A génmódosított növények termesztése régóta vitatéma az Európai Unióban. Agrárkutatók és szakjogászok egy csoportja új típusú eljárást javasol az ügyben azért, hogy az engedélyezés folyamatában kevesebb szerep juthasson a politikai szempontoknak.
„Az Európai Uniónak a génmódosított (GM) növények kereskedelmi célú termesztésére vonatkozó döntéshozó folyamata nem képes betölteni szerepét. Az Európai Bizottság GM élelmiszer- és takarmánynövényekkel, valamint a környezeti kockázatokkal foglalkozó fellebbviteli bizottsága például 2017. március 27-i ülésén sem arról nem tudott dönteni, hogy engedélyezi három GM kukoricahibrid termesztését, sem arról, hogy elutasítja az erre vonatkozó kérelmet.
Több uniós tagállam – úgy tűnik – politikai alapon, és nem tudományos érvekre-ellenérvekre alapozva szavaz a GM növényekről szóló kérdésekben.” A fentebb összefoglalt megállapítások tizenhárom EU-tagállamokban dolgozó kutató közös véleménycikkében szerepelnek, amelyet a Nature Biotechnology folyóirat január 10-i száma közölte Miért van szüksége az Európai Uniónak egy nemzeti GMO szabályozási mechanizmusra címmel (DOI: 10.1038/nbt.4051). A cikk magyar szerzője Sági László, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Kutatóintézetének munkatársa.
Egy két éve bevezetett uniós szabályozás feljogosította a tagállamokat arra, hogy olyan GM növényfajták termesztését is korlátozzák vagy megtiltsák, amelyekre korábban uniós szintű engedélyt kaptak a forgalmazók. A szabályozás következménye az volt, hogy a vonatkozó irányelv egyre távolabb került az eredeti jogharmonizációs cél megvalósításától.
A tizenhárom szakember most azt javasolja, hogy a tagállami szintű tiltást a tagállami szintű engedélyezés jogával helyettesítse az Európai Unió.
A Nature Biotechnologyban közölt cikk ennek érdekében új szellemiségű irányelv kidolgozását javasolja az Európai Bizottság számára, amely biztosítaná a tagállamoknak az önálló engedélyezés jogát, amennyiben a szóban forgó GM növényfajta már átesett az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) engedélyezési eljárásán, és azt állapították meg róla, hogy ugyanolyan biztonságos a termesztése, mint amilyen azé a növényfajtáé, amelyből származik. A tizenhárom szakember javaslata szerint az EFSA vezetésével továbbra is megmaradna a kollektív, széles körű tudományos kutatásokra alapozott kockázatelemzési folyamat. A szerzők szerint a javasolt szabályozás jobban megfelel a szubszidiaritás elvének (a döntéseket vigyük minél közelebb az érintettekhez), továbbá lehetőséget biztosítana a sajátos körülmények, szempontok figyelembe vételére – például akkor, ha egy bizonyos uniós régióban gazdálkodó termesztők igényeire szabott fajtáról van szó.
A szerzők azt is megjegyzik, hogy jelenleg a GM növényeket elutasító tagállamoknak is jóvá kell előbb hagyniuk az uniós szintű engedélyezést azért, hogy utána határaikon belül megtilthassák e növények termesztését. Az új szabályozásnál ezzel szemben nem lenne semmi teendőjük, azaz egyszerűen nem lépnének be az engedélyezők közé.
Összeurópai akadémiai állásfoglalás a génszerkesztésről
A Magyar Tudományos Akadémia az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) jelentése nyomán olyan állásfoglalást adott ki egy hónapja, amely szerint észszerűbb szabályozásra lenne szükség a genomszerkesztési módszerek területén. A genomszerkesztéssel lehetőség van arra, hogy más fajból származó, idegen gén beépítése nélkül lehessen az élő szervezetek tulajdonságait jobbítani, tehát mint precíziós nemesítés alapvetően különbözhet a genetikailag módosított organizmusok létrehozásától. Tudományos szempontok támasztják alá, hogy a genomszerkesztést – követve az EASAC ajánlását – a hazai szabályozás ne tekintse génmódosításnak, így az Alaptörvénybe sem ütközne az ilyen szervezetek hasznosítása – szerepel az állásfoglalásban.
