2018. január 1-jével lépnek hatályba a kemény jogszabályi szigorítások. Már csak egy évük van az energetikai felújítások elvégzésére a társasházaknak a szigorított követelményrendszer bevezetése előtt.
Kevesebb mint egy év áll az energetikai felújítást tervező lakóközösségek rendelkezésére, hogy korszerűsítési terveiket még az enyhébb műszaki elvárásrendszer keretében valósíthassák meg. 2018. január 1-jével lépnek ugyanis hatályba azok a jogszabályi szigorítások, amelyek a lakóépületek energetikai felújításával kapcsolatban határozzák meg a szigetelések, nyílászárók és egyéb épületelemek minimumkövetelményeit. Ennek ismeretében várhatóan számos lakóközösség igyekszik kihasználni a szigorításig hátralévő szűk tizenkét hónapot.
December 31-ig van már csak lehetőségük a társasházaknak és lakásszövetkezeteknek, hogy még az enyhébb jogszabályi követelményrendszer mellett végezhessék el épületenergetikai felújításaikat. 2018. január 1-jétől ugyanis megkezdődik a lakóépületek energhiahatékonyságára vonatkozó szigorítások második szakasza. Az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006 (V.24.) TNM rendelet és az Energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény ugyanis három lépcsőben szigorítja az épületelemek hőtartási képességének minimumértékeit.
2017. december 31-ig csak az uniós és állami forrásból történő felújítások esetében, a jövő évtől kezdődően már minden korszerűsítési munkánál szükséges megfelelni a szigorúbb követelményeknek. 2021-től pedig minden új építésű épületnek el kell érnie az úgynevezett „közel nulla energiaigény” kritériumot. „A homlokzati fal és a padlásfödém esetében majdnem 100, a nyílászárók esetében pedig nagyjából 25 százalékkal hatékonyabb szigetelést kell kialakítani a 2017 után megkezdett energetikai felújítások során. Ebből is látható, hogy az újonnan bevezetett minimumkövetelmények a korábbinál jóval szigorúbb elvárásokat támasztanak a felújítók számára. Így várhatóan ahány lakóközösség csak teheti, igyekeznek még idén, a szigorítások bevezetése előtt megvalósítani felújítási terveiket” – emelte ki Sárvári Marcell, a Házfórum társasházszakmai fórum vezető szakértője. Hozzátette, hogy
időzítéstől függetlenül is mindenképp érdemes a lehető legjobb hőtartóképességet adni a háznak, hiszen ez a környezet- és költségtudatos energiafelhasználás terén is messzemenő előnyöket jelent minden lakástulajdonos számára.
Az energiahatékonyság tekintetében az úgynevezett iparosított technológiával létesített épületek, azaz a panelházak vannak az egyik legrosszabb helyzetben. Ezeknél az épületeknél számos olyan műszaki és anyagi probléma merül fel, amelyek nagyban megnehezítik a szigetelési munkálatok megkezdését, illetve kivitelezését. A legtöbb panelépületnél egy üres tér húzódik meg az úgynevezett kettős héjalású tetőfödémben, ez a légüres tér pedig nem csak a tető szigetelőképessége miatt jelent komoly problémát, de a penészesedés kialakulását is elősegíti. Mivel az épületek teljes szigetelésével elérhető megtakarítások mintegy negyede a professzionális tetőszigetelésnek köszönhető, rendkívül fontos, hogy a lakóközösségek ne hagyják figyelmen kívül a tetőfödém szigetelését. Ezeket a légüres sávokat csak speciális, befújásos eljárással lehet tökéletes tömörséggel leszigetelni, ráadásul mindenképp érdemes olyan anyagot használni, amely akár 6-7 évtizedre is tökéletes és tartós szigetelést garantál.
Sárvári Marcell szerint a technikai nehézségek mellett természetesen a finanszírozás is komoly gondot jelenthet, hiszen egy nagyobb, több száz lakásos panelépületnél ez könnyen százmillió forintos tételt is jelenthet. Mivel a házak többségénél nem áll rendelkezésre ekkora mobilizálható tőke, a felújítások jócskán elhúzódhatnak időben. Magyarországon a települések mintegy 22 százalékát az 1960-as és ’70-es években épült panelépületek teszik ki, így ezek energetikai fejlesztése kulcsfontosságú feladat manapság. Ugyanakkor számos pozitív példa is említhető ennél az épülettípusnál – így például az óbudai Faluház is –, ahol a már elvégzett korszerűsítési munkálatoknak köszönhetően töredékére csökkentek a lakók fűtési és hűtési költségei.
A korszerűsítések finanszírozása terén korábban a Panelprogramok jelentettek kiemelt lehetőséget a lakóközösségek számára. Ma ilyen robusztus pályázat hiányában a lakástakarékpénztári megtakarítások, illetve a kisebb volumenű pályázatok lehetnek a legfőbb külső források a munkálatok finanszírozásában.
