Szerdán több mint 190 ország képviselője ült össze Bonnban. A tíznapos tárgyalássorozat célja, hogy előkészítsék a 2015 decemberében, Párizsban aláírandó ENSZ-klímaegyezményt. Korábban mindenki szkeptikusan fogadta az ilyen híreket, egészen múlt hétig. Felcsillant a remény: megmenekülhet a Föld!
Az új szerződés váltaná ki az 1997-es Kiotói jegyzőkönyvet, és – elődjével szemben – valódi változást hozhat. A Kiotói egyezmény volt az első globális szerződés, melyben a klímaváltozásra reagálva az aláíró országok vállalták, hogy 1990-hez képest 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ám a szén-dioxid-emisszió azóta is töretlenül, évi 1-2 százalékkal növekszik: nagyjából 32 milliárd tonnát eregetünk a levegőbe minden évben. A valódi előrelépést mostanáig a legnagyobb szennyezők ellenállása akadályozta. Az akkori legnagyobb kibocsátó, az Egyesült Államok ugyanis nem ratifikálta a megállapodást, de több nagy szennyező sem igazán tartotta be. A károsanyag-kibocsátás növekedéshez legnagyobb mértékben Kína járul hozzá, de India is előbbre tartotta saját gazdaságának fejlődését, mint a környezet védelemét. Valami azonban megváltozott múlt héten.
2004-ig a Fehér Ház még azt is tagadta, hogy a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok okoznák a klímaváltozást, sőt a Bush-adminisztráció még tudományos jelentéseket is hamisított annak érdekében, hogy alátámassza hivatalos politikáját. Nem csak ehhez képest számít óriási előrelépésnek az, hogy Barack Obama múlt héten bejelentette igen ambiciózus tervét: az USA 2030-ig harminc százalékkal csökkentené erőművei szén-dioxid-kibocsátását a 2005-ös szinthez képest. A javaslat kimondott célja, hogy véget vessen a klímaváltozásnak: az államok – és erőműveik – különböző megoldások kombinálásával érhetik el a károsanyag-kibocsátásuk 2025-re tervezett 25 százalékos, illetve 2030-ig 30 százalékos csökkentését. A részletek kidolgozására két évük van az érintetteknek, hiszen olyan megoldást szeretnének találni, mely mindenkinek megfelel: lehet növelni a hatékonyságot, vagy több megújuló energiaforrást használni. Az amerikai érvek szerint az átmenet időszakában évi 8,8 milliárd dollárba kerülne az intézkedés, viszont a közvetett hasznok elérhetik a 90 milliárd dollárt is, ráadásul növekedni fog az Egyesült Államok energetikai függetlensége is. Persze a javaslatot még végig kell vinni a teljes törvényhozási folyamaton, ami nem lesz egyszerű, hiszen szembe kell szállni a meglehetősen erős pozíciókkal rendelkező szénlobbival, és a republikánusok ellenállását is le kell győzni – ők még a klímaváltozás létét sem hajlandóak elismerni.
A tervek tehát nagyra törőek, de nem véletlenül 2005-höz mérten kell csökkenteni az emissziót, azóta az USA jóval kevesebbet szennyez. A kétezres évek elejétől egyre több palagázt használnak az Egyesült Államokban: ez nemcsak jóval olcsóbb, mint a szén, de elégetése fele annyi károsanyag-kibocsátással jár. Közbejött a válság is, ami jelentősen visszavetette az amerikaiak energiafogyasztását. Ráadásul a válságból való kilábalást azzal is segítette az Obama-adminisztráció, hogy támogatta különböző iparágak beindulását, ennek egyik legnagyobb nyertesei pedig a szél- és naperőművek voltak. A Bloomberg szerint a 30 százalékos csökkentés egyharmada már meg is valósult, bármiféle szabályozás nélkül. Ha Obamáék 1990-et használnák mércének – ahogy azt az ENSZ-ben teszik –, a csökkenés nagyjából ötszázalékos volna. Az tehát látható, ha meg is valósul Obama terve, a bolygót nem az fogja megmenteni, hogy Amerika kevesebb károsanyagot ereget majd a légkörbe tíz-húsz év múlva. A fő energiaforrás még akkor is az olaj-szén-gáz hármas lesz, a megújulók aránya a 10 százalékot sem fogja elérni Amerikában.
Az intézkedés valódi jelentősége abban rejlik, hogy Amerika ezzel példát mutat. Hiába jár élen Európa a környezetvédelmi intézkedéseivel, a fejlődő országok eddig tudtak a kiotói egyezményhez nem csatlakozó Egyesült Államokra mutogatni: lám, a világ egyik legnagyobb szennyezője és leggazdagabb országa sem fogja vissza magát, miért tennénk mi, akik sokkal szegényebbek is vagyunk? Az USA végre felismerte, nem várhat el semmit a többiektől, ha ő maga nem cselekszik – jobb később, mint soha.
Kína is lépett
Kína viszont az Egyesült Államokkal szemben 52 százalékkal növelte szén-dioxid-kibocsátását 2005-höz képest, immáron majd másfélszer annyi károsanyagot enged a levegőbe évente, mint az USA. A világ húsz legszennyezettebb régiójából 16 Kínában található, 2012-ben csak a négy legnagyobb kínai városban 8527 ember haláláért volt felelős a rossz levegő. Ez már Pekinget is határozott lépésekre sarkallta. 2011-ben vezették be az unióshoz hasonló kvótakereskedelmi rendszert néhány régióban. Tavaly szeptemberben pedig elindították azt a 10 milliárd jüanos (362,5 milliárd forint) programot, mellyel a legnagyobb városok levegőjét szeretnék javítani. A pénzből a szénfelhasználás csökkentésére és a gázvezetékek fejlesztésére költenek, de jut belőle a hatékonyság növelésére is. Sőt. Alig pár nappal Barack Obama bejelentése után jött a hír, hogy 2016-tól Kína is maximalizálhatja a kibocsátható szén-dioxid mennyiségét. Két év múlva lép életbe ugyanis a tizenharmadik ötéves terv, és a kormány tanácsadó testülete javasolni fogja a plafon bevezetését. Noha a mostani számítások szerint a kínai károsanyag-kibocsátás csak 2030 után fog csökkenni, a szabályozásnak így is döntő hatása lehet az ENSZ klímaváltozás elleni harcában. Az amerikaiak és a kínaiak bizalmi viszonya ugyanis kulcsfontosságú szerepet játszik a klímatárgyalások során. Ha a két ország egyszerre hozza meg ezeket a fontos döntéseket, az igen erős üzenet a világ többi országának, hogy komolyra fordult a dolog, és nekik is cselekedniük kell.
Miért is?
Kutatók között közmegegyezés van arról, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk, és mindenképp csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátást. Ebben az évszázadban a bolygó átlaghőmérséklete nem nőhet két foknál többel, különben elolvadnak a gleccserek és a sarki jégtakarók, a megmaradó szárazföld pedig jórészt sivataggá válik. Ha a jelenlegi tendenciák folyatódnak, már tíz éven belül elérjük a kétfokos növekedést, az évszázad végére pedig 4-5 fokos emelkedésre kell számítani. Ebben az esetben viszont már nem nagyon beszélhetünk például olyanról, mint Hollandia vagy Belgium.
A levegőbe jutó kevesebb károsanyag nem csupán a jegesmedvéket mentené meg: csökkennének a légszennyezettség miatt kialakuló légúti megbetegedések, a szívroham vagy tüdőbetegségek okozta korai halálok vagy a gyermekkori asztma kialakulása is. A WHO jelentése szerint csak 2012-ben hétmillióan haltak meg légszennyezettség következtében: ez azt jelenti, hogy minden nyolcadik ember a rossz levegő miatt vesztette életét- írta a vs.hu.
