Tavasz végén, pláne ha sok eső esett, mindig felerősödik a nagy “miért nem nyírják már le a füvet?” vita. Ez általában minden évben megelőzni szokta a nagy nyári “miért van kiégve a fű és miért porzik a talaj?” vitát. Az eligazodásban segít Budapest főtájépítésze.
Mint Bardóczi Sándor írta: a fővárosban van 23 kerületi, és egy fővárosi önkormányzat, amely a zöldfelületeit nem egységesen, hanem önállóan kezeli. Ki-ki a saját területeit. A FŐKERT többnyire csak a Fővárosi Önkormányzat által birtokoltakat, amelyek nagy vonalakban a nagyparkok, és a főutak menti fasorok és zöldsávok, de ettől ezerszer bonyolultabb a telek, birtokosi szerkezet, éppen ezért maximum az önkormányzatok látják át, hogy mely terület kié, s kinek kell azt fenntartani. Ha ez eddig nem lenne elég bonyolult, állami tulajdonok és kezelések is vannak, ilyen pl a Duna ártere, a vasúti töltések, az állami erdők vagy kezelésben a Városliget, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem. A lakótelepi zöldfelületek zömében például kerületi, és nem fővárosi fenntartás alatt állnak.
A Főkert 6 millió m2-t kaszál, előre meghatározott éves ütemterv szerint. Vannak nagyon intenzíven fenntartott nagyparkok, pl a Margitsziget, ahol egy időjárástól függően akár évi 8-12 alkalommal is megtörténik, és vannak kevésbé intenzív kisebb zöldfelületek, ahol évi 4-5 alkalommal van kaszálás, valamint vannak természetvédelmi területek, parkerdők, ahol ez évi 1-2 alkalommal történik meg.
A kevés kaszálásnak élőhelyvédelmi, klímajavító, biodiverzitás növelő, vízmegtartó szerepe van.
A magas fű kevésbé forrósodik fel, hűti a várost, rejtekében a természet teljes tápláléklácot, ökoszisztémát épít fel, menedéket hasznos rovaroknak, kétéltűeknek, madaraknak, amelyek közül – és erre büszkék vagyunk – több védett vagy fokozottan védett faj talál itt oltalomra, akár a belvároshoz nagyon közel is. Budapest a nagyvárosok között nagyhatalom a védett területeit tekintve, a város területének 7%-a védett országosan vagy helyileg, s rengeteget dolgozunk azért, hogy a még védelemre érdemes területei is védelmet kapjanak pl. a beépítések elől.
A 6 millió m2 Főkert által kaszált területből 4,5 % az a terület, ahol három éve bevezettük az az évi egy, augusztusi kaszálás intézményét. Ahol lassú átalakulással a földben raktározott, madarak és és szél által odahordott kétszikű, virágos lágyszárúak magjaitól várjuk, hogy versengve a fűfélékkel természetesebb, ökológikus, biodiverz felületek alakuljanak ki, amelyek segítenek jobban átvészelni a forró nyarakat, amelyek megkötik a vizet és helyben párologtatva hűtik, kondícionálják a környező betondzsungelt, nem engedik kiszáradni a patakmedreket, menedéket biztosítanak a kipusztulás határán lévő élőlényeknek. Ezeken a felületeken már az első években 10-12-szer több növény és állatfaj fordult elő, mint a tövig nyírt gyepeken, felbukkantak eddig nem ismert védett fajok, kevésbé száradtak ki az aszályban.
Miért nem vetünk? Van ahol vetünk, ilyen volt a Pünkösdfürdő park vagy a Vérmező. De 300 ezer m2-re nincs hazai, a mi ökológiai viszonyainknak megfelelő vetőmag vadvirágokból. Hiányzik hozzá a hazai háttéripar. Holland, német, angol klímán jól teljesítők idehaza pedig nem érzik jól magukat, ökológiai kockázatot jelenthet a vetésük.
Az átalakulás ezért nem megy varázsütésre. A természet lassabb egy insta storynál, a fajok versengése az entek lázadásához mérhető évtizedes folyamat. Ahol most egérárpa (toklász) van, ott a versenytársainak évek kellenek ahhoz, hogy lenyomják. Ők ugyanis a bolygatást, nyírást szeretik, de ha ez nincs, akkor az egérárpa versenytársakat kap. A parlagfű ezeken a területeken nem kap esélyt, ő ugyanis a parlagot szereti, nem a gyepvegetáció versengését. A területeken nem termelünk mézet, nincsenek háziméhek, ellenben menedéket adunk azoknak a vadméh fajoknak, lepkéknek, amelyeket az ipari mezőgazdaság a vegyszerhasználattal megtizedelt.
A főváros minden évben kilistázza, hol vannak a méhlegelői. Itt van érvényben az évi egyszeri, magéréshez kalibrált kaszálási protokol, ahol békén hagyjuk a természetet, hogy begyógyítsa az ember okozta sebeket. 300 ezer m2 a 6 millióból. A jó időben lekaszált területen a virágos növények el tudják magukat vetni jövőre, hogy megszázszorozva jelenjenek meg a következő évben új versenyre készen. Az évi egy kaszálással kordában tudjuk tartani az invazív fákat is, nem adunk esélyt a bálványfának, zöld juharnak, gyalogakácnak. Olyan helyeken jelöltünk ki ökológiai kiegyenlítő felületeket, ahol meredek, emberi tartózkodásra alkalmatlan, két út közötti másra nem használt, vagy még nem védett, de védelemre érdemes területeket kezelünk. Az idén a Fővárosi Csatornázási Művek egyes patakszakaszok meredek árvízi medreivel csatlakozott a programhoz, mert tavaly minden patak kiszáradt, a meder pedig porzott a május kaszálást követően. Szeretnénk, ha csatornává degradált patakokba visszatérne az élet. Ez pedig csak így megy.
A Vadvirágos foltokat a BP Fatár applikációban is megjelenítettük.
