Az emberi gondolkozók evolúciójában valahogyan antizöldek is keletkeztek. Ők afféle aggálytalan technokraták, akik a gazdaság és a termelés miatt stresszelnek csak. Számukra a természettel gazdálkodni kell és a kedvünkre alakítani. Noé hevülete a fajok átmentésére itt már keresztény-konzervatív kormányunknál elavult. Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.
Kémikusoktól könnyen csúszik ki a kemofób jelző bár, hogy miért kellene eddigi ökotoxikológiai tudásunk szerint kemofilnek lenni az jó kérdés. Az Európai Unió elmúlt éveiben 200 körüli hatóanyagot vontak ki a mezőgazdaság gyakorlatában, mert felhasználásuk környezet-egészségügyi veszélyeket jelent. A kémiai növényvédelmet jogosan éri annyi kritika.
A globális felmelegedés tényeit a meteorológusok hosszú adatsorai bizonyítják. Nem hit kérdése, hanem méréseké! Egyéni elképzeléseknek mindenhol van helye, de persze ritkán igazolódnak. A szemlézett interjú fordítójának Szarka László Csabának hét év után – valójában érdemtelenül felmelegített Markó-interjú – magyarul megjelentetett írása szerintem mindenféle komoly indoklást és időszerűséget mellőz. A tudomány elfelejti a bakugrásokat, de ez esetben más történt. Valahogyan az az érzésem, hogy Szarka úr saját véleményét Markó István korábbi állításai mögé rejti és ezt semmiképpen nem tudom értékelni.
Markó István a Louvaini Katolikus Egyetem kémikusa volt, nem klímakutató, hanem érdeklődő. 2017-ben váratlanul meghalt. Hét éve – ami nem kevés – tehát nem ismerheti már a világirodalmat. Nem értem, hogy a derecskei születésű Szarka geofizikusnak, hogyan támadt az abszurd ötlete, hogy egy tartalmában elavult, nem általa készített interjút, amit ő csak fordított (ez a szépirodalom kivételével nem alkotó folyamat, hanem szolgáltatás) felemlegeti, mint napjaink márványba vésett tényanyagát. A fordítása hét éve nem jelent meg, de most időszerűség nélkül magyarul mégis közreadja. Mi a célja vele? Nem olyan régen a CÖF egyik teoretikusa (lásd Fricz Tamás opusa) a Magyar Nemzetben kezdett globális felmelegedés-tagadásba. Azt gondoltam, hogy ezen már régen túl vagyunk.
Szarka László Csaba 2022-ben a Politikai hobbista műsorában, mint klímaoptimista
Szarka László Csaba: Markó István klímakutató leleplezte a hisztériakeltőket gondola.hu, 2024. április 20. – [az írás a nemzeti.net-en is megjelent]
„Korábbi anyagaim rendezgetése (sic!) közben előbukkant egy hét éve olvasott, felkavaró interjú. Egy olyan kutatótól, akinek a nevével a 2010-es években találkoztam először. Magyar gyökere nem csak a nevéből (Istvan Marko, sőt sokszor István Markó), hanem francia és angol nyelvű előadás-videóiból is tévedhetetlenül beazonosítható volt. Nem csak az interjú felkavaró, az élettörténet is […] 2015-ben nyílt levélben írta meg Ferenc pápának [Jorge Mario Bergoglio] a Laudatio si című enciklikában kifejtett nézettel kapcsolatos kételyeit […] 2016-ban akadt a kezembe a »Klíma: 15 kellemetlen igazság« (Climat, 15 vérités qui dérangent) című, francia nyelven megjelent könyve. Ekkor vettem fel vele a kapcsolatot. Előtte mértékadó (sic!) magyar kémikusoknál érdeklődtem felőle. Mindannyian nagy tudású, szorgalmas, igazságszerető és szerény embernek ismerték, de klímakritikus tevékenységét egyikük sem ismerte. 2017 júniusában pedig, miután Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy az USA kilép a Párizsi Klímaegyezményből, Markó István vezetése alatt jelent meg egy sokszerzős tanulmány, mindenütt újra időszerű címmel: »Ha Amerikát helyezzük az első helyre, akkor elsőként bolygónk éghajlatával kell foglalkoznunk«. Nem sokkal később – mindössze 61 évesen – elhunyt […] Annak ellenére, hogy a klímaváltozás és a klímatudomány története tovább íródott. Markó István például nem tudhatott arról, hogy a CO2-alapú üvegház (sic!) már a NASA CERES műholdas adatai szerint is hatástalan, azaz a légkör egyre kevesebb »hőt tart vissza«. A felhőborítottság viszont 2002-2022 között egy százalékkal csökkent, és körülbelül ennyivel lett melegebb.”
