Tragikus hirtelenséggel meghalt Foltányi Zsuzsa biológus-vegyészmérnök, az Autonómia zöld programjából kinőtt Ökotárs Alapítvány első igazgatója, később stratégiai tanácsadója, a kuratórium és az adományi bizottság tagja.Zsuzsa elnyűhetetlennek tűnő aktivista volt, aki hatvan fölött is szenvedélyesen dolgozott egy jobb, igazabb, a köz javáért tenni akaró állampolgári kezdeményezéseket alapértéknek tekintő Magyarországért. Zsuzsa a rendszerváltással szárba szökkenő önszerveződő, tudatára ébredt civil közösség egyik nagyhatású alakja, egy mohikán asszony. Jelenléte az utolsó pillanatig szellemi inspirációt jelentett számunkra, a most meghirdetés alatt lévő Közös Értékeink programon is együtt dolgoztunk- írta a hírt közzétevő Autonómia Alapítvány.
Próbáljuk feldolgozni a feldolgozhatatlant: “FoZsu” nincs többé köztünk. Február 25-én váratlanul, de békésen távozott.
Nem túlzás azt állítani, hogy halála hatalmas veszteség az egész magyar civil szférának. Nélküle nem lenne Ökotárs, legalábbis biztos nem abban a formában, ahogy ma ismerjük. És ez bízvást elmondható még nem egy szervezetről.
Egy amerikai ösztöndíjas tanulmányút nyomán kapott felkérést az Ökotárs elődjének eredeti alapítóitól a Partnership Program hazai elindítására. Az eredetileg 3 évre szánt programból az ő munkája nyomán lett egy immár három évtizedes múltra visszatekintő alapítvány. Ő tette le mindazokat az alapokat – működésben, gazdálkodásban, megközelítésben és módszerekben – amelyek az Ökotársat azzá tették, ami. Bár az elmúlt évtizedben egyel hátrébb lépett a napi munkából, kurátorként, tanácsadóként mindvégig mellettünk állt és segített.
Nem szenvedhette az igazságtalanságot, a sunyiságot és az agyatlan bürokráciát – ha ezekkel szembesült, felvette a kesztyűt, és nem állíthatta meg semmi, elment bármeddig. Legtöbbször nem is magának kereste az igazságot: minden hozzá fordulónak minden követ megmozgatva próbált segíteni. Legyen az energiapolitika, a civilek finanszírozása vagy a közösségi részvétel – minden problémát magáénak érzett, beleásta magát és cselekedett. De emellett éles szemű kritikus is volt: észrevette a csillogó homlokzat mögött a rothadást, és szóvá is tette a gyenge pontokat – és előbb-utóbb mindig rá kellett jönnünk: neki van igaza.Mentorunk és barátunk volt: ahogy nem fogjuk elfelejteni együttléteinket csobánkai háza teraszán, úgy fognak hiányozni vesébe látó kérdései és megjegyzései munkamegbeszéléseinkből is.
az Ökotársak
A hazai zöldmozgalom egyik meghatározó személyiségére egy 2014-es Népszava cikkel emlékezünk:
A társadalmi mozgásokat senki nem képes leállítani
Foltányi Zsuzsa a rendszerváltás környékén tele volt hittel és ambícióval. Nem gondolta, hogy valaha olyan kormányunk lesz, amelyik saját társadalma ellen támad. Az Ökotárs Alapítvány stratégiai tanácsadója szerint az ellenük folyó hajtóvadászatra emberi sorsok mennek rá. De most már kíváncsi arra, vajon ez a kis magyar abszurd eljut-e valaha valami értelmes végkifejletig.
A biológus-vegyészmérnök végzettségű Foltányi Zsuzsa már a nyolcvanas évek közepén bekapcsolódott az akkor szerveződő zöldmozgalmakba, amelyek később részesei lettek a rendszerváltásnak. 1994-ben az ő bábáskodása mellett jött létre az Ökotárs Alapítvány, amelynek 2006-ig vezetője volt.
Azért adta át a stafétabotot, mert úgy érezte: “nem használ egy szervezetnek, ha ősmatróna a vezetője”. Az “ősmatróna” még ma sincs hatvanéves, és idén – akaratán kívül – többet szerepelt a médiában, mint az elmúlt húsz esztendőben összesen.
