A kormányok politikája klímakatasztrófához vezethet – erre hívja fel a figyelmet a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA). A szervezet szerint ugyanis a deklarált célok és az alkalmazott politikai megoldások homlokegyenest ellenkeznek egymással. Elvben 2040-re kellene egyensúlyba hozni a világ energiaháztartását, erről a nagy párizsi klíma konferencia döntött – de hiába.
Kezdve mindjárt onnan, hogy Donald Trump kilépett, és ezzel rossz példát mutatott. Az Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb környezetszennyezője, de Barack Obama elnök még aláírta a nemzetközi klímaegyezményt Párizsban. Azután jött Donald Trump, a maga klímaszkeptikus nézeteivel, amelyeket nem annyira tudatlansága magyaráz, mint hogy az energialobbi az egyik legfőbb pénzügyi támogatója az amerikai elnöknek, aki ezért igyekszik kibújni a nemzetközi klímaegyezmény szén-dioxid kibocsátást csökkentő határozata alól.
A tények azonban azt mutatják, hogy ezzel nincsen egyedül: évente 100 millió tonnával nő a szén-dioxid-kibocsátás. A Nemzetközi Energia Ügynökség most közzétett becslése szerint ráadásul ez a következő húsz évben is így marad. Ez persze még így is kétharmados csökkenést jelent az elmúlt évtizedekhez képest, amikor a környezetvédelem teljesen elhanyagolt kérdés volt a világ legnagyobb részén. Javulás tehát van, de távolról sem elég ahhoz, hogy az emberiség elérje a Párizsban rögzített célokat. Ennek pedig katasztrofális következményei lehetnek – mondja az IEA- melyet a HVG idéz.
Széleskörű nemzetközi összefogás kell – hangsúlyozza Fatih Birol, a Nemzetközi Energia Ügynökség főigazgatója. Nemcsak a kormányoknak kellene összefogniuk hanem a nagy cégeknek is, melyek a környezetszennyezéséért elsősorban felelősök.
Mi tükröt tartunk az emberiségnek – nyilatkozta a főigazgató a Guardiannek. Felhívta a figyelmet arra, hogy Kínában újra jelentős mennyiségű szenet használnak fel energiatermelésre, és ennek a hatása katasztrofális lehet. Tegyük hozzá, hogy nemcsak Kínában, de Indiában is és sok más szegény országban játszanak igen nagy szerepet a hagyományos környezetszennyező energiaforrások. A megújuló energiaforrások létrehozása ugyanis drága, azt a fogyasztók csak akkor fizetik meg, ha az állam jelentős összeggel járul ehhez hozzá. A szegényebb országokban nincsen ehhez elég pénz, ezért ott sokan úgy vélik: a környezetvédelem a gazdag államok luxusa.
Mit kellene tenni?
A fenntartható fejlődés modellje a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint azt követelné meg, hogy a mostani csúcson fagyasszák be a szén-dioxid-kibocsátást az energiaszektorban az egész Földön. Így lehetne elérni azt, hogy a káros kibocsátás “csak” 10 gigatonna legyen 2050-ben. Ehhez az lenne szükséges, hogy a szén-dioxid-kibocsátás évente 5,6%-kal csökkenjen a fejlettebb országokban, és 3,2%-kal a fejlődő államokban. Hogy ki finanszírozná mindezt? Erre a kérdésre a Nemzetközi Energia Ügynökség sem tudja a választ.
A témához kapcsolódik a The Guardian egy másik friss cikke: A terepjárók iránti növekvő kereslet “érvénytelenítheti az elektromos autók előnyeit”
