Nem is gondolnánk, hogy aranybányával nézünk farkasszemet, miközben nyomkodjuk a billentyűzetünket. Közismert ugyan, hogy az elektronikus hulladékok sokféle kincset rejtenek, de azt talán kevesebben tudják, hogy aranyat is. Sok gépről beszélve nem is keveset.
A számítógép-alkatrészek esztétikája csak kevesek fantáziáját mozgatja meg. Magam bizony elnézegettem a nyomtatott áramköri alaplap különös mintázatait, amikor összeállítottam a különböző PC-imet. Ha akarom, olyan, mint egy érdekes miniatűr város-írja az indexen Kovács Róbert. Na most vegyünk ebből egy tonnányit (azaz kb. 550 alaplapot), és máris 15 és fél deka arannyal szemezünk. (Különféle alaplapokban átlag 0,3 grammnyi arany van.) Mivel egy gramm nyersarany most éppen 17 600 forintot kóstál, 2,7 millió forint aranytartalék rejlik előttünk.
Jobb, mint egy aranybánya
Egy jobbfajta aranybányában egy tonna ércet kell kiásni és feldolgozni néhány gramm aranyért. Ehhez képest 550 alaplapnyi kupacunk százszor annyi aranyat tartalmaz. Ugyanennyi arany van 200 laptopban is. 10 ezer mobiltelefon pedig 31 dekányit rejt legnemesebb fémünkből. Aztán még ezüstöt is.
Egymillió újrahasznosított mobiltelefonból 15 tonna rezet, egyharmad tonna ezüstöt és 34 kilogramm aranyat nyerhetünk ki. Az ipari kamerák pedig akár 5 deka aranyat is tartalmazhatnak. Az elektronikus hulladék az egyik legnagyobb tömegben keletkező veszélyes hulladék (arzént, higanyt, ólmot és sok más toxikus nehézfémet tartalmaz), és egyelőre távol vagyunk attól, hogy ennek zömét újrahasznosítsuk.
Nehéz meglátni a szépséget egy számítógépben, mégis a processzora (CPU), alaplapja és memóriája (RAM) a legnagyobb érték.
De mit keres az arany egy ilyen kietlen helyen?
Nem véletlen, hogy ez a napsugárzó fém az emberi civilizáció kezdete óta kitüntetett dicsőséget élvez. Olyan jó tulajdonságai vannak, mint például, hogy nem korrodálódik, márpedig a számítógépek vékonyka nyomtatott áramköreiben nagyon kis erősségű áram folyik, elég egy kis korrózió, és megszakítja az áramkört. Ha aranyból van, akkor az megnyugtató. A világ egyik legnagyobb aranyfelhasználója a számítástechnikai ipar. A ma már elavultnak számító régebbi processzorok méretüknél fogva valamivel több aranyat tartalmaztak. Egy kerámiaalapú aranysapkás régi proci kilójáért 25 ezer forintot adnak, mármint ennyiért veszik meg az arany kinyerésével foglalkozó cégek Magyarországon.
AZ ARANYLAPKÁS RÉGI INTELEKÉRT (286/386/486) ÉS AZ AMD-K5 KILÓJÁÉRT 30 EZER FORINTOT FIZETNEK.
Az aranyozott memória kilója 9 ezer forintot ér, az ezüst csak 2 ezret.
A HULLADÉK ÍZIG-VÉRIG EMBERI PRODUKTUM.
A természet ugyanis nem ismeri a szemetet. Az emberiség történetének nagy ugrása volt a számítógép feltalálása, de egyelőre, mondjuk így, csak primitív szinten tudunk az elavult eszközeinkkel mit kezdeni.
Kapjuk el az aranylázat?
Mobiltelefon minimum tízmillió van Magyarországon ebben a szent pillanatban is, asztali számítógépből, laptopból erősen alsó hangon ugyanennyi. Tehát legalább hatszáz kilónyi, tíz és fél milliárd forintot érő aranyat cipelünk magunkkal. Hogy a régi, kukába hajított készülékeinkről már ne is beszéljünk.
Gépeinkben 0,2–0,5 grammnyi 12–18 karátos aranyra lelhetünk, tehát néhány kidobandó géppel már megvan egy arany fog tömésre való, ha épp arra vágyunk.
Alaplap nem vész el, csak átalakul
Persze mindezt ki is kell nyerni. Csak vegyvédelmi ruhát kell öltenünk, veszélyes vegyszerekkel, például hidrogén-peroxiddal vagy aqua regiával (az aranyat egyedül oldó királyvízzel) pepecselni és vigyázni, hogy be ne lélegezzük a mérgező gőzöket.
De érdemesebb tonnákban gondolkodni. Ha pár géppel nem szeretnénk bepiszkolni a kezünket, leadhatjuk őket egy erre szakosodott újrahasznosító céghez. Esetleg a működő alkatrészeket újra életre kelthetjük, és eladhatjuk. Lehet, hogy még jobb pénzt kaphatunk, mint ha botcsinálta vegyészkedésbe fognánk.
