Akácos út, ha végig megyek rajtad én… Nemzeti hőst faragtunk az észak-amerikai jövevényből. A klasszikus magyar nóta mellett hungarikum lett a magyar akácfa és a magyar akácméz – a Hungarikum Bizottság döntését Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter jelentette be a testület szarvasi kihelyezett ülésén. A kormány szokása szerint egy nem létező veszélyre reagál, hiszen az EU nem indított háborút az akác ellen.
Ezt követően a tárcavezető, Babák Mihály Szarvas polgármestere és a bizottság tagjai elültettek egy nemesített gömbakácot a több mint kétszáz éves Tessedik fa közelében. A bizottság tegnap Szarvason ülésezett, Tessedik Sámuel lelkész, a felvilágosodás korának pedagógusa, gazdasági szakíró szülővárosában, aki sokat tett az akác magyarországi meghonosításáért.A vidékfejlesztési miniszter, a Hungarikum Bizottság elnöke elmondta: az akác és az akácméz hungarikummá nyilvánításában a bizottság tegnap egyhangú döntést hozott, valamennyien támogatták, hogy bekerüljön az egyedüli értékek közé, amit az utókornak is meg kell őriznie generációkon át.
A magyar akác az alföldi és a vidéki táj elengedhetetlen része, kiváló magyar fa, a világon egyetlen ország sem ért el Magyarországhoz hasonló eredményeket az akácgazdálkodásban – érvelt a bizottság döntése mellett a miniszter. Hozzátette: az akácméz pedig kiváló és egyedülállóan népszerű terméke a hazai méhészetnek. Fazekas Sándor tájékoztatott arról is, hogy a bizottság hungarikummá nyilvánította a Zsolnay Kulturális Negyedet, a Herz téliszalámit, az Ilcsi szépítő füveket, a makói hagymát és a klasszikus magyar nótát. A Magyar Értéktár a Teodora Kékkúti és a Kereki ásványvizekkel, a kizárólag itthon működő magyar védőnői szolgálattal, a vizsolyi bibliával és a református templommal, valamint nemzeti fegyverünkkel, a honfoglaláskori nyíllal bővült a bizottság döntésének köszönhetően – írta az MTI.
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, Farkas Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke, Babák Mihály, Szarvas polgármestere, Dankó Béla fideszes országgyűlési képviselő és Glattfelder Béla, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője (ballról-jobbra) akácfát ültetnek el Szarvason 2014. május 16-án. A városban előzőleg ülést tartott a Hungarikum Bizottság, amelynek egyhangú döntése alapján hungarikum lett a magyar akácfa és a magyar akácméz. MTI Fotó: Rosta Tibor
Nemzeti akáckoalíció Brüsszel ellenében
Szédületes karriert futott be az akác néhány hét alatt. A magyar akácmézzel egyetemben felkerült a kiemelt nemzeti értékek listájára a fröccs, a magyar operett, a megpucolt fejjel, körömmel, pacallal készülő karcagi birkapörkölt mellé. A miniszterelnök Berlinben kegyelmet kért a magyar akácoknak az Európai Bizottság (EB) elnökétől, Jose Manuel Barrosótól, és állítólag meg is kapta azt. A harc mégsem hagyott alább, a Fidesz internetes aláírásgyűjtést szervez, az akác védelmét hozzácsapva a föld és a „szabad pálinkafőzés” hívószavakhoz. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter pedig már azt is tagadja, hogy az akác behurcolt özönnövény volna. Kirohanásai mit sem csillapodtak a hisztéria januári kirobbanása óta, legutóbb karcagi választókerületében fakadt ki: „az uniónak pedig semmi joga nincs ahhoz, hogy megmondja, milyen növényzet nőjön, vagy milyen állatállomány legyen a tagállamaiban”.
Az akác karrierjét a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós rendelettervezet indította el, amely az idegenhonos özönfajok behurcolásának megakadályozását, illetve a már bejutottak elterjedésének megfékezésével az őshonos fajok kiszorítását, esetleg kihalását próbálja megelőzni. A törekvés senkit sem érhetett váratlanul, hiszen az unió 2020-ig szóló stratégiájában vállalta – összhangban a 2010-es nagojai egyezménnyel –, hogy megállítja a biológiai sokféleség csökkenését, a berni egyezményben pedig a vadon élő őshonos fajok természetes élőhelyeinek megőrzése szerepel. Nem pusztán ökológiai aggodalomról van szó, az EB az özönfajok okozta betegségek, a termésveszteség és egyebek miatti kárt évi 12 milliárd euróra becsüli. A rendelet egyelőre a tagállamok közös fellépését igénylő intézkedések kereteit jelöli ki, az unió számára veszélyesnek ítélt fajok listája majd egy év múlva készül el, és a tagállamok szavazatai alapján másfél év múlva válik véglegessé. A jegyzékben szereplő fajok esetében kell az egyes országoknak intézkedniük, amibe a kereskedelmi korlátozás, a határellenőrzés, monitorozó rendszer üzemeltetése, akár egyes fajok kiirtása is beletartozhat.
Ahhoz képest, hogy egyelőre nincs lista, és a rendeletalkotás során az akác neve fel sem merült, a magyar akáckommunikáció igencsak hangosra sikeredett. A jegyzékben először valószínűleg az unióba még be sem került vagy inváziójuk kezdeti szakaszánál tartó fajok jelennek meg – válaszolt a miniszter eddigi nyilvános szerepléseinél jóval konszolidáltabban a HVG-nek a vidékfejlesztési tárca. Az akác nem ebbe a kategóriába tartozik, hanem a már széles körben elterjedt fajok közé, amelyek esetében a terjedés lassítása, megállítása, a ritka, helyi természeti értékek megóvása lehet a cél. „Az akác inváziós tulajdonságai biológiai tényként közismertek Európában”, az unióban Magyarországon a legnagyobb az elterjedési területe és a gazdasági jelentősége, ezért a tárca a faj „kivételként való kezelése érdekében haladéktalanul tárgyalásokat kezdett”. „Megelőző intézkedésként” emelte fel a szavát az akác listára kerülése ellen – magyarázta a vehemens megnyilatkozásokat a minisztérium. A rendeletbe egyébiránt be is került, hogy az EB-nek különös figyelmet kell fordítania azokra a fajokra, amelyek a tagállamokban jelentős társadalmi és gazdasági hasznot hajtanak.
Ebből a szempontból jól áll az akác, hiszen mind a faipar, mind a méhészek számára meghatározó jelentőségű. A bruttó 7,7 millió köbméteres évi magyarországi fakitermelés több mint ötödét ez adja, a tűzifatermelésből pedig 1,2 millió köbméterrel, 30 százalékkal részesedik. Az akácháború hátterében a többség mégis inkább a 18-19 ezer fős méhésztársadalom lobbierejét látja. Bár a fa csupán 2-3 hétig virágzik, az évi 25 ezer tonna körüli méztermelés felét az akácról hordják be a méhek (a másik felét jórészt a repce és a napraforgó adja, néhány százalékot jelentenek a selyemfű-, a gesztenye-, a hárs- és egyéb mézek). Ráadásul az árbevétel nagyobb részét is az akácméz hozza: most a termelőktől 1300 forintért vásárolják fel, míg a vegyes mézet 750 forint körüli áron.
Ökológiai szempontból azonban rosszabb a híre a 300 évvel ezelőtt Észak-Amerikából behozott pillangósvirágú fának.
„Túlzott térfoglalása” erdészeti körökben már az 1950-es évek közepétől közhelynek számít. Állománya az 1923–1940 közötti Alföld-fásítási törvény, majd a második világháború utáni erdőtelepítési program után, 1963-ban 150 ezer hektárnál tartott. Ez akkor az erdők 10-11 százalékát jelentette, s a tudósok már akkor a radikális visszaszorítását szorgalmazták: 110 ezer hektárt láttak volna ésszerűnek. Ehhez képest a rendszerváltás után – főként a magánerdők megjelenése, illetve az akác spontán terjedése miatt – közel 200 ezer hektárral gyarapodott, és az erdők 24 százalékára, 463 ezer hektárra nőtt a területe. Magyarország ezzel akácnagyhatalommá vált, hiszen az európai akácosok fele a Kárpát-medencében, ennek 90 százaléka határainkon belül található.
Teljes az egyetértés a botanikusok között, hogy ez a gyakorlatilag kiirthatatlan, spontán terjedésre képes inváziós fafaj a természetes élővilágot kiszorítja, elszegényíti, ezért a Kárpát-medence őshonos élővilága, így a természeti örökség egyik veszélyeztetője. Az MTA Ökológiai Kutatóközpontja arra hívta fel a figyelmet, hogy a természetközeli területek mintegy 200 ezer hektárját veszélyezteti az akác inváziója. Az Európában egyedinek számító, igazi hungarikum homoki borókás nyárasok és nyílt homoki gyepek 65 százalékában, az erdőssztyeppmaradványok 60 százalékában jelent már meg. Spontán terjedése veszélyezteti a természetes fafajú erdőket, aljnövényzete – a talajban feldúsuló nitrogén és a levelei bomlásakor felszabaduló, a csírázást-növekedést gátló anyagok miatt – sokkal fajszegényebb, mint az őshonos fákból álló erdőké. Ezzel együtt a természetvédők sem vitatják az akác gazdasági hasznát, nem szorgalmazzák a kiirtását (ami nem is lehetséges), csupán a visszaszorítását a védett és a Natura 2000 területeken. Utóbbiakból 26 ezer, illetve 62 ezer hektárt borított már be.
Másféle hungarikumokra koncentrált azonban a Glattfelder Béla fideszes európai parlamenti képviselő szervezte akáckoalíció, amely a magyar akác és a magyar akácméz hungarikummá nyilvánítását kezdeményezte. „A tagállami védettséget figyelembe kell majd vennie a bizottságnak a lista összeállítását megelőző hatásvizsgálat során” – értelmezte a lépést Glattfelder a HVG-nek. Különös helyzet állhat elő, ha a vidékfejlesztési miniszter a hungarikum védjegy közösségi bejegyzéséért folyamodik majd, egy olyan növénynek kérve védelmet, amely az unió DAISIE kutatási programjában összeállított száz legveszélyesebb özönfaj lajstromán szerepel. Az akácmézzel ugyancsak meggyűlhet a védjegyezők baja, a mézet ugyanis a benne fellelhető pollenek alapján azonosítják, és kérdéses, markáns különbséget jelent-e, hogy a virágpor magyar vagy éppen román akácfáról származik.
Nem tudni, mivé lényegül át még az akác, de Glattfelder már jelezte, hogy az akáckoalíció kezdeményezni fogja, töröljék a magyar jogszabályokból az akáccal való gazdálkodást indokolatlanul korlátozó passzusokat. Őshonos fajjá azonban nyilván nem léphet elő, ahhoz ugyanis a természetvédelmi törvény két évezredes Kárpát-medencei múltat szab feltételül. Nagyobb baj lenne, ha az akáckoalíció fellépésének az erdőtörvény és végrehajtási rendelete esne áldozatul; ezek az akácot az idegenhonos, intenzíven terjedő elegyfajok közé sorolják, amelyeknek a visszaszorítására kell törekedni, és elméletileg az akác arányát sem engedik növelni – írta a hvg.hu-n VITÉZ F. IBOLYA.
Miért katasztrófa a hungarikummá minősítés?
Gyöngyössy Péter erdész-környezetvédő szerint a baj ezzel az egész Akác-koalícióval az, hogy félretájékoztatják a közvéleményt. A hungarikummá nyilvánítás oldalvizén ugyanis (nem is titkoltan) azt is szeretnék elérni, hogy a 2009-es erdészeti törvényből az akác korlátozására vonatkozó passzusok kikerüljenek, sőt az akác intenzíven terjedő idegenhonos fafajként való megnevezése is törölve legyen. A céljuk az, hogy az akác, mint "hungarikum" bárhová ültethető legyen. Ez azonban beláthatatlan és katasztrofális következményekkel járna. A természetvédő szerint az akác telepítésének korlátozása elemi nemzeti érdekünk, ha óvni akarjuk természetvédelmi kincseinket, őshonos állat- és növényvilágunkat. Az akác olyannyira agresszíven terjed, hogy tényleg tönkreteszi az őshonos életközösségeinket. „Özönfajként”, „inváziós fajként” , úgy viselkedik, mint egy gyarmatosító.
Az eredeti hazájából nem kerültek ide azok a társélőlények, melyek természetes módon kordában tartották, ezért sportszerűtlen versenyt folytat a hazai növényvilággal, kiszorítja az őshonos fajokat és elfoglalja helyüket. Mint pillangós virágú növény nitrogénmegkötő képessége miatt átalakítja az eredeti termőhelyét. Egy szemléletes adat, egy természetközeli tölgyesben közel kétszázféle lágyszárú növény képes együtt élni, a helyére ültetett akácosban alig ötvenféle. Nagyon sok olyan helyre is ültettek akácot, amely nem alkalmas a termesztésére. Ezeket hívja ma az erdész szakma „akáctemetőknek”. Már az 1950 években tekintélyes vezető erdész szakemberek szorgalmazták az akácosok területének csökkentését. Ennek ellenére 50 év alatt megsokszorozódott a területe.
Az nagy baj lenne, ha ezután a természetvédelmi területek gazdái nem kapnának pénzt a nem kívánatos akác irtására, az akácosok átalakítására. Kinek lenne jó, ha eltűnnének az őshonos magyar, nem hungarikum fafajok?
Más kérdés a környezetvédő szerint, hogy az akácmézet szeretnék hungarikummá nyilvánítani: annak látná az értelmét. De hogy az akácfát? Mit tettünk hozzá – mi magyarok – ehhez az özönfajhoz? Boldog boldogtalan ültette szerteszét. Jelentős a gazdasági haszna, de óriási gazdasági és természetvédelmi károkat is okoz. Miért pont egy ilyen külföldről behozott fafajt kell először hungarikummá nyilvánítani. Érdemes azt is felvetni, hogy kinek állhat érdekében, hogy az akácfát korlátlanul, bárhová lehessen telepíteni? – kérdezi Gyöngyössy Péter, aki szerint ezeket a kérdéseket is érdemes lenne társadalmi szinten végiggondolni.
Ugyanakkor Gyöngyössy Péter szerint az akácosok teljes kiirtása, jelentős területaránya és gazdasági haszna miatt, nem kívánatos, és a gyakorlatban nem is lehetséges. A spontán terjedésének, kártételének viszont gátat kell vetni.
Magyarország erdőállománya erősen megfogyatkozott az elmúlt évszázadokban – ami maradt, annak is a negyede akác. Márpedig ennek mint inváziós fajnak kétségtelen hasznai mellett a kártételei sem lebecsülendők. Többek között erről mesélt a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara Növénytani és Természetvédelmi Intézetének vezetője. Több ezer milliárd életképes akácmag – Bartha Dénes erdőmérnök az akác térhódításáról
Hungarikum lett az akác: lendületben a Fideszes szellemirtók.
Keress egy nem létező problémát, nagyítsd hatalmasra a lakájmédia segítségével, tégy úgy, mintha megoldanád, és mutasd be a szabadságharc újabb győzelmeként – a Fidesz szerint ez a tuti recept a politizálásban. Legújabb politikai hisztériakeltésük az akác "megvédése", amiért az alkotmány- és törvénysértést, illetve természetvédelmi területeink veszélyeztetését sem tartják túl nagy árnak.
Az Alaptörvény is kimondja, hogy "(2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak." Ez sem zavarja Fazekas Sándort, aki szerint csak a "balliberális oldal" állítja, hogy az akác Észak-Amerikából behurcolt özönnövény. Ezzel szemben a tudományos közösség, az MTA Ökológiai Kutatóközpontja álláspontjával is megtámogatott tény, hogy az akác nálunk nem őshonos, ráadásul védett területeken történő terjedésével komoly károkat is okoz. Az is tény, hogy más, erre alkalmas területeken senki nem vitatja az akác gazdasági hasznosságát és ültetésének lehetőségét – vagyis az akácot senki sem akarja (nem is lehetne) teljesen kiirtani: sem a magyar, sem az európai szabályozásban nincs erre szándék, az akácméz sem fog eltűnni.
Az akác hungarikummá nyilvánítása is a jól kitervelt szabadságharc-kampány része: a kormány szokása szerint egy nem létező veszélyre reagál, hiszen az EU nem indított háborút az akác ellen, pusztán a káros özönnövények további terjedésének fékezésére törekszik. Az Orbán-kabinetet azonban az ellenség hiánya sosem hátráltatta a szabadságharcban, és a küzdelem hevében a törvényekkel sem szoktak bíbelődni. Az éppen általuk elfogadott hungarikum törvény például kimondja, hogy kizárólag őshonos és nemesített növények lehetnek hungarikumok – a vadon növő akácra egyik feltétel sem igaz, de ilyen apróságokon nem múlhat az Európa elleni újabb győzelem.
Az Együtt-PM szerint a kormány jobban tenné, ha a szellemirtás helyett az ország valódi problémáival, például Lázár János EU-s támogatások csökkentését okozó tevékenységével kezdene valamit. A kormánytagok túlságosan sokba kerülnek az adófizetőknek ahhoz, hogy fantomok kergetésével töltsék a munkaidejüket – írta Szabó Rebeka az Együtt-PM Szövetség szakpolitikusa
A Párbeszéd Magyarországért Párt közleménye.
Szubjektív vélemények:
Ifj. Pályi Zoltán erdőmérnök nyílt levele a Soproniaknak:
"Tisztelt Aláírók! A tegnapi naptól a világhálón nyilvánosan is elérhető a márciusi soproni X. Flóra Konferencia egyoldalú akácállásfoglalására megalkotott erdészettudományi és erdőökológiai szakmai véleményem. Az elfogult és rövid klisékre tárgyilagos és részletesen kifejtett tényekkel válaszoltam."
A télen beharangozott 100 ezer akácmentő aláírás jelentős hátszéllel sem jött össze, így nem lehetett tovább várni. A Fazekas-Lezsák-Simicskó bizottság ma "hungarikum"-má nyilvánította az akácot.
Kövér László dendrológus az akáccal kapcsolatos korábbi lesújtó véleményét fenntartja, de leszögezi, hogy "az őshonos fafajták helyett inkább az őshonos nemzeti közösségek szorulnak védelemre".
