Manapság igen közkedvelt gyilkolási mód az orvvadászok között, hogy olyan mérgeket használnak, amelyek az elhullott állatokban nem semmisülnek meg, hanem tovább mérgezik a döghúsból élő keselyűket.
Csaknem hatszáz keselyű pusztult el Namíbiában, miután egy megmérgezett elefánt teteméből lakmároztak még júliusban. A Bwabwata Nemzeti Park területén orvvadászok olyan méreggel öltek meg egy elefántot, amely egész Afrikában a keselyűk populációjának drasztikusan csökkenését okozza. Nyugat-Afrikában már 42 százalékkal csökkent a keselyűk állománya egy 30 évvel ezelőtti adathoz képest. A karvalykeselyűk helyzete a legelszomorítóbb, náluk az állomány 85 százaléka tűnt el.
„Az orvvadászok tudják mit csinálnak és milyen mérgeket használnak. A céljuk az, hogy eltüntessék az égről a tetemek felett köröző keselyűket, hiszen jelenlétükkel a természetvédelmi őrök is gyorsabban cselekednek” – vélekedik Leo Niskenanen, az IUCN védett területekkel és biodiverzitással foglalkozó programjának az egyik vezetője. A szakember elmondása szerint hasonló esetek történtek az elmúlt években Tanzániába, Mozambikban, Botswanában és Zambiában.
A legtöbb elpusztult madár fehérhátú keselyű, amely már így is rajta van az IUCN Vörös könyvének listáján. Több állatra is fészkelő helyüktől távolt találtak rá, így félő, hogy a fészkekben csak épp cseperedő fiókák is meghaltak, mivel mindkét szülőre szükség van az etetésüknél. A keselyűkön kívül más ragadozók is elpusztulnak a méregtől. Nagy számban találtak például elhullott szavanna sasokat, bukázó sasokat, de bukkantak már elpusztult oroszlánokra, hiénákra és sakálokra is.
Az afrikai keselyűpopuláció a szakemberek szerint képtelen elviselni ekkora veszteséget, és ez igaz lehet a természetre is, hiszen a dögevő madarak szerepe rendkívül fontos az ökológiai láncban. Afrikában az is probléma, hogy nincsen olyan kiépített rendszer, amely megakadályozhatná, hogy a veszélyes mérgek hozzá nem értők kezébe kerüljenek. De az is gond, hogy a kiszabható büntetés mértéke sem jelent visszatartó erőt.
„Véleményünk szerint az ilyen és ehhez hasonló mérgezésekre legalább akkora büntetést kellene kiszabnia a hatóságoknak, mintha valaki orrszarvút vagy elefántot gyilkolna” – vélekedik André Botha, az IUCN keselyűk túlélésével foglalkozó szakcsoportjának elnökhelyettese. „Sürgetjük a déli afrikai országokat, hogy értékeljék át jogszabályaikat és tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, hogy az ehhez hasonló tömeges madárpusztulásoknak az elejét lehessen venni.