– Nincs semmi baj azzal, ha egy kémikusnak vannak más tudományterületeken is ötletei és véleménye eltér az átlagostól. Aki az Úrtól mécsest kapott, az sokfelé bevilágíthat. A problémám Szarka doktorral van, aki egyéves ismeretség és egy interjú fordítása után Markó István szellemi örökösének tekinti magát és gondolatai 2024-ben is maradéktalanul érvényesnek hiszi. Ez szerintem kínos, hiszen harmadik személy szellemi örökségéről alkotott képünket retusálhatja, amit nem tudok támogatni.
Istvan E. Marko 2016-ban az ADDE videójában
Gregoiré Canlorbe: Időtálló (sic!) interjú Markó István klímakutatóval (sic!) (1956-2017) [A cikknek nem ez a címe, hanem Interwiev with István Markó – Nincs a címben, hogy időtálló és az sem, hogy klímakutató!] Breitbart News Network, 2017. október 28. [az alábbiakban Szarka úr fordítását olvashatjuk]
„Thatcher úgy gondolta, hogy érdemes szentté avatni a CO2-kibocsátáson alapuló felmelegedés tézisét, annak érdekében, hogy felszámolja az országát túszul ejtő szakszervezetiseket. De valójában nem ő kezdeményezte az IPCC-t (a Kormányközi Éghajlatváltozási Testületet). Az ún. kezdőlökés inkább a kemény (sic!) ökológiát művelő olyan személyiségektől jött, mint például a norvég Gro Harlem Brundtland, aki a világon mindenütt ismert 1987-es ’Közös jövőnk’ című jelentést készítő ENSz-bizottság elnöke volt, vagy az IPCC alapító személyiségei közé sorolható kanadai Maurice Strong […] Minden kilégzésünk, minden lélegzetvételünk csillagászati (sic!) mennyiségű CO2-t bocsát ki a légköri szinthez képest (kb. 40 ezer > ppm-et). És teljesen világos, hogy a levegő, amit kilehelünk, senkit sem öl meg a közelünkben. Emellett meg kell értenünk, hogy a CO2 a növények elemi tápláléka (sic!). CO2 nélkül nem lennének növények [egyetlen gáz kiragadása téves elképzelés, a makroelemek (NPK), a mikroelemek és a víz sem felejtendők el], és növények nélkül nem lenne oxigén, és így ember sem […] Az elmúlt 30 évben fokozatosan nőtt a CO2-szint. De azt is megfigyelték, hogy az erdőirtás ellenére a bolygó növényzete körülbelül 20%-kal növekedett. A növényzet terjeszkedését a bolygón a természet szerelmesei nagyrészt a légköri CO2 koncentráció-növekedésének köszönhetik […] A jura, a triász stb. alatt a CO2-szint néha 7.000, 8.000, 9.000 ppm nagyságrendűre emelkedett, jelentősen meghaladva a mai csekély 400 ppm-et. Azokban a régmúlt időkben, amikor CO2 nagy koncentrációban volt jelen a légkörben, az élet nemcsak létezett, hanem egyenesen burjánzott (sic!): egy olyan növény, mint a páfrány, általában 25 méteres magasságot ért el. Ugyanakkor a jelenlegi növényzet számára messze nem lenne előnyös a CO2 légköri jelenlétének csökkenése, mert valószínűleg veszélyeztetné számos növény egészségét, sőt túlélését is. A 280 vagy 240 ppm-nyi küszöb alá esés nyilvánvalóan növényfajok széles körének kihalásához vezetne […] A fitoplankton fajokat is a CO2 táplálja, CO2-ből származó szénből építkeznek, miközben oxigént szabadítanak fel. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a légkörben ma jelenlévő oxigén ~70%-a fitoplanktonból származik, és nem fákból: a közhiedelemmel ellentétben nem az erdők, hanem az óceánok jelentik a Föld ’tüdejét’ […] A légkör fő üvegházhatású gáza a vízgőz, amely az üvegházhatást tekintve tízszer erősebb, mint a CO2. A vízgőz 2%-ban van jelen a légkörben. E tényeket elvileg tanítják az iskolában és az egyetemeken, de valahogy mindig a CO2-kibocsátást sikerül a tanítás során vád alá helyezni… […] a katolikus vallás hanyatlóban van a nyugati világban; és amit én ökológiának (sic!) nevezek, az igyekszik a helyébe lépni.”
– Nem tudhatom, hogy Markó úr mit ért ökológia alatt, de az bizonyos, hogy nem vallás és nem annak katolikus válfaját szemezte ki magának, hanem tudományterület, amit ma főként matematikára alapoznak. Aligha hiszem, hogy ez könnyedén átlátható napilapi vitákra koncentráló kémikus számára és aztán könnyedén címkézhető.
A pólusok jégkiterjedésének változása
„A tengerszint jelenleg emelkedik; de ez túlértékelt jelenség. A megfigyelt emelkedés évi 1,5 milliméter, azaz tízévente 1,5 cm, egyáltalán nem drámai (sic!). Valóban megtörténik, hogy egész szigetek tenger alá kerülnek; de az esetek 99%-ában ennek az oka egy klasszikus eróziós jelenség, és nem a tengerszint-emelkedés […] Egy másik jelenség, amelyet hajlamosak vagyunk eltúlozni, az a sarki jégsapkák olvadása. Az Északi-sarkvidéken a jég mennyisége 10 éve nem csökken: egyik évről a másikra szemtanúi lehetünk jégszint-ingadozásoknak, de az átlagos szint változatlan maradt. Közvetlenül a Kis Jégkorszak után, amióta a hőmérséklet megemelkedett, az Északi-sarkvidék olvadni kezdett; de végül a jégszint az Északi-sarkvidéken megállapodott. Emellett az elmúlt 30 évben az antarktiszi jég kiterjedt; ehhez hasonlóan Grönlandon is megfigyelhetjük, hogy tavaly 112 millió köbkilométerrel nőtt a jég mennyisége. Globális szinten a gleccserek tömege csekély, a jég nagy része az Antarktiszon és Grönlandon található. Nem lehet nem észrevenni, hogy a jégszint több száz éve lényegében szinte változatlan” […]
– Ehhez képest a National Snow and Ice Data Center szerint 2021-től kifejezetten (ezt Markó úr nem tudhatta) csökkent a jégtakaró kiterjedése az Észak és Déli Sarkon is. Az Északi Sarkon kiterjedése 2-18 millió km2 között ingadozik évszakosan a jégtakaró területe. Az éveket összevetve azonban az utóbbi időkben a jégborította terület lassú zsugorodása észlelhető mindkét póluson. Mindez a legnagyobb császárpingvin faj (Aptenodytes forsteri – címkép) túlélését veszélyezteti az Északi Sarkon. Népességének az IUCN szerinti nagysága csökkenőben. Ennek oka, hogy a korai tavaszi olvadás hamarabb következik be, mint hogy a fiókák tollazata kellőképpen záródna és a jeges vízben úszásra alkalmas volna.
