A legújabb modellszámítások szerint a klíma jóval érzékenyebben reagálhat a szén-dioxid-szintre, mint ahogy idáig gondolták. Ez azt jelentené, hogy a jövőben annál is sokkal gyorsabban melegedhet az éghajlat, ahogy idáig kalkuláltak, és esélytelen a célul kitűzött 1,5 fokon belül tartani a felmelegedést, maximum a két fokban reménykedhetünk.
Az új modellszámítások érvényességére még nincs egyértelmű bizonyíték, de előzetesen több meghatározó kutatóintézet is arra jutott, hogy az éghajlatváltozás jobban függ a légköri szén-dioxid-mennyiségtől, mint ahogy az idáig szerepelt a sztenderd modellekben. Reméljük, hogy nem lesz igazuk, az ugyanis egészen rossz kilátásokat jelentene, az emberiség lehetőségei jóval behatároltabbak lennének, hogy mérsékelni tudjuk a folyamatot.
Alapvetően az éghajlati érzékenységről van szó, ami arra vonatkozik, hogy az üvegházhatású gázok a légkörben mekkora hőmérséklet-emelkedést okoznak. Ezt leginkább az ipari forradalom előtti CO2-szinthez viszonyítva szokták kifejezni. A 18. századi, 280 ppm-es szint mostanra 417 ppm-re emelkedett, ami új rekordot jelent. A növekedés ráadásul minden fogadkozás ellenére gyorsult az elmúlt években, elérte a nagyjából évi 3 ppm-et.
A klímaváltozás egyik alapkérdése, hogy mennyire és milyen gyorsan sikerül csökkenteni az emberi tevékenységből származó kibocsátást, a másik pedig, hogy egységnyi légköri szén-dioxid-növekedés hány fok melegedést jelent. Idáig úgy számoltak, hogy a CO2-szint megduplázódása (vagyis ha eléri az 560 ppm-et) esetén a globális átlaghőmérséklet 3 fokot emelkedne. AZ ÚJABB MODELLSZÁMÍTÁSOK SZERINT ENNÉL JÓVAL NAGYOBB MELEGEDÉS KÖVETKEZHET BE EZ ALATT, 3 HELYETT 5 CELSIUS FOKNYI.
Az újraszámítások az ENSZ klímaváltozással foglalkozó szakértői testületének, az IPCC-nek a jövőre esedékes következő nagy értékeléséhez készülnek. A világ húsz nagy, ebben részt vevő éghajlatkutató intézete közül most több is arra jutott, hogy a korábbi modellekhez képest jelentősen, 3-ról 5 fokra kell emelni a klímaérzékenységi mutatót.
Ez rendkívül aggasztó. Az éghajlati érzékenység a klímakutatás szent grálja. Ez az éghajlati kockázatok legfőbb indikátora. Negyven éven keresztül 3 fok körül volt, most azonban hirtelen azt kezdjük látni, hogy a legjobb szuperkomputereken futó klímamodellek azt mutatják, hogy a dolgok rosszabbak lehetnek, mint hittük
– kommentálta a változást a Guardianben Johan Rockström, a potsdami éghajlatkutató intézet igazgatója. Ha ez valóban így van, szerinte a másfél fokos célról máris le kell mondanunk, maximum a két fokban reménykedhetünk.
A klímamodellek rendkívül összetettek, melyeket folyamatosan újraértékelnek az újabb adatok és tovább finomított modellek alapján. A mostani változás a kutatók szerint leginkább a felhőkkel függhet össze. A felhőkről nehezebb pontos adatokat gyártani, mint más időjárási tényezőkről, és a hőmérsékleti hatásuk is nagyon összetett. Idáig úgy számoltak, hogy a felhőzeti változások összességében nem fogják érdemben egyik irányban sem befolyásolni az átlaghőmérsékletet, az új számítások azonban azt mutatják, hogy összességében a felmelegedést fogják erősíteni. Ez pedig az egész földi éghajlatváltozásról való eddigi szakmai tudást átírhatja.
A felhők fogják eldönteni az emberiség sorsát, azt, hogy a klíma egzisztenciális fenyegetés lesz, vagy olyan kellemetlenség, amivel meg fogunk tanulni együtt élni.
A legújabb modellek azt mutatják, hogy a felhők rontani fognak a helyzeten– mondja Timothy Palmer oxfordi éghajlatfizikus.
Az IPCC várhatóan be fogja tenni ezt az 5 fokos éghajlati érzékenységről szóló adatot a következő nagy jelentésében a lehetséges kimenetelek közé. Ha a szám helytálló, akkor az elég riasztó következményekkel járhat. Egyelőre még lehet azonban reménykedni benne, hogy csak egy modellszámítási hibáról van szó: a történelmi adatok nem támasztják alá, vagyis idáig a Föld nem melegedett annyit, mint ami a számításokból következne– írta az index.
