Nem szeretnék a hazai akkumulátorgyártási ambíciók evolúciójával foglalkozni. Azzal sem, hogy ez dél-koreai vagy kínai barátaink fejéből pattant ki. Rengeteg napilapi cikk van, amelyek ezt taglalják. Kinek az emberei hová utaztak és kikkel tárgyaltak. Érdekesebb lenne persze ki és milyen kényszer hatása alatt bízta meg őket ezzel a feladattal. Szakember a vezetőnégyesben Palkovics László volt. Ezt aligha van, aki kétségbe vonja. Gépész lenne az állami vezetőféle. Az e-közlekedés első blikkre nagyon is jó ötletnek tűnik. Megismerkedve vele már nem annyira. Világos, hogy fel kellene építeni újra a magyar ipart, minthogy az is, hogy nem ezen az úton, vagyis olyan akkumulátorgyárak telepítésével, amihez nincs nyersanyagunk, s amely termékfejlesztéséhez magyar K+F munkát nem igényelnek a tulajdonosok. Mi területet adunk csak, tiszta vizet, levegőt és energiát is elő kell teremtenünk. Kiszolgáltatott a pozíciónk. Magyar ember aligha szeretne ilyen veszélyes gyárakban dolgozni, vagyis még a hazai foglalkoztatást sem oldja meg. Vendégmunkásokat kell beszerezni.
Eddig hiányos dokumentációk, szakszerűtlen tárolás, gyakori tűzesetek, balesetek és környezetszennyezés jellemzi a hazai akkumulátorgyártást. A gyártási selejt-arány rendkívül magas. Az SK On gyárban 10-30%. A büntetések kicsik, nem sarkallnak érdemi változtatásra. A környezetben élő lakosság tiltakozik. Érdemi felvilágosítást a felvetéseire nem kap. Hazánkban érdemi természet és környezetvédelem nincs, az egészségügy az államtól való függetlenedés felé indult el miközben az orvosok jelentős része kivándorol az országból. Minden szempontból vesztes iparpolitikát szerveznek, amit korántsem hozzáértők igazgatnak. A kormány kommunikált és nem kormányoz; az akkumulátorgyártás területén hiteles szakértőt egyet sem tudott eddig felmutatni. Ugye nem Kósa Lajos és Papp László azok Debrecenből? Palkovics László kivonult az általa kreált problémából, Áder János dilettáns módon mellébeszél a környezetvédelmi területen, pontosabban elhallgatja a valóságot, szolgai módon igazol. Szijjártó Péter megszállottként röpköd ide-oda, néha az ábécéskönyvből olvas fel részleteket nyilatkozatként.
A gödi Samsung gyár kiemelkedő mennyiségű veszélyes anyagait és kapcsolatrendszerük nem megnyugtatóak. Nincs okunk azt feltételezni, hogy a kínai gyárak működése kevésbé lesz kritikával terhelt.
Az illékony oldószerek (NMP), gyári tűz esetén a fluorid tartalmú gázok (HF, PFAS), a kiporzásra hajlamos Ni- (neurodegeneratív betegségokozással gyanúsítják), Co-, Mn-sók (mangánizmus), a víz-oldható lítiumvegyületek (amelyek szívproblémákat okozhatnak), amelyek a talajvizet és a csatornákat veszélyeztetik. A kibocsátás folyamatos monitorozása, az eredmények nyilvános kezelése elkerülhetetlen. A gyakori tüzek és robbanásveszély miatt a környéken a riasztás megszervezése szükséges. A munkásokat fentieken túlmenően érintik a CNT/CNF, PVDP, DGPA és DTD vegyületek hatásai. A hatások között fertilitási problémákat okozó (DGPA) és magzatkárosító (NMP, DGPA, BYK-LP N 23676) vegyületek és rákkeltők (Ni-, Co-vegyületek, CNT/CNF, PVDF, PFAS és DTD) vannak. Ezek az arányok másként néznek ki a Debrecenbe tervezett kínai CATL esetében, ami a dél-koreai gyártól eltérő technológiára utal. Természetesen az éves anyagforgalom sokkal magasabb lesz itt, mint a Samsung gyárban, ahol éppen új felülvizsgálat készül.
Sokféle kritika éri a gyárak által nyilvánossá tett biztonsági dokumentációkat. Hiányosak, és sok anyagot kódol, vagyis nem közérthetően tisztáz? Miért nincs németről magyarra fordítva némely a dokumentációrész? Ki az elfogadó, aki megérti azt, ami csöppet sem triviális? Toxikológiai területen nem tudom a CATL jelenlegi biztonsági dokumentációját elfogadni, hiszen a vegyületek toxikológiáját nem tárgyalja elégséges és következményeiket illetően világos módon. A veszélyeztető tényezők esetén érdemes lenne azt is vizsgálni, hogy az miként adódhat össze egy térségben. A debreceni CATL-gyár mellett egy katódgyár és egy szeparátor-fóliagyár is működik. Egy második gyár (Eve Energy) építését is elkezdték. Lesz itt akkumulátorkutató és a kormány szerint Debrecen lesz az akkumulátorgyártás fellegvára. A cívisváros jövőnk ipari csodája lesz, akár hajdan Miskolc volt.
