A magyar piacon kapható importált citrusféléket általában erős gomba- és rovarirtó szerekkel kezelik. A kezelés nélkül igen kockázatos lenne a szállítás, és egy-egy gombafertőzés komoly károkat okozhatna a termelőknek vagy a kereskedőknek-írta az origo.
Aki a hazai boltok bármelyikében citromot, narancsot, grapefruitot, mandarint – kivéve a kifejezetten kezeletlen termékeket – vesz, szinte bizonyosan kapcsolatba került már valamelyik szupererős gomba- vagy rovarirtó valamelyikével. Ezeket a gyümölcsöket ugyanis az exportáló országban, szüret után (esetleg előtt) minden esetben kezelik, különben nem bírnák a hosszú úton való zötykölődést. A citrusfélék héjára permetezett vegyszerek egészségügyi hatásáról főként állatkísérletek eredményeit ismertető tanulmányok láttak napvilágot.
A citromhéj nem játék
A legáltalánosabban használt gomba ill. baktériumölők: Imazalil, Tiabendazol, ortofenil-fenol (E 231) vagy a nátriummal alkotott sója (E 232).
Az Imazalil egy különösen erős gombaölő szer, karcinogén, azaz erősen rákkeltő. A What’s On My Food oldal szerint 100 g narancson átlagosan 15,7 mikrogramm van belőle, a legnagyobb mért érték eddig 74 mikrogramm volt. Ez nem tűnik különösebben soknak, viszont egy húszkilós gyereknek naponta maximum 50 mikrogrammot szabad elfogyasztania. Ez az ötven mikrogramm a krónikus kitettségre vonatkozik, tehát a rendszeres narancsevőknél ennyi a maximum (felnőtteknél a mennyiség jóval nagyobb: 1750 a krónikus és 3500 mikrogramm az akut, tehát az egyszeri problémás mennyiség).
A Tiabendazol az enyhén mérgező kategóriába soroltatik, kis dózisban nem valószínű, hogy karcinogén, nagyban valószínű. A környezetre gyakorolt hatása egy fokkal durvább, mint az emberre gyakorolt: a földbe kerülve nehezen bomlik le, a rovarokra és mikrobákra nézve halálos (mondjuk, elég nehéz lenne rovarirtóként eladni, ha nem lenne az, nem igaz?), a halakat és kétéltűeket megmérgezi. Szokás még a pajzsmirigyre, a pajzsmirigyhormonokra és a májra gyakorolt káros hatással rémisztgetni, de ez is csak magas dózis esetén áll fenn.
Az Ortofenil-fenol (E 231) vagy a nátriummal alkotott sója, a nátrium-ortofenil-fenolát (E 232) szintén gombaölő, és elvileg karcinogén. Erősen lúgos kémhatású, ha almát vagy körtét kezelnek vele, vigyázni kell, mert pár percesnél hosszabb idejű kitettség már elszíneződést, roncsolódást okoz a gyümölcsök héján.
Az állatokat hazavágja
Ezek a szerek mérgezőek, jó reggelt! A probléma a kritikusok és a zöld hangadók szerint főként azzal van, hogy az emberi szervezetre gyakorolt hosszú távú hatást eddig nem vizsgálták kellőképpen. Számos állatkísérlet született: nyulakon, patkányokon, egereken vizsgálták a szerek káros hatásait, és ezek nem különösebben megnyugtatóak. A tiabendazol egerekben vesekárosodást, a húgyúti szövetekben pedig hiperpláziát okozott. Egy másik, elég nagy léptékű kísérlet során pedig azt találták, hogy a nátrium-ortofenil-fenolát is és a tiabendazol is károsítja a gyomorszövet DNS-ét.
Az Imazalil patkányokban májnagyobbodást és pajzsmirigy-működési zavart okozott.
De az állatkísérleteket sosem szabad az emberkísérletekkel egyenrangúnak tekinteni. Nem véletlen, hogy egy gyógyszer engedélyezéshez sem elegendő, ha a patkányokon nincs kedvezőtlen mellékhatása (persze az is igaz, hogy viszonylag ritkán szokott kiderülni, hogy a patkányok beleit szétrohasztó szer teljesen ártalmatlan az emberre).
Az itthon érvényben levő szabályozás szerint ezeket a szereket minden esetben fel kell tüntetni a csomagolás címkéjén, vagy a boltban a termék mellé kitett információs táblán. Ezenfelül azt is külön közölni kell, ha a gyümölcs héja a vegyszerek miatt fogyasztásra alkalmatlan.