Egy uniós finanszírozású LIFE+ projekt részeként megnyílt az ökoturisztikai, oktatási és kutatási programoknak, madarásztáboroknak helyet adó Szalakóta látogatóközpont 2019. november 8-án Szatymaz és Sándorfalva között, a szegedi Fehér-tó partján.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vezetésével, és többek között a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság közreműködésével folytatott „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című Európai Unió LIFE+ keretéből finanszírozott projekt támogatásából épült meg a Szalakóta Látogatóközpont Sándorfalván.
A szegedi Fehér-tó mellett található ingatlan a Szegedi Állami Gazdaságtól 1994-ben került a KNPI vagyonkezelésébe. A kétlakásos, addig szolgálati lakásként üzemelő ikerház rendkívül leromlott állapotban volt, az egyik felében még laktak. Az üresen álló részt már akkor az MME-nek adta bérbe használatra az Igazgatóság, amely azt kutatóházként üzemeltette. Néhány éve elhunyt az ikerház másik felét használó lakó, így lehetőség nyílt az ingatlan teljes hasznosítására.
A LIFE projekt keretében a KNPI felújította és átépítette a házat bruttó 31 628 000 Ft-ból. Az építkezés során az ikerházat egybenyitották, teljesen új tetőszerkezetet kapott, víz- és hőszigetelték, kicserélték a nyílászárókat, valamint az elavult elektromos- és fűtési rendszert, új burkolatokat és szanitereket építettek be, kialakítottak konyhát és vizesblokkokat, továbbá a tetőtérben szálláshelyeket. Folyamatban van még egy kilátó és játszótér építése, illetve a tetőtéri, vendégszobák bebútorozása.
Az MME Csongrád megyei helyi csoportja továbbra is a ház bérlője és üzemeltetője. Terveik szerint ökoturisztikai és környezeti nevelési programokat szerveznek: szakvezetéses túrákkal, madárgyűrűzési bemutatókkal, ismeretterjesztő programokkal és ornitológiai táborokkal várják majd a látogatókat. A látogatóközpont mellett olyan „Madárbarát kert”-et alakítottak ki, ahol ötleteket láthatunk arra, hogyan varázsolhatjuk kertünket nem csak madárbaráttá, de sün- és rovarbaráttá is. Mindemellett továbbra is folytatják az itt évek óta végzett kutatási munkákat, monitorozásokat.
A szegedi Fehér-tó az európai madárvonulás fontos állomása, pihenő- és táplálkozó helye a vonuló darvak, vadludak és récefélék ezreinek. A fokozottan védett terület a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet legnagyobb állóvize, amely valaha időszakos vízállású szikes tó volt. Több mint 300 madárfajt figyeltek már meg a területen a szakemberek, Európa egyik legnagyobb sirálytelepe is itt található, a Korom-szigeten. Halastórendszerré történő átalakítása az 1930-as években kezdődött, ezzel egy időben országos jelentőségű védett területté is minősítették.
Vize mára már felhígult a halgazdálkodáshoz szükséges folyamatos vízutánpótlásnak köszönhetően, szikes jellegét elvesztette. Ezzel átformálódott az élővilága is: a szikesekre jellemző fajok száma csökkent vagy eltűntek (mint pl. a székicsér, ugartyúk, széki lile, gólyatöcs, gulipán), míg más fajok (récék, vöcskök, szárcsa) gyakorisága nőtt. A Szegedi Fehér-tó rendkívüli élővilágával most már a tó több pontján is megismerkedhetnek a látogatók. A LIFE+ projekt keretében a Szalakóta Látogatóközpontnál is épül majd egy új tanösvény tavasszal, de a KNPI Szatymaznál, az E75-ös főút mellett álló Tisza-völgyi Bemutatóházától induló 2 km hosszú Sirály tanösvény is szabadon látogatható. A tanösvény mára elhasználódott tábláit tavaszra felújítja a nemzeti park igazgatósága. Itt található a Beretzk Péter-kilátó, ahonnan a Korom-sziget sirálytelepét is meg lehet figyelni.
A Szegedi Fehér-tó a hazai daruvonulási útvonal egyik legfontosabb állomása. Jelenleg is csaknem 20.000 daru éjszakázik a lecsapolt halastavakon. A darvak esti húzásának megfigyelésére az MME és a KNPI is rendszeresen indít szakvezetéses túrákat az október-novemberi vonulási időszakban.
A névadó a hazai madárfauna egyik legszínpompásabb tagja
Tokody Béla, a szalakótavédelmi program koordinátora elmondta, az 5 millió eurós költségvetésű projekt jövő szeptemberig tart, célja az egykor az egész Kárpát-medencében gyakori színpompás madár állományának stabilizálása. A faj az 1980-as évek közepére szinte teljesen eltűnt, a Duna-Tisza-közén maradt 3-500 páros állománya. A létszámcsökkenést főként a költőhelyek fogyatkozása és a táplálkozási területek zsugorodása okozta.
Az elmúlt években Magyarországon mintegy háromezer mesterséges odút helyeztek ki. Hetvenöt gazda bevonásával pedig a faj számára kedvező területeket alakítottak ki: madárvédelmi berendezéseket és a madarak táplálkozását megkönnyítő T-fákat telepítettek, fákat ültettek.
A kezdeményezés részeként Magyarországon először kaptak műholdas, illetve geolokátoros jeladót szalakóták, így a szakemberek részletes információkat szerezhettek a madarak vonulási útvonaláról és telelőterületéről, illetve a költési időszakban használt territóriumok nagyságáról. Kiderült, hogy a Kárpát-medencében költő szalakóták Namíbia, Botswana és Angola területén töltik a téli hónapokat.
A harminc centiméteres testhosszúságú szalakóta (Coracias garrulus) zömök termete a szajkóra emlékeztet. Nem véletlenül tartják a hazai madárfauna egyik legszínpompásabb tagjának: tollazata azúrkék, háta gesztenyésvörös, szárnya ragyogó kék, fekete szegéllyel, farka zöldeskék, a középső farktollak sötétszürkék.
Viselkedése a gébicsekhez hasonló: száraz kazlakon, telefonpóznán, faágakon leskelődik, és magas figyelőhelyéről lelibbenve kapja el a rovarokat. A tavaszi párválasztás idején a magasba emelkedik és bukfencezve zuhan lefelé, majd ismét felemelkedve mutatványait többször is megismétli.
