Június elején a Környezetvédelmi Világnapot a Duna-deltában, a folyó tengeri torkolatától alig 2 kilométerre, Szentgyörgyön ünnepelhettem. Ahhoz nem volt elég idő, hogy a falu életével megismerkedjek, de egy nemzetközi támogatással indított programról érdekes dolgokat hallottam.
A Duna-deltáról Magyarországon – és különösen Erdélyben – még mindig sokaknak az internálótáborok jutnak eszébe, de a Delta a román nagyközönség számára inkább a horgászással töltött nyaralásokat, a madarászoknak és természetvédőknek pedig – bárhonnan érkezzenek – fantasztikus fajgazdagságot, a biológiai sokféleség földi paradicsomát jelenti. Ez a cikk viszont kevesebbet foglalkozik a madarakkal és a halakkal, többet az itt élő emberekkel.
Nem tudom, hogy magyarul hogy nevezzem Sfantu Gheorghe-t. Romániában két ilyen nevű település van. A másikat sok magyar ismeri, hiszen Sepsiszentgyörgy a Székelyföld legnagyobb városai közé tartozik. A másik Sfantu Gheorghe-nek, a Duna-deltában lévő, legfeljebb 900 lakosú falunak a magyar nevét is megtaláltam, talán Sepsiszentgyörgytől megkülönböztetendő Deltaszentgyörgynek nevezik. Ami nem azt jelenti, hogy sok köze lenne a magyarokhoz. Lakói ukránok, a fiatalabbak már inkább románul beszélnek. A Dunának azt a legöregebb ágát, amely mellett már egy 1318-ban készült térképen is megtalálható a település, Szent György-ágnak nevezik.
A falut közúton nem lehet megközelíteni. Tulcea-tól másfél órát száguldottunk szárnyashajóval, de 20 éve ez az út még 9 órát vett igénybe. Mi a luxus faházakból álló, „Green Village” nevű üdülőkomplexumba sétáltunk, ahol este csillagfényben, diszkréten kivilágított medencében úszhattunk. Nagyon kellemes hely volt, és a halászfalu lakosai is hasznát látják, körülbelül 100 helybelinek ad munkát.
Stefanie Röder, a bécsi székhelyű Nemzetközi Természetbarát Szövetség munkatársa sem mondott semmi rosszat a „Zöld falu”-ra, de azért érződött, hogy ők más felfogású falufejlesztésben gondolkoznak. „2006 óta dolgozunk itt, amikor a romániai tagszervezetünk javaslatára a Szövetségtől a Duna-delta kapta ’Az év tája’ címet. Aztán kicsit hosszabban itt ragadtunk. Tanfolyamot rendeztünk a vendégfogadó tulajdonosok részére. Az a célunk, hogy a helybelieknek ebből a tevékenységből bevételük legyen, ezt segíti az általunk kiadott minősítés is. Így ők lehetnek a turizmus haszonélvezői, nem pedig valamilyen távoli idegenforgalmi cég. A falusiak most már a panziókban is megfőzik hagyományos ételeiket, amiket én nem cserélnék el az üdülőfalui gyönyörű éttermében kapható ételekre. A régi falu sokkal porosabb, szegényesebb, de érdemes megismerkedni vele.”
Adnana Patrascoiu a helybeli iskola igazgatónője, francia-angol tanár és az Ökológiai Klub vezetője. Alacsony, halk szavú asszony, de hamar kiderül, hogy határozott elképzelése van a világról. „Szentgyörgyöt elszigetelt helynek gondolják, mert a legközelebbi település körülbelül 40 kilométerre van, a legközelebbi város meg 120 kilométerre. Én mégsem gondolom, hogy elszigetelten élünk, mert mindenünk megvan, ami kell. Azt hiszem, hogy jó dolog ilyen távol lenni a civilizált világtól, mert a természet itt még megmaradt olyannak, amilyen. Ezért gondolom, hogy ezt meg kell mutatni az ide érkező embereknek.” A falu szélén esti brékabrekegés közben beszélgettünk, mikor egyszer csak egy 30 éves Zsiguli roncs dübörgött el a földúton. A tanárnő szerint egyre több ócska autót szállítanak ide hajóval a fiatalok, hogy aztán maximum 2-3 kilométeres távon megmutathassák, hogy mit tudnak. „Autóval mennek a boltba vásárolni. Erre itt tényleg semmi szükség!”