A kibocsátott légszennyező anyagok részben azonosak, a hatóságoknak tehát az üzemek veszélyeztető hatását együtt kellene vizsgálni. Ezekre kellene alapulni a munkavédelemnek és környezet-egészségügyi feltételek megteremtésének.
A napjainkban gyártott akkumulátorok hulladékfeldolgozásáról a gyártónak kell gondoskodni. Ez súlyos terhet ró majd a mai gyárakra – s rajtuk keresztül a gazdaságra –, hiszen hulladékfeldolgozó üzemeinket közel olyan nagyra kell majd növelni, mint a gyártást, vagyis újabb veszélyes üzemeknek kell létesülniük az országban.
Az akkumulátorok területén nagyon gyors a K+F+I tevékenység (ennek hazánkban is be kell indulnia) és a termékavulás. Erre már most kell gondolni, mert emlegetik már a kobaltmentes akkumulátorokat, szilikon anódos (lásd Silnano) és szénnanocsöves megoldásokat. Van, aki szerint az elektrolit nélküli fémkerámiás akkumulátorok korszaka közelít, és szinte minden ponton próbálkoznak a mostani balesetveszélyes, munkaügyi szempontból kifogásolható, rendkívül energia- és vízigényes, környezet-egészségügyi szempontokból súlyos kifogások alá eső gyártást és újrahasznosítást megújítani. Ez viszont a termék-elavulási időt (így a keresleti/jövedelmezőségi fázist) nagyon megrövidítheti és a jövőbeli kompatibilitás jelentős szemponttá válik. A gyárak, mint kezdeti fejlesztéskor ma is inkább a külön utas stratégiákat választják, ami a cserélhetőség ellen dolgozik.
*
Ezen a ponton térjünk át egy, az akkumulátorgyártást illető fölöttes gondolati síkra. Itt lesz megérthető, hogy Áder János, hogyan kerül a brigádtablóra és átszínezett függelékei miként kerülik az akkumulátorügyek környezet-egészségügyi hatásainak taglalását. Áder János podcast-jai politikakiszolgálók. Lényegük, hogy nincs semmi baj, termelni kell és minden megoldható. A most szemlézett podcast-jában is önhitten annyit beszél, mint ez esetben valóban szakértő vendége Gelencsér András. Elképzelni sem tudom miért hív vendégeket (általában minisztériumi figurákat, vállalkozókat és periferikus szakértőket) a műsoraiba, hiszen érdemben itt sem veszi, amit hall, és nincs érdemi reakciója az elhangzottakra. Itt alább Gelencsér András legfontosabb gondolatait adom közre, és azt, ahogyan én miként reagáltam volna.
Gelencsér András: „…egy időszaki kiállítás [Bécsben] volt a természettudományi múzeumban és a föld ásvány kincseiről volt szó. Valamennyi a technológiában használt elemet bemutattak, annak az előfordulását, felhasználását, készleteit és mindegyik ilyen tároló fölött volt egy számláló, amely azt számolta vissza, hogy mennyi van még ezekből az erőforrásokból, amelyeket fel kívánunk használni… […] …a Föld anyagforgalom szempontjából zárt rendszer, tehát 4 és fél milliárd éve abból az anyagból gazdálkodunk, ami a Földön rendelkezésre áll, tehát anyag nem cserél gazdát a világűr és a Föld között […] …ez ami a kritikus, mert az, hogyha nem veszne el az nem lenne baj, de az, hogy a koncentrált előfordulásait felhasználjuk és szétszórjuk. Na ez már baj” […]
– Ásványianyag-bányáinkkal az a baj, hogy limitáltak és koncentrált előfordulásaik nem megújulók. A kibányászás után a gyártás során felhasználjuk (pl. szél, földgáz, kőolaj stb. ezeket, majd a hulladékgazdálkodás (pl. ritka fémek) során szétszórjuk a Földön. Ilyen módon a koncentrált előfordulásuk és bányászhatóságuk szűnik meg.
GA: „Hát megújuló, szóval ez félrevezető… […] néhány év, évtized után tönkremegy, hatékonysága csökken és hát végül is elektronikai hulladék képződik belőle. Tehát arról, hogy megújuló az anyagában nem beszélhetünk. Az más kérdés, hogy a Nap odafönt az égen az még jó pár milliárd évig fog bennünket melegíteni és sütni. Tehát az a forrás rendelkezésre áll, de mi nem azt az energiát használjuk közvetlenül, hanem mi átalakítjuk ezt az energiát. Innentől kezdve a megújuló szó az teljesen hibás […]
– A megújuló energia felhasználása tehát véges forrású anyagokból készült eszközökkel (pl. napelemek) lehetséges. A forrás megújulása nem jelenti azt, hogy a mi hasznosítási technológiánk ehhez alkalmazkodni volt képes. A generációról generációra megújuló növényi sejtek képesek a napenergia direkt hasznosítására. Nem kellene ebből kiindulni?
