Boldog és egyszerű év lesz 2014. Lesz ugyan egy új adónem, nem is kicsi, de mindenki úgy fogja tudni, hogy a gonosz EU miatt kellett bevezetni. A rezsicsökkentés miatt egyszer csak hiányozni fog 5-10 milliárd az egyenletből. Lehet, hogy egy negyedév, lehet hogy egy egész év után. És akkor jön majd a bámulatos ötlet: az infrastrukturális adó. Meglesz hozzá a profi kommunikáció az „elmútnyocévezés” mintájára.
2014-ben az államhoz kerül az egyetemes (lakossági) villany és gázszolgáltatás. Nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy ezt bátran kijelenthessük, sajnos minden ebbe az irányba mutat. A tárgyanként és évfolyamonként megállapított két tankönyv sztorija, a trafikmutyi, vagy a takarékszövetkezeti szektorban lezajlott folyamatok ismerete nélkül, csak az energiapolitikában tapasztaltak is elégségesek ahhoz, hogy ezt belássuk. Villany és gáz egy árban.
Tudják, hogy hány villamosáram-tarifa van például Németországban? Öt? Tíz? Száz? Mennyi a kevés, mennyi a sok? Mennyire mondanák azt, hogy feleslegesen sok?
Nos, Németországban jelenleg több mint tizenkétezer-ötszáz különböző villamospiaci kereskedői ajánlat érhető el. Nyilván egy adott lakó, az ország egy adott pontján nem válogathat mindegyikből, de azért így is bőséges a választék. Hogy miként választanak, és hogy képesek átlátni az egészet? Nos, aki váltott már kötelező biztosítást a kocsijára, az el tudja képzelni: a neten. Beírja az ember a paramétereit, átnézi az opciókat, és dönt, felnőtt ember módjára. Ha valahol az ajánlatban leírtak eltérnek a valóságtól, akkor a fogyasztóvédelem megbünteti az adott céget, az ajánlata pedig kiesik az összehasonlító portálokból.
Már látom is a kommenteket lelki szemeim előtt: „Oszt’ mire mennek vele? Náluk is száguldanak az árak, legyen akármekkora is az a verseny, nem véletlenül borult a zöldáram bili, ennyi élősködő céget kell eltartson a német nép…” stb. stb. Lehet is benne részigazság.
Mindennek ellenére azt kell mondjam, hogy ha lehet választani, én ezt a kínálati bőséget választanám, még akkor is, ha éppen felfele mennek is az árak. Hogy miért? Mert lehet benne hinni. Lehet apellálni a potyautasokra, a kapzsikra, az árral szemben próbálkozókra. El lehet hinni róla, hogy ha van racionális mód a csökkenésre, akkor az ezernyi kereskedőből biztos lenne egy, aki alá kínál a többinek. Ezernyi ajánlatban már kicsi az esélye a kartellnek, valakinek eljárna a pofája.
Nálunk van pontosan egyféle egyetemes (lakossági) tarifa, és van továbbá száz fölötti számú versenypiaci kereskedői engedélyes, akik többnyire a vállalatoknak kínálnak szolgáltatáscsomagokat. Összehasonlító portál nincs. Illetve van, még akkor indult, mikor úgy nézett ki, hogy nálunk is piacgazdaság lesz, de jelenleg nem jó másra, mint hogy megnézheti rajta az ember a saját tarifáját. A vállalati ajánlatok nem érhetők el, mert amelyik vállalat teheti, az maga is egyetemes körben vételez, amelyik meg ennél több áramot fogyaszt, az egyedi szerződéssel választ kereskedőt, vagy 2-3 standard csomagból azt, amelyik magától értetődően neki megfelel. Nagy alkuk csak a nagy cégeknél vannak.
Magyarországon az állam megvédi a polgárait a versenytől. Ezzel persze a fogyasztó lemond fogyasztói jogairól is. Egy helyen lehet majd panaszkodni, ha az állami szolgáltatás nem tetszik: az államnál. Egy cégtől lehet remélni, hogy javít a szolgáltatáson: az államitól. Biztonságos, ugyanakkor teljesen kiszolgáltatott állapot. De meglesz az a boldog tudat, hogy nem élősködik rajtunk senki. Nem lesz profit, nem lesz kitől irigyelni.
