Darvas Béla ökotoxikológia professzor véleménycikke Sarkadi-Illyés Csaba – Palkovics a klímaválságról: a kormány nem mindenható, de a Kárpát-medence még élhető hely maradhat c. cikkére
Kezdetben vala az éghajlatváltozás tagadása. Ma Bayer Zsolt ex-történész szerint hatalmas üzlet az efféle riogatás, bár ma már két országgyűlési határozaton vagyunk túl (2008 és 2018). Őt ez nem érintette meg valahogyan, neki a Reális Zöldek súgják meg a frankót. Talán ő is megrökönyödne azon, hogy 2002-ben Seres László – aki aligha eszmetársa – ezt már előtte sikertelenül ’nyomatta’. Nem tudom kinek, talán az akkori Zöldfehérkéknek (a civilügyi Hét-toronyba lehettek akkortájt egyenként zárva a személyre szabott rokkákkal). Ők lehettek az üvegházhatási cselszövés forrópontjai, akikre a kiemelt sajtómunkások rájuk cuppanhattak, ha egyáltalán. Aztán más szelek következtek nálunk, na nem a Agrárminisztériumból fújták ezeket, ahol a környezetvédelmi tárca elsüllyedt. Majdnem azt írtam, mint a Titanic, de akkor a Marcink leharcolt gumicsónakjára matricázott Titanicra gondoltam volna, ami nem biztos, hogy mindenkinek átjön. A köztársasági elnök – aki szeret horgászni – pedzegette már azt, hogy ez az időjárásváltozás talán mégsem összeesküvés elmélet (baromira tud a parton sütni a Nap), de azért mégse essünk át a lipicai túloldalára, mert esetleg rosszul reagálja le. Cirkuszi múlttal gyakorlott ugrabugrálókhoz szokott.
Az innovációban és fejlesztésben jeleskedő MTA reformer (ehhez azért kellett a célba vett intézmény elképesztő rövidlátása) Palkovics gépész most azt mondta a teológusoknak, közgazdászoknak és tanítóknak, hogy éghajlatváltozás márpedig létezik – mégsem úri huncutság –, de mi ebben is jobban teljesítünk. Ki vezette vajon eddig ezt a gerillaharcot? Az ellenzék? Schmuck Erzsikével a lobogón, aki megbékélt civilszervezeti? Nem tudom. Tény viszont, hogy Orbán Viktor az évkezdő sajtótájékoztatóján ereszkedetten beszélt a rakoncátlan klímáról és a szén-dioxid árnyékos oldaláról. Változott tehát hirtelen valami, most rácsodálkoztunk a tudomány által elég régóta nyilvánvalóra. Mégsem politikai bizottságok jegyzőkönyvei szerint intéződnek a légkör dolgai. Autonómok a magyar politikai modelltől, basszus. Viszont hol is bujkálnak hazánk nevet szerzett meteorológusai, az MTA kiemelt bizottságai. Mi lett 2006 után a †Láng István által vezetett Vahava-projekttel ? Mit szűrt le belőle tanulságként a hazai környezetpolitika? Van egyáltalán efféle? Nem a másfél száz dolgozatra gondolok, hanem arra, ami ebből operatívvá vált. Adózzunk pár pillanatot †Juhász-Nagy Pál emlékének!
Volt és van dokumentum: az első (2008-2018), majd a második [2018-2030; ezt már az NFM intézte – 23/2018. (X. 31.) OGY határozat] Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, de persze ez csak papírmunka, ahogy a valamikori főkönyvelőm mondta volna.
„A Kárpát-medencét a klímaváltozás hatásai érintik. Viszont megfelelő intézkedésekkel a Kárpát-medence, úgy gondoljuk, továbbra is élhető (sic!) hely marad, és attraktív lesz a világ számára.” Mondta a fenti mondatot Palkovics miniszter az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága (FFB – lánykori nevén Környezetvédelmi Bizottság) előtt január 21-én, és meglepetten látom, hogy az éghajlatváltozás részben turisztikai kérdés. Tényleg szörnyű lenne a városi közgazdászok számára, ha például a bulinegyed elveszítené az olcsó, de hangos alkoholturizmust, amit rászabadított ez az évtized a budapesti belvárosra.
„A tervek szerint 2050-re 50 ezer milliárd forintot fordítunk klímavédelmi célokra. Ez úgy épül fel, hogy 2030-ra 14 ezer milliárdot, 2040-re pedig a 20 ezer milliárdot kell elérni ennek az összegnek.”
– Jól hangzik, már csak a finanszírozót kellene pontosan megnevezni. Ez ugyanis az ígéretféle Achilles-sarka.
„2030-ra hozzuk a 40 százalékos kibocsátáscsökkentést, de ha Brüsszel többet akar, akkor többet is tudunk vállalni, még az 55 százalékot is megfontolnánk; szintén minimum cél a megújulók 21 százalékos aránya 2030-ra…”
– Érdekes ez a laza megengedés, de mintha a feltétel ismertetése elmaradt volna innen.
„A meghallgatás egyébként konstruktív mederben zajlott, szóhoz jutottak a civil szervezetek is (Greenpeace, WWF, MTVSZ), és nem volt Sorosozás, libsizés…”
– Értem, s ez nagyszerű, bár a tárgyalás témáját illetően lényegtelen, viszont hol maradtak a szakmai megszólalók, és itt elsősorban meteorológusokra gondolok, de mezőgazdászok közül az öntözéssel foglalkozók véleménye is jól jött volna, és persze a városvezetőké.
„Schmuck Erzsébet például hangsúlyozta azt is, hogy 2013-ban már elértük 40 százalékos kibocsátáscsökkenést, 2020-ban most újra erre [a] szintre próbálunk visszajutni. Ez pedig nem jelent előrelépést.”
– Ez a típusú szöveg, hogy elértük (Ki érte el Erzsike és mivel?), aztán visszarendeződtünk nekem nem tűnik érvelésnek. Miből eredt a csökkenés, és mitől jött a visszarendeződés? Nem fontoskodás enélkül ez a hozzászólás?
„…tervez-e a kormány társadalmi tájékoztató programokat, és fellép-e (sic!) a klímaválságot bagatellizáló – kormányközeli (sic!) – véleményekkel szemben.”
– Az ellenzéki bagatellizálás rendben lenne? Minek ezt a súlyos szakmai ügyet ilyen szimpla módon napi politikai szintre alázni?
„…az előttünk álló évben egy sor tudatosítási (sic!) projektet indítanak el, az iskolákban, az oktatásban is fokozottabban fog megjelenni a kérdés.”
– Ezt a felvilágosítási munkát nem éppen a döntéshozókkal és a vállalkozó ’tagozatokkal’ kellene kezdeni? Nem ők a szennyezők, akik dönthetnek esetleg másként is?
„»Nagyon fontos, hogy a kormánytól mindent (sic!) elvárni nem lehet« – szögezte le a miniszter, aki mindenkit szeretne arra kérni, hogy ebben a munkában vegyen részt, és végezze el a ráeső feladatot. Ezt elvárják a vállalatoktól, és a közösségektől, városoktól is.”
– Kalákában? Itt azért csöppet már kapaszkodok. Rendben, lassabban lélegzek majd, és így kevesebb szén-dioxidot fújok ki, nem tartok kérődző állatokat a lakásban, nem utazok sehová, és a hidegtűrésre tréningezem az egész családot. Mackónadrágot mindenkinek! Legalábbis most. Nyáron, majd meglátjuk.
Az FFB tagjai, akik mérlegelik Palkovics tájékoztatóját: Bencsik János alelnök (Fidesz) – teológus; Böröcz László (Fidesz) – közgazdász; Hajdu László (DK) – közgazdász; Koncz Ferenc (Fidesz) – tanító; Nunkovics Tibor alelnök (Jobbik) – közgazdász; Schmuck Erzsébet elnök (LMP) – közgazdász; Simonka György (Fidesz) – hegesztő; Szászfalvi László (KDNP) – teológus; Turi-Kovács Béla alelnök (Fidesz) – jogász; Varga Gábor (Fidesz) – tanító. Szóval, ha erre a konkrét bizottságra gondolok, akkor értem, hogy az alapvetően fizikai, kémiai és biológiai ismereteket igénylő, de azt éppen hiányoló bizottság, miért éppen a civilszervezeti vezetőket tartja a tárgyaló partnernek, és kívánja velük megbeszélni a dolgait. A természettudományos szakértők eközben vajon mit csinálnak?
Kapcsolódó anyagok:
Csúsztatásokkal teli sugárzó ködben az orbáni klímapolitika
A Párbeszéd szerint „kevés” és „átlátszóan hazug” a kormány zöld fordulata
