Kétharmadával drágább most a legszegényebbek által használt tűzifa, mint az áram-, gáz- és távhő-tarifamérséklés előtt. A helyzet csak a rákkeltő hulladékégetést ösztönzi. Érdemi állami segítség a láthatáron sincs.
A kormányzati “rezsicsökkentés” előtti állapot, vagyis 2012 novembere óta a tűzifa ára nem kevesebb mint 67 százalékkal nőtt – számolható ki a KSH adatsorából. (Ebbe már beleértendő a 2018-as választásokat követő, hosszas huzavona után kiosztott egyszeri, 12 ezer forintos tüzelőtámogatás is.) Ugyanezen idő alatt a szén 39, a brikett pedig 35 százalékkal drágult. Ehhez képest a lakossági gáz, áram és távhő ára – amiként azt a kormánypropagandából szinte az egész ország kívülről fújja – 2012 és 2014 vége között 25 százalékkal csökkent, azóta pedig nem változott.
A KSH-tól kapott, hosszú adatsorunk tanúsága szerint egyébként 1995 óta a tűzifa hétszeresére, a brikett közel hét és félszeresére, a szén pedig közel kilencszeresére drágult. Novemberben több mint 11 százalékkal többet kértek a tűzifáért, mint egy évvel azelőtt. Ez jelentősen meghaladja ugyanezen időszak 7,2 százalékos országos inflációs adatát. A tűzifa éves áremelkedési mértéke 2018 szeptembere óta most a legmagasabb, ami tehát az elmúlt hosszú hónapokhoz képest jelentős kiugrás. A szén egy év alatt 7,2, a brikett pedig 6,5 százalékkal drágult. Ez a mérték szintén két, illetve három éves rekord. A felmérés csak novemberben, októberhez képest körülbelül 3 százalékos tüzelődrágulásról tanúskodik.
Tarthatatlannak nevezte a szilárd tüzelők piacán kialakult helyzetet a Népszava megkeresésére Feldmár Nóra, a Habitat for Humanity Magyarország energiaszegénységszakértője, akit éppen jószolgálati cserépkályhaépítés közben kapott a lap telefonvégre. Ma Magyarországon a földgáz után még mindig a szilárd tüzelő a második legelterjedtebb fűtőanyag. Négymillió ember melegíti otthonát fával, illetve kisebb arányban szénnel vagy brikettel. A legszegényebb kétmillió magyar 37 százaléka fűt kizárólag szilárdtüzeléssel, további 15 százalék pedig vegyesen, fával és gázzal.
A kistelepüléseken a háztartások háromnegyede használ szilárd tüzelőt. Ezek egekbe szökő ára így elsősorban a falopást, valamint az – akár a feketepiacról beszerezhető – bútorlapok, hulladékok és műanyagok eltüzelését “ösztönzi”, ami súlyosan rákkeltő és légúti megbetegedéseket okozó anyagokkal tölti meg a levegőt.
A fával tüzelő háztartások zömének anyagi helyzetében, illetve állami támogatás híján esélytelen, hogy a lassan megfizethetetlen fűtőanyagárak bárkit korszerű megoldásokra, így lakásszigetelésre vagy akár a földgáz bekötésére ösztönöznének – vélekedett. Ráadásul ennek költsége is egyre magasabb. A civil szervezet munkatársa változatlanul bírálta az állami szervek által ilyenkor gyakorta felemlített szociális tüzelőprogramot is. Ennek évi ötmilliárdos kerete a kedvezményezett háztartások éves igényének jó ha tizedét fedezi. Ráadásul, mivel az elosztás elveiről a helyhatóságok saját hatáskörben dönthetnek, egyértelmű tapasztalat, hogy a tüzelő egy része a kevésbé rászorulókhoz jut. Mindemellett a szociális tüzelőprogramban szétosztott fa – a kormányzati cáfolatok ellenére – tapasztalataik szerint gyakran vizes.
Szintén kifogásolják, hogy a környezetvédők évek óta tartó követelései ellenére a súlyosan környezetszennyező lignitet a kormány máig nem zárta ki a programból.
Feldmár Nóra szerint a helyzetet leginkább állami – akár uniós – támogatások lendíthetnék ki a holtpontról. Leginkább célravezetőnek – a széles körű szakmai álláspontnak megfelelően – az épületek szigetelését, majd a fűtőberendezések és a kémények korszerűsítését tartaná. Illetve, amiként arra a legékesebb példát éppenséggel jótékonysági cserépkályhaépítési tevékenységük szolgáltatja, úgy tartják: ha már egy háztartás kénytelen fával fűteni, érdemes elsajátítani annak leghatékonyabb, legolcsóbb, legkevésbé környezetszennyező módját. A Habitat munkatára szerint a felvetett problémákra nem megoldás a jelenleg futó – amúgy hatalmas, 201 milliárd forint keretű – vissza nem térítendő napelemtámogatási program, ami csak “lyukas vödörbe öntött közpénz”. Bár az állam igyekezett a pályázati jogosultságot a lakástulajdonosok felső jövedelmi határához kötni, a pénz várhatóan mégsem a leginkább rászorulókhoz jut el, amiként például a fával fűtőket sem részesítették előnyben például a gáztüzelésűekhez képest.
Nyitókép: szmog – kémények- füst fotó: Horváth Zsolt
