Fontos előrelépés történt az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által kezdeményezett nemzetközi dokumentációs rendszer ügyében, melyek révén az illegálisan fogott hal nem kerülhetne a boltok polcaira és így a tányérunkra sem.
Egy ötéves folyamat eredményeként szakértői szinten elfogadták a fogás dokumentálását szabályozó önkéntes iránymutatásokat, a következő lépés, hogy a FAO tagországok is rábólintsanak július elején a szervezet kétévenkénti konferenciáján. Amint ez megtörténik, az iránymutatások egyfajta „aranystandardként” működhetnének a döntéshozók és a halászatban érdekelt cégek számára, ha a halak eredetét szeretnék nyomon követni.
Világszerte mintegy 91-93 millió tonna halat halásznak ki évről-évre, a tengeri élelmiszerek kereskedelmi értéke tavaly megközelítette a 142 milliárd dollárt. Ezen túlmenően, az illegális, nem bejelentett és szabályozatlan halászat még 26 millió tonnával fejeli ezt meg, veszélyeztetve ezzel az ágazat hosszú távú fenntarthatóságát. A fogás dokumentálására kifejlesztette rendszer ez ellen lehet megoldás.
Az alapkoncepció a következő: a kifogott halnál a nemzeti hatóságok tanúsítják annak az előírásoknak való megfelelését, amely tanúsítvány végigkíséri az alapanyagot a feldolgozás teljes folyamata során, kerüljön akár nemzeti vagy nemzetközi piacra. Ez idáig csupán néhány ilyen rendszer létezett, és azok is főleg az értékesebb, a túlhalászat által fenyegetett fajták esetében, mint a tengeri sügér az Antarktisz vizeiben, vagy a kékúszójú tonhal az Atlanti-óceánban.
Az Európai Unió 2010 óta megköveteli az ilyen dokumentáció meglétét a tengerentúlról érkező halak esetében, míg az Egyesült Államok tavaly jelentette be saját rendszerének elindulását.
A nemzetközi támogatás elengedhetetlen
Komoly akadály a széleskörű fogás-dokumentációs rendszerek esetében a logisztika kérdése, hogyan őrizhető meg a papírtanúsítvány sértetlensége a szállítás során. Az újdonság a FAO-javaslat esetében a papíron túl a digitális alapú tanúsítás, mely az értéklánc bármely pontján elérhető lenne, csökkentené a bürokráciát és egyúttal a csalás lehetőségét is. „Bár az irányelvek nem kötelező erejűek, az előkészítő tárgyalások folyamata biztosítja a széleskörű támogatottságot, a FAO konferencián való elfogadás pedig csak ráerősít erre,” mondta Audun Lem, a FAO halászat és akvakultúra egységének helyetteses vezetője.
Új eszközök a káros gyakorlat ellen
Engedély nélküli halászat, kvótatúllépés, veszélyeztetett fajok halászata, vagy nem megengedett eszközök használata néhány példa a leggyakoribb módszerek közül. Az ezeket övező egyre növekvő nemzetközi figyelem felgyorsíthatja a válaszlépéseket, legyen szó ezen fogás-dokumentációs rendszerről, vagy az úgy nevezett Kikötő szerinti államok egyezményről, melyet szintén a FAO kezdeményezett és hozott tető alá tavaly. „Az illegális, nem bejelentett és szabályozatlan halászat káros a környezetre, az élelmezésbiztonságra, és a gazdasági fejlődésre is,” tette hozzá Lem, „ezért célzottan kell foglalkozni a témával.”
