A közös uniós kereskedelmi politikát is súlyosan sértheti a paksi bővítés jelenlegi formája – derül ki egy VS.hu birtokába jutott, nem nyilvános brüsszeli dokumentumból. Ez újabb gondot okozhat a magyar kormánynak, amely viszont furcsa gesztust tett az ügyben az Európai Bizottságnak.
„Miután egy ország az Európai Unió tagja lett, minden kétoldalú, harmadik féllel kötött szerződését csak a közösségi joggal összhangban kötheti meg. Mivel az Európai Uniónak feltétlen hatásköre van a Közös Kereskedelempolitikát illetően, csakis az Európai Unió hagyhat jóvá nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat, beleértve azt is, ha egy tagállam olyan egyezményt köt egy harmadik féllel, amely közbeszerzésekre vonatkozik” – az első hallásra kissé nyakatekert, egy európai uniós tisztviselőnek viszont kifejezetten szájbarágó stílusban megírt mondatok abból a belső, kommunikációs felkészítőből származnak, amit az Európai Bizottságban a paksi bővítéssel kapcsolatban állítottak össze a testület szóvivőinek.
A VS.hu birtokába jutott dokumentum szerint a Bizottságnak komoly aggályai akadnak azzal kapcsolatban, hogy a 2014. január 14-én az orosz és a magyar kormány között megkötött bővítési megállapodás összhangban van-e az unió közös kereskedelempolitikájával. Közös szabályok vonatkoznak ugyanis arra is, ha egy tagállam megnyitná valamely piacát egy harmadik fél (jelen esetben Oroszország) előtt. Az uniós jog szerint ugyanis minden ilyen esetben az Európai Bizottság az illetékes szerv, egy tagállam kormánya maga nem dönthet arról, hogy eltér a szabályozástól, de a magyar kormány most mégis ezt tette.
Ez a kifogás eddig ebben a formában nem szerepelt az EU által nyilvánosan megfogalmazott aggályok között. Mint azonban a dokumentum fogalmaz: „mivel a paksi bővítésről kötött kormányközi egyezmény úgy nyitja meg a magyar, és ezáltal a közösségi közbeszerzési piacot is egy harmadik fél előtt, hogy eközben egyéb »harmadik országokat«, és magát az Uniót is kizárja a hozzáférésből,
végeredményben sérti az Európai Unió kizárólagosságát a Közös Kereskedelempolitikát illetően.
Az egyezmény ezért „nem tekinthető az uniós alapszerződésekkel összhangban állónak”, és még azok a kivételes esetek sem vonatkoztathatók rá, amiket egyébként az EU-s jog engedélyezne. Hogy egészen egyértelmű legyen a testület álláspontja, a kommunikációs felkészítő még azt is megjegyzi, ezek a kitételek akkor is érvényesek, ha egy kormányközi megállapodás csak egyetlen beruházásra vonatkozik.
Az EU gazdaságpolitikájában szerepel néhány nagyon világos alapelv, amelyekről tudható, hogy a közös intézmények ragaszkodnak hozzá: ilyen, hogy állami támogatást csak szigorúan meghatározott keretek között lehet adni, egy gazdasági szerződést átlátható módon kell megkötni, meghatározott értékű beruházások esetében nemzetközi tendert kell kiírni, valamint, hogy az EU a külső határait tekintve, kereskedelmi szempontból egységnek tekintendő, így egy tagállam sem köthet saját maga ilyen szerződéseket. Például Magyarország ha akarna sem vethetne ki vámot a kínai tornacipők importjára, ha egyébként nincs ilyen az EU-ban.
Mindezek ráadásul nemcsak uniós, hanem – és a dokumentum erre is felhívja a figyelmet – Világkereskedelmi Szervezetbeli (WTO) tagságunkból eredő kötelezettségek. Vagyis, amikor Magyarország csatlakozott a WTO-hoz, vállalta a fenti kötelezettségeket, melyeket egy úgynevezett Kormányzati Beszerzési Megállapodás keretében kötöttek meg az érintett országok. Ez egy a közbeszerzéseket egységesítő megállapodás volt, és az EU-n kívül még 45 tagállam csatlakozott hozzá, például Kanada, az Egyesült Államok, Norvégia, Új-Zéland vagy Dél-Korea.
Folytatás: Már vizsgálják
