Amikor egybeesik a jog- és a környezetvédelem. Soha és sehol nem könnyű a kisebbségek élete, s ez különösen igaz azokra az etnikai csoportokra, amelyek Ausztráliában vagy Észak- és Dél-Amerikában az európai hódítók érkezése előtt egyedüliként és háborítatlanul lakták be a hatalmas földrészeket.
Most sincs ez másképpen, talán annyi a változás, hogy manapság az emberi jogok védelme sokszor egybeesik a környezetvédelemmel is, hiszen az őshonos lakosság igyekszik megoltalmazni utolsó megmaradt területeit. Ez sokszor emberéletekbe kerül: egy évtized alatt mintegy 1700 környezetvédelmi aktivista halt meg, s az áldozatok több mint egyharmada éppen az otthonukat féltő őshonos lakosság soraiból került ki.
A legtöbben Dél-Amerikában vesztették az életüket, de a demokratikus Ausztráliában sem könnyű az őslakosok élete. Jó példa erre az, hogy hiába tiltakoztak az egyik törzs tagjai egy új szénbánya megnyitása ellen, a tárnákat annak ellenére megnyitották, hogy emiatt csökken a talajvíz szintje és ezért elfogyhat a víz az őslakosok által szentként tisztelt kutakból.
A Dél-Amerikától, Ausztráliától vagy Dél-Ázsiától távol lévő országok számára sem mindegy, mennyire lesz sikeres az őslakosok tiltakozása: az ausztráliai bánya például hatvan évre tervezett működése során egy kisebb országra jutó szén-dioxid-mennyiséget bocsát az atmoszférába.
Így harcolnak az őslakosok saját életükért Dél-Amerikától Ausztráliáig: Az őslakosok és a természetvédelmi harcuk
Nyitókép: Egy ausztrál őslakos hagyományos táncot ad elő az Invázió Napi tiltakozásán a Belmore Parkban 2023. január 26-án Sydneyben Kép: Roni Bintang/Getty Images.
Kapcsolódó anyagok:
A borneói esőerdő irtásával épül fel Indonézia új fővárosa Nusantara
Amazónia: az esőerdők elpusztítói környezetvédőket és újságírókat is gyilkolnak
Egyre több természetvédőt gyilkolnak meg
Amazónia természetvédői elleni harcban most tisztviselőt gyilkoltak
