Óriásit keres az állam a dohányon és alkoholon, de megéri?

Évi 400 milliárdot kaszál a magyar költségvetés a globális szinten is kiemelkedő magyar dohány- és alkohol fogyasztás megadóztatásával. Ez mégsem jó üzlet. Pontosabban nem ezért: az egészségügyben akkor kellene a most beszedett adóknál még sokkal többet fizetni, ha alacsonyak lennének az adók.

Alapvetően két okból szednek a kormányok szerte a világon magas adókat a dohánytermékek, az alkohol és például a benzin után: egyrészt így fedezik kiadásaikat, másrészt a termékek fogyasztásával járó negatív hatásokat (közgazdászul externáliákat). Aki sok alkoholt iszik, az többet lesz beteg, amit a társadalombiztosításnak kell állnia, de aki betegeskedik, az kevesebbet is dolgozik, és így kevesebb adót is fizet. Így teljesen logikusnak tűnik az egyenlet. Hasonlóan, ha valaki autózik, akkor sok károsanyagot enged a levegőbe, az autóból is sok veszélyes hulladék keletkezik egyszer, így teljesen indokoltak a magas adók.

Csakhogy azt már nehéz megmondani, hogy milyen magas adókra van szükség. Az externáliákkal pont az a gond, hogy nehezen mérhetők, sok esetben csak áttételes a hatás. Aki például dohányzik, nem csak magának tesz rosszat, a passzív dohányzás másoknak is árt. (És hogyan lehet kiszámolni, hogy mennyibe kerül az eldobott cigi csikkek takarítása? Vegyék az utcaseprők bérének 5 százalékát? Vagy 10 százalékát? És a kukásautók költségének mekkora részét?)

Láthatóan nehéz kérdés eldönteni, mi az igazságos. A döntéshozóknak egyfelől megéri emelni az ilyen termékek adóját, mert ezeknek nagyon alacsony az árrugalmassága: aki dohányzik, a magasabb áron is megveszi, ha talán egy kicsit kevesebbet is. Sem az alkoholnak, sem a dohánynak nincs érdemben helyettesítő terméke. Ha viszont olyan drága az ital, mint például a skandináv országokban, akkor már visszaesik a kereslet. A svédek és finnek nem azért isznak otthon kevesebbet, mint ­a hasonlóan sötét teleket sokkal több ital bevitelével átvészelő batiak vagy éppen oroszok, mert nem lenne hozzá kedvük. Amikor áthajóznak vagy repülnek egy olcsó italokat kínáló országba, meg is mutatják, hogy igenis fogyasztanak, csak az ár a visszatartó erő.

Az Egyesült Államok, ahol 1920 és 1933 között teljes szesztilalom volt – ezt utólag emlékezetes bukásként tartják számon –, most éppen egy másik úttal próbálkozik: egyre olcsóbbak az italok. Nem csak százalékosan, hanem dollárban kifejezve is rekord alacsony szintet értek el. Nem csak a kieső adóbevételek okoznak azonban gondot: a százezer főre jutó alkoholmérgezésben évente elhunyt emberek száma a korábi 7-8-ról 10-re nőtt. De hasonlóan rossz hatása van a baleseti statisztikákra: Adam Loomy, a Brookings Intézet kutatója arra jutott, hogy évi 280-660 közti halálos balesettel kellene számolni alkohol miatt. Valójában már a drognál is komolyabb baj az alkohol: 2010-ben 88 ezren haltak meg túlzott alkoholfogyasztás miatt az Egyesült Államokban, míg a 2016-os adatok szerint drog miatt éven 64 ezren.

Kézműves halálozás

Ráadásul tovább rontanának egy új, a szándék szerint a kézműves sörfőzdéket támogató törvénnyel: a Craft Beverage törvényjavaslat alaposan levinné az adókat, 2019-től az eladott mennyiség első része kisebb adókulccsal adózna. (Ez segítheti a kis termelőket, helyi főzdéket a nagyokkal szemben, de a nagyok is kihasználhatják új márkák indításával és az import felfuttatásával – ugyanis a külföldről behozott termékekre is vonatkozik a szabály.) Az elemzések pedig arra jutottak, hogyha mindez tényleg megvalósul, akkor évente 1550-nel többen halhatnak meg alkohollal összefüggésbe hozható betegségekben.

A CDC, az amerikai járványügyi hivatal nem csak azt méri, hogy mennyit és mit isznak az amerikaiak, hanem azt is, hogy mindez mennyibe kerül: 2010-ben 249 milliárd dollár, fejenként 807 dollárt jelentettek a többletköltségek. A legköltségesebb a munkahelyi hatékonyság visszaesése (a teljes társadalmi költség 72 százaléka), az egészségügyi kiadások 11 százalékot tettek ki, de ott van még a közlekedési balesetek ára is. 
Az adóbevétel mindössze 10,7 milliárd dollár volt, ami még az egészségügyi költségeknek (27 milliárd dollár) is csak a 40 százalékát teszi ki.
 

Magyarországnak sem éri meg

Hazánk kiemelkedő helyen áll mind a dohányzás, mind az alkoholfogyasztás nemzetközi mezőnyében, ezért egyáltalán nem tűnik hülyeségnek a fogyasztás korlátozása az adók emelésével. Az OECD adatai szerint Magyarország az alkoholfogyasztásban 9., a dohányzásban pedig az 4. helyezést érte el 35 országból. 

A G7 szerint érdemes először megnézni, hogy mennyit költünk és mire. A KSH adatai szerint 2016-ban egy átlag magyar éves fogyasztása 1 millió 22 ezer forint volt, és ebből 20 267 forintot dohánytermékekre, 13 305 forintot költöttünk alkoholra – ez nem sok pénz a globális top tízbe tartozó alkoholfogyasztáshoz képest. Érdemes kiemelni, hogy egészségügyre 51 331 forintot költünk.

Egy főre jutó éves fogyasztás megoszlása, 2016 

A magyar költségvetés bevételei között sem elhanyagolható az alkohol és a dohány után fizetett jövedéki adó. Ez azonban a regisztrációs adóval egy soron szerepel a költségvetésben, így onnan nem tudjuk pontosan, hogy alkohol, dohánytermékek és üzemanyagok után mekkora bevétel keletkezik. Összességében ez a sor a bevételek nagyjából a GDP 2,8 százalékát teszik ki.

A NAV évkönyvéből viszont azt lehet kiolvasni, hogy 298 milliárd forint volt a dohány, 98 milliárd pedig az alkohol termékekből a jövedéki adó bevétel. Ezek együtt a jövedéki adó 38 százalékát tették ki, közel 400 milliárd forintot, ami a GDP 1,1 százaléka.

Egészségügyre 2015-ben a KSH legfrissebb számai szerint 2460 milliárdot költöttünk, amiből 1642 milliárdot fizetett az állam. Így akár soknak is tűnhet a káros szenvedélyek után beszedett adó, hiszen az összes állami egészségügyi kiadás negyedét fizeti.

Sajnos Magyarországra nem találtunk külön adatokat, de az Európai Unió alapos elemzése szerint az alkoholfogyasztás és a dohányzás közvetlen költsége uniós a GDP egyaránt 1,3-1,3 százaléka lehet, ezen felül a nehezebben becsülhető, de biztosan magasabb közvetett költségek 1,5-6 százalékot tesznek ki a különböző becslések alapján. 

A magyar állam biztosan veszít ezek alapján az alkohol és dohány adóján, mivel azok még a közvetlen költségeket sem fedezik, nem hogy a sokszor csak hosszú távon fellépő, sokféleképpen romboló hatásokat.