GA: „…az összes létező akkumulátort elemet, minden energiatároló eszközt össze tudnánk kapcsolni, akkor 17 percig működne ezzel a világ. Ez nagyon kevés” [..]
– Szembesülni ezzel kétségtelenül drámai.
GA: „…ezek óriási monstrumok. Hát ezeket ugye látjuk is érzékeljük is, talán a dimenzióit nem annyira, hogy mennyi acél, betont, műanyag, alumínium és egyéb anyag kell ahhoz, hogy egy ilyen monstrum létrejöjjön. Hát mondjuk egy ilyen néhány megawattos szélturbina az mondjuk 500 tonna acél, legalább 2000 tonna beton, hogy hogy az szilárdan álljon…” […]
– A szélenergia hasznosítása sem megújuló.
GA: „…a hidrogént abban az értelemben tekintjük csoda fegyvernek, hogy energiatárolásra akarjuk használni, ugyanis a hidrogén szabad formában a földfelszínen nem fordul elő, illetve hát a légkörben egy nagyon kevés. Tehát vízből kell tudnunk előállítani. Ez egy régóta használt technológia kétszáz éve ismert, és a technológia maga is ipari léptékben is rendelkezésre áll, csakhogy ehhez energia szükséges, ami a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy veszteség van a folyamaton. Mondjuk az elektrolízissel magán egy 20-30%, és hogyha hozzávesszük az energia visszaadó alakításának a hasonló veszteségét, tehát amikor üzemanyag cellában újra áramot csinálunk a hidrogénből, akkor körülbelül az energia 70%-a elvész… […] Jelenleg százmillió tonna ipari hidrogént használnak a világban, és 0,1%-át, 1‰-ét állítják elő ezzel a módszerrel vízből, a többit földgázból […]
– Ez a folyamat tehát energiaszinten veszteséges és nincs is a fókuszban.
GA: Nukleáris energia szerintem ugye a XX. század legutolsó energetikai korszakalkotó felfedezése, mármint a békés felhasználás szempontjából, tehát ez egy valóban működő technológia, több mint 400 reaktorblokk működik a világban, és hát többsége folyamatosan termel áramot […] …ezzel a probléma a viszonylag nagy beruházási igény… […] …Magyarország ugye Európában kvázi élenjáró, Franciaország után talán az első legnagyobb arányban állítják elő nálunk az elektromos áramot, vagy állítja elő a paksi atomerőmű” […] …nem kell hozzá tárolót tenni, mert … zsinóráramot termel és nem kell az energiát a villamos energiát tárolni. Tehát máris megspóroltunk egy nagyon jelentős beruházást és anyag energiafelhasználást…”
– Az atomerőmű tehát jelenleg a legjobb megoldás, de a hasadóanyag sem megújuló, vagyis gazdaságos bányászhatósága csak egy darabig tart. A bolygón jelenleg ~7,6 millió tonna bányászható uránércről tudunk, amit alkalmazásra dúsítani kell. A legnagyobb készlet Ausztráliában van, de a kitermelés Kazahsztánban a legnagyobb. A jelenlegi kitermelése ütemmel ötven éven belül kimerül ez a készlet. Amerika készletei gyöngék, míg Európában számottevő készlet Ukrajnában van. A Föld eddig ismert uránkészletével és a fogyasztással kalkulálva az bányászható uránkészlet 150-200 év múlva elfogy. Európa kiszolgáltatott ezen a téren is. Az eredményes kutatás-fejlesztés-innováció tehát a túlélés érdekében szükséges, különben az emberiség energia nélkül marad, s ez alapjainál dönti fel a jelenlegi civilizációt és a bolygó embereltartó-képességét.
*
Úgy tűnik, hogy a dél-koreai SK On akkumulátorait érte el leghamarabb a változás szele. A gyártás selejtszázaléka, akár 30% is volt az iváncsai gyárban. A termékük iránti kereslet jelentős csökkenése most közel hatszáz többnyire kirgiz vendégmunkás elbocsátását eredményezte. A mosdók bánták. Sokak szerint hasonló fejlemények a többi NCI-gyárban is várható. Az ész nélkül pumpált légvár lassan leereszt. Ez a történet még csak elkezdődött nálunk, s a vége még messze van. A szakértelem tényleg csak bolsevista trükk lenne, vagy hiánya közös és gyors bukásunkat eredményezi?
Előzmények:
No1 (Mes)e-autó;
No2 Gőz, füst, csatornahálózat és kiporzás;
No3 Lítium;
No4 Nikkel, kobalt és mangán;
No5 N-metil-pirrolidon;
No6 Szerves rákkeltők
Darvas Béla