Ez a kis közjáték megmutatta, hogy a szemléletformálásban még bőven van tennivaló, az igazgatónő pedig éppen erre tette fel az életét. Az Ökológiai Klub tagjaival már 12 éve járják a környéket, az Egészségügyi Világszervezet is díjazta azt a programjukat, amit azért indítottak, hogy a gyerekek és felnőttek felismerjék, hogy a vizek tisztaságának védelme mindannyiuknak alapvető érdeke. Internetezni Szentgyörgyről is lehet, és az Ökológiai Klub tagjai élnek is a lehetőséggel. Részt vettek például egy Comenius programban, amelyben magyar, osztrák és német iskolák voltak a társaik.
Aki eltöltött néhány évtizedet a környezetvédelmi munkában az tudja, hogy projektek jönnek, projektek mennek, igazán nagy jelentősége annak van, hogy helyben legyen olyan ember, aki kitartóan dolgozik, és a pályázati lehetőséget be tudja illeszteni a hosszú távú elképzelésekbe. Patrascoiu tanárnő ilyennek látszik.
Megismerkedhettem Silviu Covaliov-val is. Családnevéből a Delta néprajzát ismerők felismerhetik, hogy lipován, vagyis hitük miatt a Deltába menekült oroszok leszármazottja. A Duna-delta Kutató Intézet munkatársa, aki a Román Természetbarát Szövetség munkatársaként koordinálja a szentgyörgyi fenntartható turizmus fejlesztése érdekében indított munkát. A Nemzetközi Természetbarát Szövetség „szabadalma” a Natura Tanösvény, amit az európai védettségű Natura 2000 területeken a természeti értékek bemutatására alakítanak ki. Silviu így foglalta össze a 4-5 kilométeres ösvény legfőbb látnivalóit:
„Az ösvény kezdetben egy töltésen halad, nádasok mellett. A Deltában van a világ legnagyobb összefüggő nádrengetege, 1800 km². Ez a halak, a vízi szárnyasok és a víz természetes megtisztulása szempontjából is fontos. Keskenylevelű gyékényt is lehet látni, aztán meg ártéri erdőket, füzeseket. Közben tamariska bokrok is feltűnnek, ami viszont a sós talajt jelzi. Utána viszont a homokdűnék közé érünk, ahol egy bársonyos borítású kis növény hálózza be a talajt, egy különleges fehérvirágú szulákfaj. Ha szerencsénk van, még a sztyeppi vipera nyomait is megfigyelhetjük a homokban. Nem kell félni, marása nem halálos. A közelben pedig ott legelnek a lovak és marhák, vagyis nem szakadunk el teljesen a falu életétől.”
A Kárpát-medencékből érkezetteknek a legizgalmasabb az a szakasz, ahol az ösvény a Duna tengeri torkolatához kanyarodik. Távcsővel meg lehet figyelni, ahogy a küszvágó csérek halásznak, és szinte biztos, hogy a pelikánok közül a rózsás gödények csapatai is feltűnnek a Duna túloldalán. És lehet látni úszó nádszigeteket is. Aztán az ösvény a tengerparton halad, ahol ilyen jó időben, a homokos strandon nyugodtan lehet fürödni is. Erre nekünk már nem volt időnk, futólépésben mentünk a Tulcea-ba induló hajóhoz. A fenntartható fejlődésről mostanában sokat hallani. Örültünk, hogy a Duna torkolatában olyanokkal találkozhattunk, akik – úgy tűnik – valóban értik, hogy mit jelent ez a fogalom.
Cikkhez kapcsolódó rádióriportok: OXIGÉN MR1 Kossuth adó 2009. június 21 vasárnap 14.35.-15.00.
A Környezetvédelmi Minisztérium Zöld Galériájában (1011 Budapest, Fő utca 40.) június 22-én, hétfőn nyílik meg a „Duna-delta – Élet a folyó és a tenger között” című fotókiállítás. A Nemzetközi Természetbarát Szövetség és a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság fotópályázatára beérkezett legjobb képeket először Magyarországon láthatják az érdeklődők. A kiállítás munkanapokon 9-16 óráig június 22. és július 3. között tart nyitva.