Érteni vélem, hogy Markó úr minden más által megállapított tanra kritikával tekint. Rombolni könnyű, de mit épít közben? Ha tagadunk valamilyen adatot, akkor saját vizsgálatainkat kell bemutatni a cáfolatra és elő kell jönni a saját téziseinkkel. Hol van ilyen? Komolyan hihető, hogy meteorológusok ezrei hamisítják évtizedek óta az eredményeket?
„Először is, azok, akik azt az elképzelést erősítik, hogy az erőforrások véges jellege lehetetlenné teszi a végtelen növekedést, figyelmen kívül hagyják az emberi lény azon képességét, hogy megújítsa a technológiát, gazdagítsa a természetről való ismereteket és javítsa a kitermelési stratégiákat. Vegyük ennek a véges erőforrásnak, a kőolajnak az esetét: először is láthatjuk, hogy rendszeresen fedeznek fel új tartalékokat; másodszor, hogy a kimerült olajkészleteket (amelyeket eredetileg hagyományos fúrással csapoltak meg) később fejlettebb módszerekkel aknázzák ki, növelve a korábban megmaradó, kinyerhetetlen olaj hozamát és kitermelési arányát…”
– Mindez nem tagadja egy zárt rendszerben a bányászható (koncentrált) készletek mennyiségét, csak kimerülésének időtartartamát tolja távolabbra. Markó optimista kémikus. Vele szemben Gelencsér András pesszimista. Én az utóbbi igazára szavazok, hiszen csak abból a tudásból indulhatok ki, amit jelenleg ismerek, s nem arra, ami a jövőben keletkezik majd. Igen, ezek ma még indokolatlan ábrándok.
Szulavézi bojtosúszójú hal (Latimeria menadoensis)
„A minap e-mailt írtam a WWF-nek, amiben arra kértem őket, hogy sorolják fel – lehetőleg latinul – az adott évben eltűnt fajok nevét, valamint az utolsó példány holttestének helyét. A mai napig nem kaptam választ! És egy nagyon egyszerű oka van annak, hogy az NGO-k mindenféle alaptalan váddal akarnak ijesztgetni és bűntudatot kelteni (sic!). Ezenkívül emlékeznünk kell arra, hogy rendszeresen megtörténik: eltűntnek hitt fajok – például a coelacanth [magyarul bojtosúszójúhalak taxon és nem faj, amire veszélyeztetés vonatkozhat – a Latimeria menadoensis ma sem halt ki], de a guineai farkas [Markó úr véleménye ellenére a tasmán tigris, Thylacinus cynocephalus 1936-ban kihalt] is – ismét felbukkannak (sic!) […]
– Kihalt fajok megjelenéséről időről időre jelennek meg turisztikai álhírek és valóságértékük kb. akkora, mint az időtlen Loch Ness-i szörny valós biológiai fajként való elfogadása. Markó úr talán eltúlozta a saját hitelességét a biológusok körében. Szerintem a WWF okkal nem válaszolhatott a kérdésére. Azt ugyanis illene tudni egy számonkérő, önjelölt ellenőrtől, hogy tudjon az 1964 óta épülő IUCN adatbázisáról, ahol az interneten a kérdésére választ kapott volna. 44 ezer faj állapotát tartják nyilván ma ebben az adatbázisban. 2023 óta az évben kihalt fajok számát és pontos megnevezését is közreadják. 2017-ben 1 faj, 2023-ban 2 faj, összesen 2013 óta 59 faj halt ki a bolygón (ehhez a valószínűleg jelző társul). Ennél a szám nagyságrendekkel magasabb lehet, hiszen mit sem tudunk például a rovarok, fonálférgek és hasonlóan népes taxonok kihalási üteméről. Legtöbbjük leírása sem történt meg máig (az életében igen szorgalmas Papp László közel 750 új fajt írt le), s amit nem ismerünk annak eltűnési arányáról sem lehetnek ismereteink. A WWF nyilvánvalóan dilettáns érdeklődésnek vélte a kémikus érdeklődőt és kapacitás hiányában nem válaszolt. Mindennek felelevenítése 2024-ben Szarka László Csaba érdeme.