– A civil mozgalmakat minden normális demokrácia partnerként kezeli: segíti, támogatja. Hiszen a civilek egy csomó társadalmi feladatot vállalnak fel gyakorlatilag az állam helyett, és ha a munkájukat gátolják, akadályozzák, azzal a társadalom érdekei sérülnek. Korábban is láttam, hogy nem jó irányba mennek itthon a dolgok: a rendszerváltás óta egyik kormányra sem foghatjuk rá, hogy tényleg komolyan vette volna a civil szféra fejlesztését, de legalább élni hagytak minket. A jelenlegi vezetés nyolcvanezer civil szervezetet emleget, eközben mi, akik a szektorban dolgozunk, pontosan tudjuk, ennek hány százaléka működik valójában. Ha harmincat mondok, sokat mondtam. Ezen nem csodálkozhatunk, mert számokat lehet produkálni, de a jogi, intézményi háttér, ami ahhoz kell, hogy egy szervezetet hatékonyan lehessen működtetni – egyszerűen nem vagy alig-alig létezik.
– Sejthető volt, hogy készül valami az Ökotárs ellen?
– Egy ideje igen. Az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus keretében 2008-ban indult a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) első ciklusa. Mivel a környezetvédelmen és a fenntartható fejlődésen kívül támogatandó célként jelölték meg a szociális szférát, az ifjúságot és a kultúrát, mi meg úgy gondoltuk, nem értünk mindenhez, összeálltunk három másik szervezettel, az Autonómia, a Demnet és a Kárpátok alapítványokkal, akikkel már dolgoztunk együtt. Ezt a négytagú konzorciumot választották ki a norvégok akkor egy meghívásos pályázatban lebonyolítónak. A finanszírozás második körében, 2012-ben már nyílt pályázaton mérettettünk meg. Elég régóta tudjuk, hogy az Orbán-kormány úgy vélte, más is lebonyolíthatná a programot, mondjuk a Századvég. Azt érzékeltük, hogy szokatlanul elhúzódott a döntéshozatal, mint később kiderült, a norvégok és a magyar kormány közti viták miatt.
– De hát egy nyílt pályázaton a Századvég is indulhat, nem?
– Indult, de ismét ránk esett a választás. Három kritérium volt: legyen a szervezetnek pályáztatói tapasztalata, ismerje a civil szektort és ne függjön az államtól.
– Az utolsó feltételt kifejezetten önökre szabták?
– Dehogyis. Norvégia, Izland és Liechtenstein tizenöt új, illetve gyengébben fejlett uniós tagországot támogat. Az első időszakban a civil támogatások legtöbb esetben az adott ország államháztartásán folytak keresztül. A támogatók azonban úgy látták, hogy a civilek nem részesülnek a támogatásból az általuk elvárt mértékben, az értékelések pedig azt mutatták, hogy azokban az országokban működtek leghatékonyabban a támogatások, ahol a lebonyolítást független civil szervezetekre bízták. Ezért a második körben ez lett az általános gyakorlat. A dologhoz hozzá tartozik, hogy amikor a pályázatokról határozunk, jelen van a magyar kormány képviselője. Tehát ismerik a folyamatot, és egyetlen esetben sem emeltek kifogást. Tavaly nyáron épp azokat a pályázatokat bíráltuk el, amelyeknél a pályázó jogvédő és közösségfejlesztő szervezetekkel szembeni fő elvárás az volt, hogy képezzék önmagukat és a többi civil szervezetet. Ekkor kezdték kormányközeli médiumokban összemosni a Soros Alapítványt és a Norvég Civil Támogatási Alapot.
– Kormánytagjaink zöme jól emlékszik Sorosék rendszerváltás előtti ténykedésére. Tudják, hogy a demokráciafejlesztés nevű “nyugati métely” veszélyes lehet. Tegyük hozzá: jelentős részük Soros-ösztöndíjas volt, többek közt Orbán is.
– Nincs igazi demokrácia erős, öntevékeny civil szervezetek nélkül, amelyek nem tűrik, hogy dróton rángassák őket. Egy értelmes, képzett, adott esetben kritikus, nem csupán a kárpát-medencei zsigerek mentén gondolkodó civil szféra hihetetlen segítség lehet egy kormánynak, nem pedig ellenség.
– Orbán viszont abban hisz, hogy jobb, ha ők kontrollálnak mindent. Ez állhat az Ökotárs elleni egész pályás letámadás mögött is?