Az állami einstand (jobban mondva, kivásárlás, amennyiben a kereskedői és elosztói üzletágak átvételéről beszélünk) után egy darabig minden változatlan lesz, fel sem tűnik. Aztán ahogy telik-múlik az idő, kicsit elkezd hervadni a minőség. Senki sem fogja ugyanis számon kérni a másikon, ha 5-10, vagy 50 perccel később ér be dolgozni, vagy ha 1-2, 10 Herzzel meginog a frekvencia. Ha nincs viszonyítási pont, vagy nincs kitűzött cél, akkor nincs igazán hajtás.
Egyszer csak hiányozni fog 5-10 milliárd az egyenletből. Lehet, hogy egy negyedév, lehet hogy egy egész év után. És akkor jön majd a bámulatos ötlet: az infrastrukturális adó. Meglesz hozzá a profi kommunikáció az „elmútnyocévezés” mintájára. Azt fogják mondani, hogy olyan rossz minőségben kapták meg a hálózatokat a multiktól, hogy nincs mit tenni, újra kell építeni az egészet, de perre nem vihetik a dolgot, mert az EU biztos nem adna nekik igazat. „A kivonuló németek és franciák vittek mindent amit értek” – fest majd érzékletes képet a miniszterelnök pénteki rádióinterjújában, tatárjáráshoz hasonlítva a helyzetet, és senkit sem fog zavarni, hogy életében nem látott német, vagy francia villanyszerelőt ezeknél a cégeknél, csak magyart…. Lesz ráadásul egy olyan uniós törvény is, aminek mindehhez semmi köze nem lesz, de éppen időszerű lesz lobogtatni: az energiahatékonysági irányelv szerint ugyanis forrást kell teremteni hatékonyságnövelő beruházásokra, amit mi nem oly módon fogunk megvalósítani, hogy elismerjük ebbéli erőfeszítéseit a piaci szereplőknek, hanem az állam szedi be, és osztja tovább önkényesen. Erre hivatkozva lehet a feltételezett 1-2 százalékos pici hozzájárulás helyett az eredeti rezsi 30-40 százalékát kitevő adót kivetni, és mutogatni a szemét EU-ra és a szemét uniós multikra. Eközben pont el fog indulni valamiféle gazdasági növekedés, pont emelkedni fognak talán az árak, de az arc megtartása miatt a mesterségesen nyomott lakossági ár vissza nem emelhető, más forrásból (az említett infrastrukturális adóból) kell megteremteni az egyensúlyt. Ennek mértéke azonban idővel akkora lesz, hogy önmaga is komoly rezsitétellé fog nőni.
Kérdés, hogy Rogán Antal tudja-e ezt, vagy csak tetteti a hülyét. Ő éppen ott tart, hogy a harmadik rezsicsökkentés (ami valójában a negyedik, ha rezsicsökkentésnek vesszük a tavaszi szemét-, víz-, csatornadíjvágást is) alkalmából összehívott testület most már tényleg górcső alá veszi a tarifák összetevőit. Akkor tehát Tóniék úgy lépték meg az eddigieket, hogy nem tudták mik az összetevők? Termelés, átvitel, irányítás, elosztói és kereskedői szereplők, erről eddig még nem volt tudomásuk? Véletlen félreértés lett volna csak, hogy a kereskedői árrések már mínuszban vannak, miközben az MVM még mindig vastagon keres? Véletlen volt, hogy a rendszerhasználati díjak vágása a beruházásokat teljesen értelmetlenné tették? Lesz bárki, aki megmondja majd a bizottságban, hogy „vigyázzunk!”, vagy teljesen tudatos, hogy rohasztásra játszanak?
Szóval lehet riogatni mindenkit azzal, hogy Bajnaiék visszacsinálnák a rezsicsökkentést, de hogy Viktorék is meg fogják találni a módját, hogy a hiányt visszapótolják, az is biztos.
Ja, azt nem mondtam, hogy a fenti írásban azzal számoltam, hogy a FIDESZ nyer megint.
Kapcsolódó anyagok:
