Ha minden így megy tovább, akkor globálisan 50%-kal több vízre lenne szükség, mint az ezredfordulón. A szárazság épp olyan súlyos helyzetet idéz elő a világban, mint a Covid-világjárvány, csak épp erre nincs gyógyszer – figyelmeztetnek szakértők.
4 milliárd embernek kell azzal számolnia, hogy az év legkevesebb egy hónapja idején aszály lesz, ezt nevezi komoly vízhiánynak a tudomány, amely már régóta figyelmeztet arra, hogy a Föld mind nagyobb része válhat lakhatatlanná a vízhiány miatt – írta a Guardian, idézve a stockholmi International Water Institute drámai számait. – Közben viszont az emberiség létszáma meghaladta a 8 milliárdot, vagyis egyre többen akarnak ugyanakkora vízmennyiséget felhasználni.
Az eredmény: olyan nagy folyók, mint a Sárga-folyó Kínában vagy a Colorado az Egyesült Államokban nem érik el a tengert. A vizet kisszippantják belőlük a gyárak, a mezőgazdasági területek, a falvak és városok.
A tavakkal ugyanez történik: az Aral vagy Urmia-tó Iránban szinte már eltűnt. A Garda-tóban immár gyalogszerrel is lehet közlekedni egyes részeken.
A stockholmi kutatóintézet drámai számokat közöl: ha minden így megy tovább, akkor globálisan 50%-kal több vízre lenne szükség, mint az ezredfordulón – mondja Torgny Holmgren igazgató. Aki gyorsan közli a rossz hírt is: “ekkora emelkedés lehetetlen, mert a vízkészletek korlátozottak”.
Mi lesz akkor, ha a világ jelentős részén az emberek nem tudnak majd kezet mosni?
A higiénia drasztikusan romolhat. Az ENSZ egyik főtitkárhelyettese, Mami Mizutori ezt így fogalmazta meg: ”az aszály lehet az új pandémia, de ez abban különbözik a Covid járványtól, hogy nincsen rá gyógyszer.”
Egyáltalán nemcsak a déli félteke problémájáról van szó: Nagy-Britanniában 2034-től krónikus vízhiány lehet. Előrejelzések szerint ekkor haladja majd meg először a kereslet a kínálatot, és attól fogva egyre csak romlik majd a vízhelyzet. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például azt, hogy 2045-ben már 480 millió liter vizet kell megspórolni az Egyesült Királyságban, enélkül ugyanis megkezdődne a földalatti víztartalék felélése.
Változtatni kell, de ez nem lesz könnyű, mert a nagy vízszolgáltatók szépen keresnek ugyan, de nem foglalkoznak az utánpótlással. A privatizáció óta 56 milliárd fonttal lettek gazdagabbak a részvényesek a szolgáltatóknál. Egy ausztrál cégé volt például a Thames Water 2007 és 2017 között: minden pénzt kivettek, és végül 2 milliárd fontos veszteséggel szálltak ki.
Mi most a helyzet?
Londonnak például csak 90 napos víztartaléka van. A szakértők szerint ez nagyon kevés. A 2012-es olimpia idején már annak a határán járt az angol főváros, hogy korlátozni kelljen a családok vízfogyasztását. A Thames Water előrejelzése szerint napi 350 millió liter pluszvizet kell találni Londonnak 2045-re. Honnan? Óriási víztároló építését tervezik már 2006 óta, de eddig nem volt rá pénz.
A klímaválság csak a felszínre hozta azt a problémát, amely abból ered, hogy túl magas a vízfogyasztás és nagy a pazarlás. A régi vezetékrendszerekben rengeteg víz folyik el hiába. Nincs más megoldás: Nagy-Britanniában, éppúgy mint Afrikában vagy Ázsiában nagy víztárolókat kell építeni, amelyek megőrzik az egyre ritkábban hulló esőt, hogy ne álljon elő krónikus vízhiány a közeljövőben – írja a londoni Guardianra hivatkozva a zöld HVG.
Nyitókép: aszály Nafzában Tunézia kiszáradó víztározó Sidi El Barrak gátja 2023. jan. REUTERS / Jihed Abidellaoui
