Párizsban a 3 Michelin-csillagos Abeille étterem már 3 éve meghirdette a háborút a bifsztek ellen. Dîners 100% Green, Afternoon Tea vegan – Christophe Moret mester ezekkel az akciókkal kezdte, és mára rengeteg követőre talált – írta a HVG.
A bifsztek, sőt minden fajta marhahús lassan eltűnik a párizsi Michelin-csillagos étlapok ajánlataiból – állapítja meg a Le Figaro, amely új forradalmat sejt az ízlés változása mögött. A bifsztek ugyanis a francia konyha legendás öröksége is: Marcel Proust kedvenc szakácsnője, Francoise úgy tudta elkészíteni, mint senki más. Az eltűnt idő nyomában kutakodó író megkérdezte az írás-olvasással hadilábon álló normandiai parasztcsaládból származó szakácsnőt: mi a titka a marhasültjének? Ezt érezni kell – válaszolta a szakácsnő olyan öntudattal, mint egy művész, akit az alkotás titkáról faggatnak. Francoise bifsztekje a maga idején fogalom volt Párizsban. De hol van már Francoise, és hol van már a bifsztek?
A vegan fanatikusok ádáz akciókat indítottak a bifsztek ellen – írta a HVG.hu. Ez sok fogyasztót eltántorított korábbi kedvencétől. Aztán az állati jogok elszánt védelmezői is beszálltak a bifsztek elleni kampányba mondván, tűrhetetlen az a brutalitás, ahogy a marhákkal bánnak a vágóhidakon. A döntő csapást persze a bifsztekre nem ők mérték, hanem az orvosok és az életmód-tanácsadók. Mind óva intenek a bifsztek fogyasztásától, mert túlságosan is megterheli a gyomrot és a beleket. Ráadásul sok alkoholt kell rá inni, ami szintén nem épp ajánlott a „comme il faut” világban manapság.
Az alkohollal bőven megöntözött bifsztek valaha státusz szimbólum volt
Kubai szivart illett szívni utána – ahogy ezt Hollywood számtalan filmben tudatta a gazdagok életformáját leső mozinézőkkel. A befolyásos üzletemberek éppúgy bifsztekkel ünnepelték sikereiket, mint Lucky Luciano, a maffiavezér. Lehet, hogy mindennek vége, mert gasztronómiai forradalom készül.
A gasztronómia rajongói még mindig Párizsra vetik vigyázó szemüket. Mit látnak ott? Olyan étlapokat, melyekről nemcsak a bifsztek hiányzik, de más marhahús sincsen. Könnyebb kosztot kínálnak a Michelin-csillagos éttermek, melyek továbbra is diktálnak a globális piacon. Mi lesz így a húsmarha-tenyésztéssel? Argentína amúgy is pénzügyi problémákkal küszködik. Mi lesz, ha ez az export is leáll, mert nincsen rá kereslet?
Ki eszik bifszteket a G20 csúcson?
November végén Argentínában rendezik meg a világ 20 legnagyobb gazdaságának csúcstalálkozóját. Az argentinok minden bizonnyal feltálalják a legendás hazai bifszteket. De ki eszik belőle? A tudósítók többsége persze nem erre figyel, hanem arra, hogy Donald Trump és Hszi Csin-ping találkozója elhozza-e a kereskedelmi háború végét vagy az amerikaiak újabb szankciókat alkalmaznak-e Kínával szemben. Miről tárgyal az amerikai elnök Putyin orosz államfővel? Mindez leköti a diplomácia ínyenceit, de sokan csak arra figyelnek: esznek-e bifszteket a nagyemberek? A külsejére mindig oly sokat adó Christine Lagarde, az IMF főnökasszonya? A 72 éves Donald Trump, aki nyolc évig akar a Fehér Házban üldögélni? Vajon trendi-e még a bifsztek?
A párizsi Le Figaro szerint a mesterszakácsok és a fogyasztók már döntöttek: végképp búcsút mondtak a marhahúsnak, amely pedig a királyok asztalán is oly sokáig uralkodott. A bifsztek alkonya tartós lehet, mert több globális trend is egybeesik, de a marhasült az irodalomban és a filmen megmarad, erről Marcel Prousttól Esterházy Péterig sokan gondoskodtak.
Marhahústermelés óriási ökolábnyommal
Amerikai kutatók szerint is a húsmarha előállítása sokszorosan meghaladja más állati termékek előállításának költségeit. Az immár adatokkal is bizonyított ténnyel szembe kell nézni; a környezetet terhelő költségeknek előbb utóbb meg kell jelennie az árakban is
Csaknem tízszeres környezetterheléssel jár a marhahús előállítása más húsokhoz képest. A húsmarha tartásának földigénye 28 szorosa, vízigénye pedig 14 szerese a sertés, a szárnyas, a tojás- és tejtermelés esetén felmerülő földhasználatnak és vízigénynek.
