1992. október végén Szlovákia az országhatár közelében egy mesterséges csatornába terelte el a Dunát, hogy annak vizével a Bősnél megépített erőműben áramot termeljenek. A magyar-szlovák gátépítő lobbi által az 1950-es években megálmodott, és a szovjet birodalmi politika által felkarolt sztálinista beruházás, a bős-nagymarosi erőműrendszer szerződését hiába mondta fel Magyarország 1992-ben, csak az ország történelmi szívébe tervezett nagymarosi vízlépcső megépítését tudtuk megakadályozni.
A bősi erőmű beüzemelésének, és a Duna egyoldalú szlovák elterelésének elszenvedői vagyunk azóta is: az érintett szigetközi Duna-szakaszba az éves vízhozam 20%-át sem juttatják. A XXI. század elején, amikor a természeti erőforrások, különösen a víz egyre jobban felértékelődik, és a világ vezető hatalmai klímaegyezménnyel próbálják fékezni a globális környezeti válság bekövetkezését, nekünk még mindig azt kell bizonygatnunk, hogy a Dunának a medrében kell folynia, és az elkövetkező években a Dunát nem szabad technokrata műszaki beavatkozásokkal egy agyonduzzasztott csatornává degradálni.
Miközben a novemberi budapesti Víz Világtalálkozó a fenntarthatóság jegyében az ivóvízbázisok, a folyók, és általánosságban a víz védelmét kívánja deklarálni, hazánkban a vízügyi visszarendeződés következtében megerősödött erők a fenntartható folyóhasználat helyett műszakilag fenntartott duzzasztókat, és olyan több évtizedes vízlépcső építési terveket akarnak ráerőszakolni a társadalomra, amelyek elpusztítanák a természetközeli vízi és vízparti élőhelyeket, károsítanák az ivóvízbázisokat.
A Szigetközben ökológiai rehabilitáció néven az egész Duna folyam legsűrűbben duzzasztott szakaszát kívánják létrehozni, míg a Duna alsóbb szakaszán: Visegrádnál, Adonynál és Fajsznál az 1950-es évek előtt megálmodott duzzasztókat környezetvédelmi beruházásként akarják az országra erőltetni.
Magyarországnak nem érdeke a nyugat-európai hajózási igények biztosítása, mint ahogy nem érdeke a magyar-szlovák gátépítő lobbi több évtizedes, elavult technokrata terveinek megvalósítása sem.
Magyarország a fenntartható, nem pedig a műszakilag fenntartott folyóhasználatban érdekelt. Ezért a Duna elterelésének 24. évfordulóján kérjük a kormányt, hogy utasítsa el a „fenékküszöböknek” és „emelt szintű víztereknek” eufémizált duzzasztóépítési terveket, mondjon nemet a nyugat-európai hajózási lobbi és a magyar-szlovák vízügyi lobbi által szorgalmazott, de az ország érdekével ellentétes folyó átalakítási terveknek.
2016. október 25.
a Duna Charta elnöksége
A Duna Charta nyílt levele az LMP társelnökének
A Duna Charta elnöksége a Duna elterelésének 24. évfordulójának közeledtével elvárja az LMP vezetőségétől, hogy egyértelműen foglaljon állást, hogy támogatják-e a szigetközi Duna-szakasz duzzasztását, és általában, a vízügyi ágazat egyes prominensei által szorgalmazott dunai és tiszai duzzasztók megépítését, vagy „zöld” pártként kategorikusan elutasítják, hogy a természetközeli folyóinkra, vízfolyásainkra duzzasztókat, vízlépcsőket építsenek.
