A végéhez közeledik a 2014-ig egységes környezet- természetvédelmi és vízügyi intézményrendszer szétdarabolása. A zöld szempontokkal szemben elsőbbséget kell adni a kormány gazdaságfejlesztési céljainak.
A vízügy tavaly januártól a Belügyminisztérium irányítása alá került, a nemzeti parkok kiüresítése és „földtelenítése" (a védett földek kezelői jogának a Nemzeti Földalaphoz telepítése) folyamatban van, az eddig önálló hatóságként működő környezet- és természetvédelmi felügyelőségeket pedig a kormányhivatalokba integrálta és kormányzati (politikai) irányítás alá helyezte az Orbán-kabinet. A hatósági munka ilyen szintű kormányzati felügyeletére utoljára 1977 előtt volt példa Magyarországon: az akkor létrejött Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal nagyobb szakmai önállóságot élvezett, mint most a kormánymegbízottak alá besorolt felügyelőségek. Az pedig akkoriban még tévedésből sem fordulhatott volna elő, hogy a területi hatóságok irányítását szakmai előképzettség és szakképzettség nélküli vezetőkre bízzák.
Ebből az Orbán-kormány csinált gyakorlatot 2010-ben, most pedig újabb, hasonló logikájú tömeges váltásra kerül sor. A Greenfo környezetvédelmi hírportál információi szerint március 31-én a vezetőket telefonon berendelték a kormányhivatalba, ahol aláíratták velük a távozásukról szóló dokumentumot (ennek a lépésnek a jogszerűsége a portál informátora szerint megkérdőjelezhető, mivel azon a napon a munkáltatói jogokat még nem a kormányhivatal, hanem az agrártárca gyakorolta).
Gyökeresen megváltozik a hatósági munka is, bár erről a zöldhatóságnál dolgozók részleteket még nem tudnak, mert az új munkaköri leírásukat még nem kapták meg, a módosult hatásköröket és feladatokat rendező jogszabály pedig csak április 15-én jelenik meg a Magyar Közlönyben. Egy április elsejétől hatályos kormányrendelet szerint környezet- és természetvédelmi hatóságként ezentúl a megyei kormányhivatal jár el. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a környezet- és természetvédelmi felügyelőségek formális önállósága megszűnt, másrészt jelentős szervezeti átalakításokat is takar. Eddig az ország tizenkét vízgyűjtőjén tizenkét felügyelőség működött (a hatóságok illetékessége 1990 óta a vízgyűjtők szerinti területi felosztást követte), mostantól a felügyelőségek jogutódai a megyei kormányhivatalok lesznek.
A fejetlenség már bő egy hónapja tart, egy február végi kormányzati törvénymódosítás ugyanis jelentősen átírta és gyengítette a zöldhatóság jogkörét. A környezet- és természetvédelmi felügyelőségek eddig úgynevezett eljáró, vagyis önálló döntéseket hozó hatóságok voltak. Ezentúl viszont a törvény szerint „a környezethasználattal járó tevékenység engedélyezésére irányuló hatósági eljárásban a környezetvédelmi szempontok érvényesülését szakhatósági közreműködés keretében, vagy szakkérdésként kell vizsgálni" – márpedig a szakhatóság az eljárásban csak szakmai állásfoglalást ad, nem hoz önálló döntést.
A törvénymódosítás az eddigi, jellemzően több szakmai diplomás szakértői gárda lecserélését is lehetővé teszi. Úgy fogalmaz, hogy mostantól a szakhatósági eljárásban szakértőként közreműködőknek nem kell végzettséggel igazolt szakértelemmel rendelkezniük: ezentúl egy pedagógus vagy egy biztosítási ügynök is lehet „szakértő" környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi szakkérdésekben. Ráadásként pedig a kormány rendeletben határozhatja meg a környezetvédelmi és vízügyi hatósági eljárásokban vizsgálható szakkérdéseket, amit minden érintett úgy értelmez, hogy a zöldhatóság jogosítványait és a vizsgált kérdések tartalmát is szűkíteni fogják.
Ezek a fejlemények egybecsengenek a népszabadságnak azzal a korábbi információjával, amely szerint a környezeti ügyekben illetékes államtitkár egy állománygyűlésen azt mondta a felügyeletek vezetőinek: a környezet- és természetvédelmi szempontokkal szemben elsőbbséget kell adniuk a kormány gazdaságfejlesztési céljainak, a Natura 2000-es és egyéb korlátozásokat pedig nem szabad túlságosan komolyan venniük- írta a nol.hu.