– Lehet. Nálunk az értékelők és bírálóbizottsági tagok neve nem nyilvános, mert nem szeretnénk, ha bárki befolyásolná őket. Tavaly nyáron kezdett a kormányközeli sajtó kiszivárogtatni neveket. Rólam például megírták, hogy 2009-ben szerepeltem az LMP európai parlamenti listáján, az előkelő 19. helyen. Amiből ugye az következik, hogy az Ökotárs az LMP hátországa. Aztán idén áprilisban Lázár János levelet írt a norvég EU-ügyi miniszternek, vizsgálatot követelve az NCTA ellen. Akkor már év eleje óta zajlottak tárgyalások a norvég támogatás 90 százalékát kitevő, a hazai kormányzati rendszer által kezelt források ügyében, mivel a magyar fél úgy alakította át ennek struktúráját, hogy arról nem egyeztetett időben a támogatókkal. Ezzel az állam kihúzott az ország alól 36 milliárdot. Amit például az ifjúsági pszichiátriai hálózat újraépítésére, műemlékvédelemre, energiahatékonyságra, csupa nagyon fontos, valamennyiünk életét befolyásoló ügyre fordíthattunk volna. Különben a Kehi furcsa módon azonnal kérte tőlünk a nem nyertes pályázók listáját. Nem adtuk oda, mert a Kehi gazdálkodást vizsgál, és aki nem nyert, azzal nem állunk gazdasági viszonyban.
– Nyilván feltételezték, hogy az Ökotárs diszkriminálja a kormányközeli szervezeteket.
– A mi értékelési rendszerünk nem ilyen elvek alapján épül fel. Egyébként Csepreghy Nándor egy rádióinterjúban megígérte, hogy átküldi nekünk azon szervezetek listáját, amelyek panasszal fordultak ellenünk a Miniszterelnökséghez. Azóta sem kaptunk semmiféle listát. Nyáron a médiából értesültünk arról, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda is beszállt a vizsgálatba. A norvégok nem értették az egészet. Norvégiában ugyanis elképzelhetetlen, hogy az állam vegzálni kezdi a civileket. Ha alapos a gyanú, hogy a civil szektor korrupt, akkor jogos a vizsgálat, csakhogy a norvégok folyamatosan ellenőriztek minket, és mindent rendben találtak. Arra, ami történt, történik, emberi sorsok mennek rá. 58 szervezetet vizsgált a Kehi, és láttam, hogy nem tudnak dolgozni, mert mást se csinálnak, mint számlákat kotorásznak, fénymásolnak, szkennelnek és küldözgetik a Kehinek.
– Úgy tudom, Önnél házkutatást is tartottak. Fura érzés lehetett.
– Szeptemberben forgatták fel a lakásunkat. A fiam utána azt mondta: anya, megszentségtelenítették az otthonunkat. Életemben nem láttam még ennyi pisztolyt közelről. Először megjelent öt rendőr, aztán még öt, aztán még három – én meg ott álltam egyedül. Nem tudok jobb szót: aberrált jelenet volt.
– Valamelyik főember nyilatkozta, hogy a vizsgálat jó néhány dologban hibát talált.
– Hibát mindenki követhet el, aki dolgozik, de aki a Kehi nyilvánosságra hozott jelentéséből be tudja bizonyítani, hogy itt ki miben volt bűnös, az előtt megemelem a kalapom. Mert a jelentésben olyan általánosságok és lózungok szerepelnek, amelyek méltatlanok egy önmagára valamicskét adó intézményhez.
– És mi van most? Azért kérdem, mert az Ökotárs idén is meghirdette az Év Fája versenyt, amit egy hatalmas platán nyert meg. Magyarán dolgoznak, mintha mi sem történt volna.
– Tesszük a dolgunkat mindaddig, amíg tehetjük. Felfüggesztették az adószámunkat, ezt megfellebbeztük. Föl nem foghatom, mi a jó abban, hogy besároznak értelmes munkát végző civil szervezeteket. Illetve nyilván nem véletlen a “piszkos 13” listája, amelyet a kormány még májusban tett közzé. Ezen olyan szervezetek vannak, mint a Tranparency, a K-Monitor, a Krétakör, a NaNe, a TASZ – vagyis azok, akik kiállnak bizonyos ügyek mellett, nem paríroznak a mindenkori kormánynak, véleményük van, s ezt nem rejtik véka alá.
– Szokatlan élmény lehet célkeresztben lenni.
– Kétségtelen, hogy ennyi eljárás összesen nem folyt ellenünk az elmúlt húsz évben. Kíváncsi vagyok, vajon ez a kis magyar abszurd eljut-e valaha valami értelmes végkifejletig? Ami zajlik, nemcsak a NCTA-t, hanem a négy lebonyolító alapítvány többi programját is veszélyezteti, többek közt a Svájci-Magyar Civil Alapot. Ebben 96 szervezet dolgozna jövő tavaszig szociális ügyeken és környezetvédelmen a két legelesettebb régióban, Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön. A program része, hogy ösztöndíjat folyósít hátrányos helyzetű fiataloknak, segítve ezzel az érettségi vagy a szakma megszerzését. Még járna durván 200 millió forint. Ha leállítják, mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Azzal vigasztalom magam, hogy sok civil szervezetnek számos ügyben komoly sikerei voltak, vannak. És nehezen hiszem, hogy hosszútávon megakasztható ez a folyamat. El lehet tüntetni szervezeteket, lehet porig alázni, egzisztenciálisan ellehetetleníteni egyéneket, de a társadalmi mozgásokat senki, semmi nem képes leállítani. Hiába gondolja a hatalom, hogy velük kezdődik és végződik minden, jön majd helyettünk egy új generáció.