„Az ökologizmus (sic!) sok tekintetben a 21. század kommunizmusa (sic!) is. Ugyanúgy, mint az iszlám, a marxizmus-leninizmus hanyatlása miatt megüresedett helyet foglalja el (sic!).”
– Ha nem baj, akkor ezt nem minősítem, hiszem egy kémikus ismeretanyagával nem lehet kétségbe vonni az ökológusi tudást, és ezt a tudományterületet nem lehet a vallások közé sorolni. Abszurditásának gondolom a feltételezést is.
„Figyelmeztetnek minket a glifozát (sic!) ellen, felszólítanak bennünket, hogy száműzzük, de készen állok arra, hogy megigyak önök előtt tíz gramm glifozátot [Morbid ötlet!]. Az igazság az, hogy a glifozát (sic!) fele annyira mérgező termék, mint a konyhasó [NaCl]. A gyakorlatban nem szennyezi jobban a környezetünket, és nem rákkeltő (sic!) a szervezetünkre. A glifozátellenes (sic!) kampány mögött mindenféle olyan NGO-kat találni, amelyeket én ökoterroristának (sic!) nevezek. Készek mindent megtenni, még magát a tudományos igazságot is száműzni, hogy elpusztítsák a Monsantót (sic!). Nem vagyok sem pártolója, sem ellensége ennek a cégnek, de sajnálom azt az indokolatlan ellenségeskedést, ami egy igazán zseniális (sic!) terméket övez.”
– A glyphosate (ISO helyesírású szó, tehát nem fordítható, hiszen nincs semmilyen nyelven és helyesírását is szabadalom védi. Ezt Szarka úrnak tudnia kellett volna.) A glyphosate hatóanyagot az IARC 2015-ben minősítette 2A (állatokon bizonyos, emberen valószínű) rákkeltőnek és 2017-ben publikálta. Markó úr már tudott róla. Az IARC nem lenne tudományos fórum? Ennek állítása dilettáns tett. Többek között Markó úr nem onkológus, de nem is toxikológus. Mint kémikusnak tudnia illene, hogy a glyphosate szilárd kristályos vegyület, amit nem isznak! A glyphosate nem akut toxicitását kritizálta bárki is, tehát ezzel érvelni súlyos krónikus elmarasztalás esetében a hozzáértés hiányáról vall. Viszont az IARC veszély alapú elemzést végzett (a Cal EPA mellette foglalt állást – ezért nyerhettek a non-Hodgkin limfómások pereket a Monsanto ellen), míg az US EPA és EFSA nem azt állítja, hogy rákkeltés veszélye nem áll fenn, hanem hogy bekövetkeztének valószínűsége még elhanyagolható. Ez óriási különbség Markó egyszerűsített álláspontjához képest. Honnan veszi egyébként a veszélytelenséget? Ezt hiszi?
A történet a fagyúamin-formázók egyéni hatásának felismerésével tovább bonyolódott. Mint a terület tudományos eredményeit ismerő állítom, hogy Markó úrnak (és kései szószólójának Szarka úrnak) semmilyen érdemi toxikológiai publikációja nincs a glyphosate hatóanyag és készítményeinek eseteiben. Véleménye tehát afféle pártos brosurisztika, amit nem ajánlok komolyan venni. Veszélyes általunk nem belátott területre kalandozni! Olyasmihez hozzászólni, amiben nincs egyéni teljesítményünk; a Pápának és a WWF-nek írogatni talán mégsem kellene felkészületlenül. Hab a tortán, hogy Markó úr tanait népszerűsítő Szarka úr akadémikus. Igen, akadémikus is tévedhet, de én sohasem gondoltam az ellenkezőjét.
Darvas Béla
