A „Hadnagy” nevű szalakóta tavaly nyáron kapta meg a jeladóját, ami azonban a múlt hónap közepétől két nappal ezelőttig nem küldött adatokat, így felmerült a gyanú, hogy a madár a Szahara déli részén esetleg elpusztult. Ezért volt örömteli, hogy adója május 13-án ismét bejelentkezett, immáron Törökországból.
A szalakóták egyedszáma egész Európában jelentősen csökkent, a faj több nyugat-európai országból már kipusztult. A Kárpát-medence állománya egyelőre stabil, így ennek védelme, megőrzése kifejezetten fontos a faj európai uniós jövőjét illetően. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE+ projekt keretében újabb szalakótákat láttak el műholdas jeladóval 2017 nyarán. Ezek a mindössze 4,5 gramm tömegű eszközök a madár testtömegének kevesebb, mint 5%-át teszik ki, ezért nem akadályozzák az állatokat a mindennapi életükben, és a kutatók számára nélkülözhetetlen információkat szolgáltatnak a madarak életéről.
A jeladó mindössze 4,5 gramm tömegű, a szalakóta testtömegének kevesebb, mint 5%-a
A vonulás rengeteg veszéllyel jár a madarak számára, ezért még a tapasztalt példányok közül is sok elpusztul. Ennek fényében különösen örülünk, ha viszont láthatjuk jelölt madarainkat „Eleven” nevű madarunk idén a tavalyinál majd egy hónappal korábban, május 7-én érkezett vissza Afrikából, hogy újra elfoglalja azt a kiskunsági odút, amelyben az elmúlt három évben költött. „Eleven” eddig az első olyan Magyarországon jelölt szalakóta, aminek hazatérését már másodjára követhettük figyelemmel. Az adatok alapján elmondható, hogy mindkét vonulása nagyon hasonló útvonalon történt. Az eddigi jeladós adatok alapján úgy tűnt, hogy szalakótáink őszi és tavaszi repülési útvonala jelentős különbséget mutat, úgynevezett „hurokvonulást” írt le, ami a hosszú távú (a Szaharától délre) vonuló madarak egyik tipikus viselkedése. A tavaszi visszaút 1000-1500 km-rel keletebbre tolódik, a madarak általában Afrikából Szaúd-Arábiát, Irakot és Szíriát is érintve térnek haza.
A ”Hadnagy” által választott tavaszi útvonal azonban nagyban különbözik ettől, így újabb információval gazdagodtunk a faj viselkedésével kapcsolatban. „Hadnagy” jelenleg Törökországban jár és előre láthatólag pár napon belül hazatér.
Háttér:
Szalakótáink vonulási útvonalai és telelőterületei 2015 év végéig teljesen ismeretlenek voltak. A hagyományos madárgyűrűzés segítségével az elmúlt több mint száz évben alig néhány visszafogási adatot sikerült csak gyűjteni, így a madarakat a vonulás és a telelés során fenyegető veszélyforrásokról sem volt elegendő információnk. A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza tízezer kilométernél jóval hosszabb út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza.
A vonulási útvonalak pontosabb ismerete segítheti a különböző veszélyeztető tényezők csökkentését, az ismert pihenő- és telelőhelyek védelmét.
A szalakóták általában szeptember elején hagyják el Magyarországot, egy héttel később pedig már mintegy 4000 km-t megtéve, a Szaharától délre fekvő szavannákról küldenek jeleket. A fákkal tarkított pusztaság a nyár végi esőzések után táplálékban és pihenőhelyekben gazdag életteret kínál a szalakóták számára, ezt kihasználva két hónapig, a száraz évszak beköszöntéig időznek itt. A madarak vonulási sebessége az élőhely minőségével változik, ez annyit jelent, hogy a számukra kedvezőtlen terepet, mint például a sivatagokat, esőerdőket gyorsabban, a legtöbb esetben megállás nélkül repülik át. A táplálkozásra alkalmasabb helyeken azonban akár több napos pihenőkkel is megszakítják útjukat. November elején újra folytatják útjukat dél felé.
Az Egyenlítő környéki esőerdőket mindössze néhány nap alatt átszelve, a déli félteke szavannáin már lassabb iramban haladnak. Végleges telelőterületüket december elejére érik el a Kalahári sivatagtól északra, ahol egészen március közepéig tartózkodnak.
„Eleven” és „Hadnagy” is Botswana északi részén telelt.
A jeladók segítségével fény derült a Kárpát-medence szalakóta állományának a vonulás során használt útvonalára és legfontosabb pihenőhelyeire. A projekthez Szerbia, Bulgária, Ciprus és Izrael BirdLife partnerszervezetei is csatlakoztak. Az adatok alapján megismert pihenőhelyeken e szervezetek munkatársai feltérképezik az adott területet és feltárják a szalakótákat fenyegető potenciális veszélyforrásokat.
A fenyegető-tényezők megismerésével partnereink megtehetik az első lépéseket a madarak vonulási útvonalának védelmére a helyi döntéshozók és a közvélemény figyelmének felhívásával. A vonulás pontos útvonala mellett megtudtuk, hogy az őszi vonulás során a közel 7000 km-es távolságot a madarak három hónap alatt teszik meg, míg ugyanez a távolság a tavaszi vonulás során mindössze két hónapot vesz igénybe.
Ennek legfőbb oka, hogy a madarak tavasszal igyekeznek minél hamarabb költőterületeikre érni, és a legjobb területeket elfoglalni, hogy a lehető legjobb eséllyel reptessék ki fiókáikat.
A két aktív jeladós szalakóta három kontinenst, Európát, Ázsiát és Afrikát érintő mozgása a térképen >>>
