Több mint 140 meteorológiai radarállomás adatai és számítógépes algoritmusok segítségével amerikai ornitológusok megbecsülték, hogy mintegy 8 milliárd madár kel vándorútra az Egyesült Államokba és onnan, valamint kiszámolták azt is, hogy vándorlásuk hány áldozatot szed.
"Minden ősszel átlag négymilliárd madár indult Kanadából az Egyesült Államok területére. Ugyanekkor másik 4,7 milliárd madár hagyja el az Egyesült Államok területét a déli határnál és költözik a trópusokra" – közölte Adriaan Dokter, a Cornell Egyetem ornitológiai laboratóriumának a kutatója. Tavasszal 3,5 milliárd madár tér vissza délről az Egyesült Államokba és 2,6 milliárd az Egyesült államok északi határain át Kanadába – tette hozzá. Azaz jóval kevesebb madár tér vissza az őszi migráció után.
Ám a kutatók meglepődtek, amikor megállapították, hogy a délről az Egyesült Államokba érkező vándormadarak visszatérési aránya átlag 76 százalék volt a 2013 – 2017 közötti ötéves tanulmányozási időszak alatt, míg az Egyesült Államokban telelő madaraknak csak mintegy 62 százaléka tért vissza Kanadába.
"A közvélekedéssel ellentétben a trópusokon telelő madarak jobban átvészelik a telet, mint az Egyesült Államokban telelők. Annak ellenére, hogy a trópusokra vándorló madarak háromszor-négyszer hosszabb utat tesznek meg, mint azok, amelyek az Egyesült Államokban maradnak" – hangoztatta Andrew Farnsworth, a Nature Ecology & Evolution című folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője.
A Kanadából az északi határokon át érkező madarak között mások között vannak verebek, amerikai vörösbegy, téli sármánypinty. A déli határokon át Közép- és Dél-Amerikába vándorlók között poszáták, sárgarigók, tanagarák (pintyféle) vannak.
Az Egyesült Államokban telelő madarak magas pusztulási arányának egyik magyarázata lehet, hogy számos veszéllyel kell szembenézniük. "Valamennyi madárnak elegendő forrásokkal bíró megfelelő élőhelyre van szüksége az átteleléshez. Az Egyesült Államokban telelők esetében több probléma lehet az élőhellyel és több az épület, amelynek nekirepülhetnek" – idézte Ken Rosenberget, a tanulmány társszerzőjét a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A visszatérési arányban lévő különbözőséget magyarázhatja a kutatók szerint az is, hogy a rövid és hosszú távra kelő madaraknak más a szaporodási stratégiájuk. Az Egyesült Államokban telelőknek magas a szaporodási arányuk, hogy ellensúlyozzák a magas pusztulási arányt. A trópusokon telelőknek ugyan kevesebb utódjuk van, de több felnőtt éli túl a telet és rak tojást tavasszal a hosszú vándorlás ellenére.
