Az MME újabb levélben kereste meg Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztert, melyben ezúttal a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő földterületek haszonbérbe adásával kapcsolatos szakmai kritériumokra hívták fel a figyelmet.
A Vidékfejlesztési Minisztérium kommunikációjában megjelent információk alapján az állami tulajdonban lévő védett természeti területek 30-50 hektáros tömbökben történő bérbe adása vélelmezhető. Ez a térmérték azonban a hagyományosan legeltetéssel hasznosított, egyedi természeti értékeket rejtő nagy kiterjedésű puszták (pl. Hortobágy, Kiskunság) esetén a biodiverzitás csökkenését és a tájkép arculatának megváltozását eredményezheti. Levelükben ezen veszélyekre hívjrták fel a minisztérium figyelmét.
Vidékfejlesztési Minisztérium
Dr. Fazekas Sándor Miniszter Úr részére
Tisztelt Miniszter Úr!
A médiából folyamatosan értesülünk arról, hogy a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő területek haszonbérleti jogának elnyerésére pályázatot írnak ki. A közelmúltban tartott sajtótájékoztató és a tárca más közleményei is arról tájékoztatják a közvéleményt, hogy mindez 30-50 hektáros tömbökben fog megtörténni. Reménykedünk benne, hogy ez csak egy felületes közlés eredménye lehet és nem valós szándék.
Miniszter Úrnak, mint karcagi illetőségű vezetőnek nem kell hangsúlyoznunk, hogy a hortobágyi – de a kiskunsági, bihari stb. – puszták soha a történelem során nem voltak magánszemélyek tulajdonában, és sosem voltak feldarabolva. Elődeink is pontosan tudták, hogy a puszták egy nagy egységet alkotnak és azon közösségi szintű hasznosítást kell folytatni. Ez felel meg a térség gazdasági érdekeinek és a nemzeti parki célnak is. Különösen igaz ez az ún. nagy térigényű fajok megőrzésére, melyek 30-50 hektáros darabokra szabdalt pusztában nem találják meg az életfeltételeiket.
Szeretném felhívni Miniszter úr figyelmét arra is, hogy ezek a területek azért kerültek állami tulajdonba és nemzeti park igazgatósági vagyonkezelésbe, hogy azok a természeti értékek megőrzését szolgálják. Annak idején azért jelölték ki ezeket a területeket nemzeti parknak, hogy a nyílt térségek természeti értékeit és a táj arculatát őrizzék. Ebben a múltban és a jelenben is helye volt a legeltető állattartásnak. Aggódva figyeljük ugyanakkor, hogy folyamatosan hogyan lazulnak a pályázati feltételek a legelő állatlétszámot, mint alapvető feltételt, továbbá a helyben lakás kritériumát illetően is.
Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy Magyarországon minden lehetséges jogszerű eszközzel ösztönözze a kormányzat a legeltető állattenyésztés fejlesztését. Ennek azonban semmiképpen sem lehet az a módja, hogy a korábbi összefüggő pusztaterületeket, amelyeken a legeltetési nyomás az év különböző időszakiban eltérő mértékben jelentkezik és ezáltal fenntartja a táj mozaikos jellegét, 30-50 hektáronként adják bérbe. Ez nem szolgálná a minőségi állattenyésztést, kifejezetten károsan hatna a természeti értékekre és számos további problémát is felvetne, hiszen egy ilyen jellegű feldarabolásnak nincsenek meg az infrastrukturális feltételei – hodályok, kutak stb. – sem.
Tisztelt Miniszter Úr, mint a legnagyobb hazai természetvédelmi egyesület képviselője felkérem, hogy a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő legelők és kaszálók haszonbérbe adása előtt kérje ki azoknak a szakmai szervezeteknek a véleményét, amelyek ez ügyben kellő tudás és tapasztalat birtokában vannak, vagy azt a gyakorlatot folytassák, amelyek évszázadokon keresztül megőrizték a Magyarországra jellemző ún. nyílt legelő tájat. Egy nemzeti parki területen a természeti értékek megőrzése nem rendelhető alá semmilyen
más célnak!
2013. augusztus 28.
Üdvözlettel:
Dr. Halmos Gergő
ügyvezető igazgató MME
