Az afrikai kontinensen három különleges, kizárólag női vadőrökből álló egység is tevékenykedik. A Jane Goodall Intézet most a zimbabwei Akashinga – Nature Protected by Women alakulatot mutatja be.
„Oly sokáig vakított el minket a saját egónk, hogy nem láttuk, mi a leghatalmasabb erő a természetben – a nők védelmező ösztöne.”
A fenti szavak az ausztrál Damien Mander-től, az Akashinga alapítójától hangzanak el a National Geographic saját gyártású produkciójában, a The Brave Ones: Akashinga című rövid – 13-perces – dokumentumfilmben.
Az asszonyok elszántsága és terhelhetősége minden várakozást felülmúlt – erről így mesélt később Damien Mander egy televíziós műsorban: „Csináltunk egy toborzót 6 évvel korábban 189 férfival és az első nap végére hárman maradtak benn. Amikor 37 nővel végeztük a válogatást, a harmadik nap végén hárman estek ki.” Végül Mander 16 asszonyt alkalmazott fegyveres vadőrként – az alakulat neve Akashinga lett, ami a helyi shona nyelven azt jelenti: a bátrak.
Van még egy dolog, ami megkülönbözteti az Akashingát a többi vadvédelmi alakulattól: a csapat tagjai teljesen áttértek a vegetáriánus, illetve vegán étrendre. Mander így beszélt a saját átalakulásáról a The Game Changers című 2018-as dokumentumfilmben, amely a növényi alapú táplálkozást népszerűsítette: (…) ráébredtem, hogy minden nap kimegyek [a vadőrökkel] járőrözni és megvédem egy állat életét, aztán éjszaka hazatérek és egy másik állatot húzok nyársra – és tudtam, hogy ez önámítás, hogy én magam kreáltam egy olyan „hajlítható” erkölcsi mércét, ami kényelmes a számomra. (…)
Azt gondoltam, elég szarvasmarha van a világon, nem fenyegeti őket a kihalás veszélye, de minél többet agyaltam rajta, annál inkább elfogadtam azt, amit már amúgy is tudtam: a legegyszerűbb módja az állatok védelmének az, ha nem esszük meg őket.”
A riport többi része a Jane Goodall Intézet honlapján olvasható >>>
Nyitófotó: Adrian Steirn
