A hazai környezetügy elmúlt negyedszázadának tényeit és adatait gyűjtötte össze Faragó Tibor. Az elsőként most a greenfon publikált tanulmányban a hazai előzményekről, és a nemzetközi háttérről is olvashatunk. Hasznos olvasmány- nemcsak a Föld Napja apropóján.
Az 1980-as évek vége, az 1990-es évek eleje a hazai környezetpolitika szempontjából is sorsfordító volt. Ekkor és az ezt követő időszakban e téren a szabályozást és programalkotást, a különböző kormányzati és nem-kormányzati szervezeteket, valamint a nemzetközi együttműködésben való részvételt illetően rendkívül sok változás történt. A környezetüggyel összefüggő hazai államigazgatási, szabályozási és nem állami szervezeti változásoknak hosszú előtörténete van. A korábbi évtizedek különféle szempontú áttekintései mindenekelőtt a hazai természeti értékekkel és természetvédelmi szabályozással, továbbá a vízgazdálkodással kapcsolatban különböző részletességgel több forrásmunkában is megtalálhatók.
Az 1980-as évek végétől azonban a tág értelemben vett hazai környezetügyi fejlemények, változások rögzítésére – talán a fent említett sok változás miatt is – csak nagyon töredékesen került sor. Ami többé-kevésbé jól dokumentált az elsősorban a közvélemény figyelmét is felkeltő környezetszennyezési ügyekkel, a fejlett országokban már korábban bevezetett, ott többé-kevésbé hatékonynak tekintett szabályozási és intézményi megoldások hazai alkalmazási lehetőségének, célszerűségének felmérésével, a környezetvédelem területén is az euro-atlanti szervezetekhez való csatlakozás előkészítésével, valamint a civil szervezetek tevékenységével volt kapcsolatos. Mindezekkel összefüggésben a különböző elemzések a környezetalakító tényezőkre és a környezet állapotára, a szükségesnek tartott környezetpolitikai megközelítésre, a mindezekből fakadó főbb feladatcsoportokra, valamint a társadalmi részvételre tértek ki.
Ennek az összeállításnak a 2. része – a teljesség igénye nélkül – e terület legutóbbi negyedszázadának fontosabb hazai kortörténeti tényeit rögzíti, s bizonyára akaratlanul is tartalmaz javítandó pontatlanságokat, illetve kiegészítendő pontokat. Az áttekintés feltünteti a környezetüggyel foglalkozó állami intézmények létrehozását és profiljának változását, az alapvető törvények és programok elfogadását, a civil, a tudományos, az üzleti szféra olyan szervezeteinek és a tájékoztatás olyan eszközeinek létrehozását, amelyek a környezeti, környezetpolitikai ügyekkel országos szinten foglalkoztak, illetve foglalkoznak azóta is. Az összeállítás remélhetően elősegítheti a hazai környezetügy fejlődésének értékelését, jelentőségének jobb megértését, a további teendők meghatározását. A korábbi évtizedek egyes jogalkotási és szervezetalakítási eseményei az újabb kori országos szintű szabályozási, programalkotási és szervezeti intézkedések közvetlen előzményének tekinthetők, s egyúttal az azokkal kapcsolatos tapasztalatok is hatással voltak a későbbi döntésekre. Az összeállítás 3. része ilyen fejleményekre utal. Emellett a nemzetközi együttműködés jelentősebb történései is többé-kevésbé hatottak a hazai környezetügy alakulására, így mindenekelőtt a vonatkozó jogszabályok, programok megjelenésére és tartalmára, valamint az intézményrendszer kialakítására, változásaira. Az ilyen szempontból lényegesebbnek tartott nemzetközi, illetve nemzetközi vonatkozású eseményeket a 4. rész mutatja be.
TANULMÁNY LETÖLTÉSE:
A hazai környezetügy 25 éve (522 KB pdf)
A hazai környezetügy 25 éve (430 KB word)
Epilógusként némi magyarázat ahhoz, hogy miért, milyen környezetpolitikai háttérrel és tapasztalatok alapján vállalkoztam a jelen összeállítás elkészítésére (miután tudva annak előkészítéséről néhány általam különösen tisztelt „környezetügyér” javasolta, hogy mások számára ezt röviden indokoljam meg). 1991 tavaszán kaptam felkérést az akkori környezetügyi minisztériumtól, hogy a továbbiakban legyek az ENSZ keretében készülő éghajlatvédelmi egyezmény tárgyalásain a Magyarországot képviselő szakmai főtárgyaló. Részt vehettem a magyar delegáció tagjaként az 1992. évi ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencián, ahol elfogadták a „Feladatok a 21. századra” c. programot és megnyitották aláírásra a biológiai sokféleség és az éghajlat védelmével foglalkozó egyezményeket. Bekapcsolódhattam az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottságának tevékenységébe, részt vehettem az ENSZ Környezetvédelmi Programjának ülésszakain, hatálybalépése után két éven át a klímaegyezmény elnökségének tagja és tudományos tanácsadó testületének elnöke voltam. A minisztérium vezetése 1996 elején megbízott az első Nemzeti Környezetvédelmi Program elkészítésének szakmai koordinálásával, amelyet végül 1997-ben az Országgyűlés ellenszavazat nélkül elfogadott. 2010 közepéig volt közöm e program hat-hat évre szóló újabb két változatának elkészítéséhez, a nemzetközi és EU szintű környezetpolitikai együttműködésben való hazai részvétel elősegítéséhez.
Mindezek során nagyon sok állami és nem állami szervezet képviselőjét ismerhettem meg itthon és a nagyvilágban, sokak környezettudományi és környezetpolitikai tevékenységéből tanulhattam, a környezeti ügyekkel összefüggő számos eseménynek, változásnak lehettem tanúja és esetenként közreműködhettem különböző környezeti feladatok megoldásában. E tapasztalatok is megerősítették azt a meggyőződésemet, hogy fontos tanulni – a környezeti ügyekben is – a múltból és másoktól, s segíteni kell abban, hogy az e tág témakör egy-egy területén tevékenykedők, a környezeti problémákkal és teendőkkel most ismerkedők, valamint a következő nemzedékek is mindenekelőtt a tények alapján el tudjanak igazodni a korábbi történések sokrétű folyamatában. Tudom, hogy csak egyike vagyok azoknak, akik vallják és gyakorolják ezt a felfogást. 2013. április, dr. Faragó Tibor, CSc, c. egyetemi tanár