Hónapok óta folyik a hadjárat
Nem a napokban kezdődött az Ökotárs Alapítvány lejáratását, s a norvég, illetve a svájci civil alapok kezeléséből való kiszorítását célzó kormányzati hadjárat. Májusban adott rá utasítást a Miniszterelnökség, s a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) nyújtotta támogatásokat egy konzorcium részeként kiosztó Ökotárs ellen júniusban indított vizsgálatot a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi), melynek október közepén nyilvánosságra hozott jelentése szerint a vizsgált 63 projektből 61 esetben történt szabálytalanság.
A hvg.hu információi szerint múlt pénteken a meghívókat ki is küldték, a rendezvény tegnap volt, de szemben a portál információival azokat a szervezetek is meginvitálták, amelyek a norvég, valamint a svájci alapok pénzeit osztják. A meghívott civilek között volt például a TASZ, a Háttér Társaság a Melegekért és a Transparency is – az úgynevezett „piszkos 13”-ak tagjai. Ám a kormány szerint ők nem a teljes civil szférát reprezentálják.
A Környezetvédelmi Világnap és a Pedagógusnap alkalmából 2012 június 7-én a Vidékfejlesztési Minisztériumban rendezett ünnepség keretében Környezetünkért Díjat kapott Foltányi Zsuzsa, a környezetért végzett sokéves munkája elismeréseként.
Zsuzsának köszönhető az Ökotárs létrehozása és felvirágoztatása, amely vezetése alatt nőtte ki magát egy 1991-ben indult ideiglenes programból hét-nyolc fős stábbal működő önálló, stabil szervezetté. Vezetése alatt, működésének első másfél évtizedében az alapítvány jelentős külföldi forrásokat mozgósított a hazai környezetvédelem érdekében, és kialakított egy olyan gyors, rugalmas, felhasználóbarát, mégis átlátható adományozási gyakorlatot, amely később több követőre is talált. E modell elismerésének tekinthetjük a pályázati rendszerek lebonyolítására kapott későbbi megbízásokat, mint amilyen pl. a Norvég Civil Támogatási Alap volt. Emellett az ugyanekkor, a kilencvenes évek elején, hasonló amerikai indíttatásból létrejött adományozó szervezetek közül mára az Ökotárs maradt az egyetlen, amely nem élte fel tartalékait, hanem gondos gazdálkodás eredményeként alapítványi tőke gyűjtésével törekszik alaptevékenységének hosszú távú fenntartására. A külföldön tehát már hagyományosnak számító, a szó klasszikus értelmében vett tőkésített alapítvány hazai meghonosításában Zsuzsa szintén úttörő szerepet vállalt.
Az Ökotárs mellett számos más szervezet elindításának tevékeny részese, motorja volt: már a nyolcvanas években aktivistája volt az ELTE Természetvédelmi Klubjának, illetve a „Greenway” hálózaton keresztül a volt szocialista országok – akkor még gyakran féllegális – civil környezetvédőivel való kapcsolattartásnak, segített a Duna-mozgalmakban, köszönhetően integratív személyiségének. A rendszerváltás idején szinte elsőként ismerte fel az energia és a környezet szoros összefüggéseit, és hozta létre az Energia Klubot, amelynek azóta is elnöke. Ő volt az, aki a kilencvenes évek derekán komoly forrásokat teremtett elő a zöld szervezetek ilyen irányú képzésére, így neki köszönhető, hogy a Zöld Energia Hálózat magjai már akkor termékeny talajra hulltak. A magyar civil környezetvédők közül személyesen ő kísérte nyomon a nemzetközi klíma-tárgyalásokat, és az ő útmutatásai alapján alakult ki a hazai mozgalmi vélemény is a folyamattal kapcsolatban. 1990-ben egyik alapítója volt a Föld Napja Alapítványnak, amely azóta is gazdája számos fontos környezeti könyv kiadásának (pl. az évente megjelenő Világ helyzete kötetek).
Ma is több szervezetben tölt be tiszteletbeli, önkéntes pozíciókat, pl. A Rák Ellen az Emberért a Holnapért Alapítvány és a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány kurátora, felügyelő bizottsági tagja az Autonómia és a Summa Artium Alapítványoknak- írtuk 11 éve.
Kapcsolódó anyagok:
