Amint összeomlik a palagáz boom, várhatóan Oroszországot okolja majd az Egyesült Államok politikai jobb oldala. Újabb pénzügyi válsággal fenyeget a fracking “buborék”, az összeomlásról az “oroszok által pénzelt” fracking ellenzők tehetnek majd… Új szereplő a globális játszmában.

A túlkínálat következtében kialakuló hatalmas nyersolajár-zuhanás fenyegeti a Wall Street bankjait, a befektetőket, és egy tucatnyi országot, legfőképpen Oroszországot, Iránt és Venezuelát, ahol az állami bevételek csökkenése súlyos pénzügyi problémákat okozott, és a gazdaságaik leromlottak. Míg az amerikaiak mostanában két dolláros gallononkénti olajárat élvezhetnek, a Wall Street elemzői egy küszöbön álló energiapiaci összeomlást jósolnak, amely ismét térdre kényszeríti majd a pénzügyi intézményeket, rákényszerítve ezzel az adófizetőket egy újabb szükségszerű mentőcsomag megfizetésére.
Ennek a teljes energiaszektort megrengető változásnak a közelmúltban kiterjedt palagáz ipar áll a középpontjában. Ez a "forradalom" akkor kapott erőre, amikor a Kongresszus és a Bush adminisztráció elfogadta a 2005-ös Energetikai Irányelv Törvényt (Energy Policy Act), amely felmentette a horizontális fúrás technológiáját a Tiszta Víz Törvény, a Biztonságos Ivóvíz Törvény, és a Nemzeti Környezetvédelmi Törvény (Clean Water Act, Safe Drinking Water Act, National Environmental Policy Act.) hatálya alól.

Megcsapolva a palában komolyabb mennyiségben rendelkezésre álló olaj-és gáztartalékokat, a palagáz forradalom (fracking boom) energiafüggetlenséget ígért az Egyesült Államoknak, véget vetve a világ uralkodó paradigmájának a megújuló energiákat és az olajcsúcsot illetően.  A környezetvédők harcoltak a hatalmas Keystone csővezeték-rendszer megépítése ellen, – amelynek célja a fosszilis energiahordozók külföldi piacokra történő exportálása -, attól tartva, hogy ezeknek a forrásoknak a kiaknázása alááshatja a szén-dioxid kibocsájtás megfékezésére tett erőfeszítéseket.

A fracking úgyszintén veszélyeztette Oroszország és Szaud-Arábia európai energiaellátó dominanciáját, amikor egyértelművé vált, hogy az USA nettó energia exportőrré léphet elő.

Fracking: a mézesmadzag – harapógörcs a Wall-Street farkasainál

Az Államokban a palagáz hatalmas felhajtást kapott a Wall Streeten, mint "gazdagodj meg gyorsan"-lehetőség, hatalmas befektetői tőkét vonzva magához, és létrehozva egy befektetői buborékot. A Bloomberg idei jelentése szerint az olaj-, és gázvállalatok által kibocsájtott kötvények száma kilencszeresére nőtt 2004 óta.  Tim Gramatovich, a Peritus Asset Management LLC (vagyonkezelő) alapítója, és vezetője 2014 áprilisban a Bloombergnek úgy nyilatkozott, hogy nagyon sok befektető kapott rá az ígéretes mézesmadzagra.
"Az emberek elveszítik a fegyelmüket. Nem törődnek a matematikával. Nem foglalkoznak többé a könyveléssel. Csak álmodják az álmukat, és most pont ez történik a Shale Boommal.*"
*(Ugyanígy fektetnek be a befektetők a tengeri halászatba is, mint pénzcsinálási lehetőség, hogy aztán jó esetben -találkozva a környezeti határokkal- abba a néhány százalékba eshessenek, akik kaszálhatnak az üzleten. Ugyanígy történt az ingatlanpiaci robbanás esetén is. A termelés természete az, amely ilyen, és aki nem vállalja a kockázatot, az nem fog pénzt csinálni. Tehát a befektetők nem gondolkodhatnak felelősen az üzletben, mert akkor a versenytársak megteszik helyettük.- a fordító)

Mikor a kőzetrepesztéses gázkitermelés először feltűnt a színen, nagyszabású ígéretek hangzottak el, hogy az USA-nak 100 évre elegendő, 72500 milliárd köbméter gáztartaléka rejlik a palamezőkben, és a Wall Street meg is "lovagolta" ezeket a kezdeti becsléseket. [Valójában nincs statisztikai bizonyíték, mely alátámaszthatná a száz éves gázkészletet. Egy 2011-es becslés lecsökkentette ezeket az értékeket 21250 milliárd köbméterre, ami kevesebb, mint a harmada az eredetinek. (0,29-szerese) Sőt, a 2013-as US Geological Survey (Földtani Felmérés) ezt az értéket is pontosította 13620 milliárd köbméterre, ami az eredeti mennyiség majd’ 19 százaléka, ami 19 évre elegendő, a 2013-as évi kitermelési mértéket alapul véve.] (Spanyolországban még a gazdasági válság kitörése előtt néhány évvel elkezdődött egy mozgalom, amely az akkoriban fújódó ingatlanbuborék elleni tiltakozásul szervezett megmozdulásokat. A divatos közgazdászok a válság előtt szerették emlegetni, hogy milyen remek üzlet az ingatlan, aztán az összeomlás után azt, hogy minek vettek föl rá hitelt, ha úgysem tudták utána fizetni a törlesztőt. Bizonyára az energialufi kipukkadása után is a "felelőtlen és kapzsi" befektetőkre, bankokra fognak mutogatni… – a fordító)

A palagáz ipar szereplőinek kezét gúzsba kötik a befektetői

Az egyetlen árnyoldal (az ezen mérgező iparág által hátrahagyott környezeti katasztrófa mellett) az ingatlanpiaci buborékhoz hasonlóan (ahol a profitképesség a folyton növekvő értékű otthonokon múlott), hogy a palagázkutaknak állandó, vagy növekvő kitermelést és profit képességet kell biztosítaniuk, hogy a fúrásban résztvevő cégek képesek legyenek fizetni a hatalmas kamatokkal terhelt (nagy kockázatra nagy kamat – a fordító) adósságukat, ami háromtól kilencmillió dollárra rúg kutanként.  A repesztőkutakat nem elég csak megfúrni, de hatalmas mennyiségű energiát, vizet, homokot és vegyi anyagot is fel kell használni, hogy összezúzzák a palaréteget, amely az olajat és a gázt rejti.  Mindazonáltal óriási mennyiségű tőkét invesztáltak egyre veszélyesebb határköltségű tevékenységbe, és a Fracking piacot elárasztották a magas kockázatú kötvények (junk bonds) és ügyletek, ahogy a befektetők beszálltak.

Eközben az palaolaj repesztés, ami más, mint a gáz repesztés, szintén hatalmas tőkebefektetéseket igényelt, de – és ami ennél is fontosabb – az előbbibe fektetőknek létfontosságú volt a 85$ vagy magasabb hordónkénti átlag olajár, hogy kijöjjenek a költségeikkel.
Számos palaolajkút, amely hatalmas tőkebefektetést emésztett fel, kiderült, hogy igen rövid életű lesz, és az üzemeltetőknek további beruházásokat kellett eszközölniük, hogy újabb kutakat fúrhassanak, amivel fenn tudnak maradni, még úgy is, hogy az árak zuhantak a saját maguk által előidézett olajbőség miatt. [Az egyik legnagyobb palaolaj termelő, a Bakken esete tipikusnak nevezhető. Exponenciális növekedést produkált, miután a környezetvédelmi szabályozásokat eltakarították az útból. De 2008 óta egyre több kutat kellett fúrniuk, csak hogy fenntarthassák a kitermelés szintjét, és az adósságszolgálatot.]

szénhidrogén potenciál és kitermelés Észak-Amerikában

Kényszerhelyzetben az energiaszektor szereplői, de nem mindenki jár rosszul 

Az iparág máris bajban van, 2013-ban a 60-70 dolláros olajár miatt kellett elviselnie a zuhanó bevételeket. Mindenki arra számított, hogy 2014-ben a Szaudiak visszafogják a termelést, és stabil olajárat állítanak be ezáltal, ahogy ezt az OPEC évtizedekig csinálta. Novemberben az iparágat azonban egy váratlan sokkhullám érte: A szaudiak felvették a kesztyűt, és bejelentették azon szándékukat, hogy továbbra is teljes kapacitással termeljenek, ezáltal hagyják az olajárakat zuhanni. (Hát persze, hogy így tesznek, bizonyára az Ő kezüket is kötik a profit elvárások, akárcsak az USA befektetőit. A monopóliumuk megszűnésével pedig hiába is vennék vissza a termelést, mert annyival nem nőne az olaj szűkössége, hogy ezáltal megfelelő mértékben nőjön az olajár. Valamiféle profitot pedig realizálni kell, és az új helyzetben, a versenyben ezt az fogja megtenni, aki folytatja a versenyfutást. Náluk sem száz hordó olaj jön fel egy hordó energiájának felhasználásával, úgy, ahogy az régen működött. – a fordító)

Ez a Szaúdiaknak kettős célt szolgál: Egyrészről lenyomva az olajárakat aláássa az amerikai palaolaj terjeszkedését azáltal, hogy veszteségessé teszi a kitermelést. Másrészt bünteti vele Iránt, ahol az olajexport alapú gazdaság szenved az alacsony áraktól.
A szaúdiak ragaszkodnak a tervükhöz, a száz dolláros hordónkénti olajár évtizedében felhalmozott trillió dolláros tartalékaikkal a zsebükben. Ali al-Naimi Olajminiszter nyilvánosan bevallotta, hogy addig fognak várni, amíg csak szükséges, hogy megtarthassák piaci részesedésüket, még akkor is, ha az árak tovább zuhannak.  Az olajár esése hatalmas nyomást fog gyakorolni a világ nagy kockázatú kötvényeire, amint az energiacégek kiemelkedő költségei a gyengébb minősítésű kötvények piacának mintegy 15 százalékát teszik ki. A nyersanyag árak zuhanása képes elindítani egy elegendő méretű volatilitási sokkot, hogy kiváltsa a nemfizetések következő hullámát, állítja a Deutsche Bank.

Egy kis politika: A bankok kockázatainak áthárítása a népre

Ez meg is magyarázza, hogy az Obama adminisztráció, kéz-a kézben a Kongresszus Demokratáival, és Republikánusaival, miért csempészett kiskaput egy "muszáj keresztülvinni" – típusú törvénybe a hajnali órákban. A 2015-ös amerikai költségvetési törvénybe belecsempészett Dodd-Frank szabály-kiherélésről beszélünk, amely a 2008-as válságból tanulva azóta megtiltotta a legnagyobb bankoknak azt, hogy az ügyfeleik bankbetétjével, az adófizetők pénzével kezeskedhessenek a kockázati kötvényeik biztonságáért.
(Dodd-Frank 716. section Dodd-Frank Törvény Képviselői komment a szenátusból, a 716-os szekció eltörlése kapcsán, angolul.
A Dodd-Frank törvény "visszavonása" Idézet: A 716-os rész, amely arra volt hivatott, hogy távol tartsa a nagy bankok biztosított betéteseinek vagyonát, ugyanezen nagy bankok ügyleteinek kockázatától, 2014. Decemberben el lett törölve. Ezzel a Citigroup és a JP Morgan Chase (Bank Of America… és a többi túl nagy bank – a fordító) járt jól. Ugyanekkor néhány demokrata párti politikus arra hivatkozik, hogy: "Jó, jó, de ott a Volcker-szabály!" Valójában a helyzet az, hogy a 716-os szabály eltörlésével a lehetőség adott: azelőtt a Fehér Ház mindig nemet mondott a Dodd-Frank bárminemű eltörlésére, akkor is, ha azt a költségvetési törvénnyel együtt próbálták meg keresztülvinni. Ez a moratórium most tisztán el lett törölve, és a lobbisták keményen dolgoztak ezért. – a fordító kiegészítése)

Ez a mérgező Trójai faló 2014 decemberben született meg, és tartalmaz egy apró betűs kikötést a lábjegyzetben, mely az adófizetőkre hárítana egy ezer milliárd dollár nagyságrendű költséget, amennyiben az energiabuborék kipukkadna, ami pedig muszáj, hogy megtörténjen, ha az olajár féláron marad, úgy, ahogy az már hat hónapja fennáll.  Miután az utolsó pillanatban sikeresen lobbizott a költségvetésről Jamie Dimon a JPMorgan Chasetől, és háromezer Wall Street lobbysta, úgy tűnik, hogy újra elegendő bizonytalanság és félelem terjedt el a politikai elitben (class) a pénzügyi piacokat illetően (vagy a vállalati finanszírozás visszavonulásának kapcsán). Ezzel lehetővé tettek egy last minute módosítást, mely lehetővé tette az egyébként az Obama adminisztráció által 2010-ben hozott Dodd-Frank Biztosítás (Egyfajta felügyelet a 2008-as válságok jövőbeni elkerülésére, mely a túl nagy "hibázásokat" igyekszik megelőzni a piacon) legyengítését, és lehetővé tette a palagáz szerencsejáték bukásának fedezését az amerikai adófizetők pénzéből. 

New York állam alapos okkal tiltja be a hidraulikus repesztést

Úgy tűnik, a kiaknázatlan palagáz feletti csata New York államban a végéhez ért. Egy átfogó hidraulikus repesztést kivizsgáló közegészségügyi jelentést követően Andrew Cuomo kormányzó teljes tiltást jelentett be az olaj és palagáz kitermelő tevékenységekre a teljes Állam területére.

A New York állam Egészségügyi Bizottsága által készített 184 oldalas jelentés lehetséges környezeti hatásokat és egészségügyi kockázatokat sorol fel, melyek okot adhatnak a tiltásra. A kutatás magában foglalja számos, az ország minden táján végzett tanulmány eredményét, és az alábbi hét, aggodalomra okot adó témát emeli ki.

Egy kis tőzsde: Kockázatok a palagáz ipar ügyleteiben

A pénzügyi szektor keménykezű akciója kiverte a biztosítékot a haladók, és a liberálisok között is. Úgy tűnik, hogy ezek a Wall Streeti bűnözők, akár a cuccukhoz ragaszkodó drogosok, nem tudnak ellenállni a piramisjáték-szerű piaci buborékok nyújtotta könnyű pénz kábulatának, és így ismét az amerikai népre hárítják a következményeket (Lehet, hogy inkább csak így működik a piac, és fonódik össze a tőkeérdek a politikával? – a fordító): Őröletesen nagy bónuszok, Porschék, drága escort kurvák, és milliós manhattani lakosztályok voltak a tét. Így hát miért is hagynának fel a szokásaikkal? Amúgy is: egyetlen szélhámosuk se ment börtönbe legutóbb (de hisz nem sértettek törvényt… – a fordító).

A Wall Street most el van árasztva a palagáz ipari ügyletek szerződéseivel, melyek megvédik az olajtermelők profitjait a piac drámai kilengéseitől. Az ügyletek gyakorlatilag biztosítási kötvények, melyeket (ez esetben) az olajipar kötött, hogy megvédje magát az üzemanyagárak fluktuációitól. (Ez amúgy mindennapos a tőzsdéken. – a fordító) Drámai kilengések ritkán történnek, de ha igen, azok teljes mértékig meg tudják bénítani a piacot.  Az ügyletek, melyek az (olaj)árak esése ellen biztosítanak, most milliárd dolláros veszteségeket termelnek azoknak a túloldalon álló szereplőknek, akik az olajárak stabilitására számítottak. Valakiknek le kell nyelnie az esés okozta hatalmas veszteségeket a biztosítók oldalán. Ezek számos esetben a nagy Wall Street-i bankok, és ha az olajárak nem rendeződnek vissza jelentősen, kolosszális mértékű veszteségekkel nézhetnek szembe. (Tehát a palagáz cégek a Wall-Street-i bankokkal vannak biztosítva, de ezeket a bankokat a nép fogja a betétesek pénzéből kisegíteni. Irónia: Ők vállalják az elszennyeződő környezettel járó problémákat is, hisz nem tehetnek mást. – a fordító)

A nagy Wall Street-i bankok nem vártak lakásár-zuhanást, mely összeomlasztotta végül az ingatlanhitel-fedezetű biztosítások piacát 2008-ban, de a jelenlegi modelljeik szintén nem számoltak 60 doláros olajárakkal az előrejelzéseikben. A hatalmas veszteségek sokkhullámot indíthatnak el a teljes pénzügyi szektorban. (Pedig milyen egyértelmű közgazdasági logika, hogy egy nem végtelen piacon az árúbőség, a túltermelés előbb-vagy utóbb az árak esését vonja maga után, ki nem látta ezt előre a Wall Streeten? Ja, hogy a válság előtt trendi volt a kijelentés, miszerint a növekedés végtelen? Csak nem éppen ezért? – A fordító megjegyzése.)

Becslések szerint a hat legnagyobb "too big to fail (utalás ez a Dodd-Frankre, amely ezek összeomlása ellen lett létrehozva, túl nagy, hogy ‘hibázhasson’")"* bank mintegy 3,9 ezer milliárd dollár származtatott áruügyleti szerződést (Pl. az olajár-biztosítás) kezel, ugyanolyan típusú szerencsejáték-eszközöket, mint amelyeket a 2008-as ingatlan összeomlás idején már megismerhettünk. (Eredeti cikkben: ezek hozták el az ingatlan összeomlást.) És egy jelentős része a fenti összegnek olajügyletekből áll. Kombinálva a pala bóvli ügyletek piacon levő áradatával, ezek egy újabb buborék robbanást indíthatnak el, amely egy pénzügyi piaci összeomláshoz vezethet.
(Egyébként az olajba ma már egyre kockázatosabb fektetni, sokszor már inkább veszteséges, mint nyereséges, ez szerintem az olajcsúcs következménye. – a fordító)

Palagáz ellenes tiltakozások Európában: az aktivisták besarazása

Eközben a globális éghajlatváltozás ügye, és az energiapiac turbulenciái geopolitikai feszültségekbe fordultak át az európai palagáz kitermelés kapcsán. Alaptalan állítások a New York Times Andrew Higgins által írt riportjában állítják, hogy az oroszok pénzelik a Palagáz ellenes tüntetéseket, hogy fenntartsák a hegemóniájukat az európai gázpiacon. A vádak felbőszítették a környezetvédőket és a klímaigazságosságért harcoló aktivistákat. A legutolsó sorban sem szeretnék, ha őket kiáltanák ki bűnbaknak a fracking összeomlásáért és nem kívánnak az Orosz Birodalom Új-Hidegháborús balekjaiként szerepelni. (A Chevron 2015 Január végén kivonult a lengyel palagáz-bizniszből, a kommentárjuk elég beszédes, bár még nem teljesen "őszinte": az olcsó olaj mellett a kiszámíthatatlan szabályozási környezetet is okolták a döntésükért. Ha a TTIP életbe lép, ezért a kiszámíthatatlan környezetért akár perelhet is majd a Chevron, ahogy azt a NAFTA államok esetében meg is teszi. – a ford.)

Azonban a kommunistaüldözés emlékei hamar visszaköszönnek ("véletlen" egybeesésként), amint a jobb oldali médiumok általánosan elkötelezettek a szovjetellenesség, és a klímaváltozás tagadásának pártján. Higgins még azon melegében meg is írta a Times cikket, mintegy végszóra. ( ACSH cikk,  Times-cikk és a bulvármédia: Sun stb…)  Mára több tucatnyi hasonló cikket jelentettek meg a témában. Még ha az amerikai fracking ipar össze is omlik, a feszültségek az Ukrajna és egyéb szovjet utódállamokban ki is újulnak, úgy tűnik, egy összehangolt jobboldali erőfeszítés tapasztalható, hogy a fracking ellenfeleit orosz ügynököknek bélyegezzék.

Homályos célzások uralják ezt a narratívát. A Times cikkben például az egykori NATO főtitkárt idézik:

"Találkoztam szövetségesekkel, akik azt jelentették, hogy Oroszország, kifinomult információs és dezinformációs programjaival aktívan részt vesz az úgy nevezett nem kormányzati szervezetekben."
Mások azt írják, "némelyek Szófiában úgy hiszik" vagy "Azok, akik Orosz részvételt sejtenek" vagy "Habár nincs még bizonyíték…"
A romániai kritikusok részrehajlással vádolják a Timesot, és Higginst a kiújult hidegháborúban, amikor bűnbakként állítják be a környezetvédőket. "Mi végül is a bizonyíték arra, hogy Oroszország pénzeli a palagáz ellenes tüntetőket?" – teszi fel a kérdést a Romániában blogoló amerikai Sam c Roman. "Pot vs. Kettle" című cikkében rámutat, hogy az első oroszellenes állítás forrása egy politikus, aki olyan területek birtokosa, ahol a Chevron tervezett kitermelést, így a tüntetések miatt jelentős pénzt veszíthet.

"Egyetlen Oroszország elleni vádat sem támasztanak alá a cikkben dokumentummal, bizonyítékkal, vagy közvetlen bizonyítékkal. Mind csak homályos gyanúsítgatás, és állítás." A blogger, cikkében azt állítja, hogy a Litván, Román és NATO tisztviselők Oroszország ellenes állításait semmilyen bizonyítékkal nem támasztották alá. "Összegezzünk:" – írja Roman. "Van két korábbi NATO főtitkár, aki a Chevronért kampányol (amely a Gazprommal versenyez, aki szintén végez palagázzal kapcsolatos tevékenységeket Európában), az Orosz Kormányt okolva a tüntetésekért… És mindez szépen átkötve egy takaros kis masnival a tetején, két olyan amerikai újságíró által, akik már azelőtt is buktak le újságjukkal orosz ellenes propagandát terjesztve."

Kinek kedvez az alacsony olajár?

Mindez kissé skizofrénné teszi az Egyesült Államokat. Egyfelől az USA és a NATO külpolitikai keselyűi boldogok az olajár összeomlása láttán: elszigeteli és legyőzi Oroszországot, kiterjeszti a NATO befolyását Kelet-Európában, és nyomást gyakorol Iránra, hogy tárgyaljanak annak nukleáris törekvéseiről. Nem is beszélve a 2 dolláros benzinárról gallononként, a fogyasztói kiadások emelkedéséről, és a gazdasági növekedés javulásáról. Az amerikai gazdaság viszonylag jelentősen, mintegy 5 százalékkal nőtt 2014 harmadik negyedévében.

Larry Elliott, a Guardian újságírójának cikke szerint, melynek címe: "A tét nagy, amint az US kijátssza olajkártyáját Irán és Oroszország ellen", az árzuhanás, az USA geopolitikai hadviselésének része, a szaúdiak által megtámogatva. (Képzeljük el, hogy mi történne bármelyik szereplővel, ha visszavenné a termelését. Mi történne a Samsunggal, ha az alacsony mobiltelefon árra hivatkozva visszavenné a termelését. Bocs, szállítók, vegyetek az Apple-től, mert nekünk magas a piaci ár. – a ford.)  Elliott szerint az amerikai államtitkár, John Kerry állítólag nyélbe ütött egy megállapodást a Szaúd-arábiai Abdullah királlyal szeptemberben. Ez megmagyarázhatja hogy miért zuhanhattak az árak az Iszlám Állam iraki, és szíriai jelenléte által okozott válság alatt, miközben hasonló esetben nőni szoktak. (ez ugyanaz a taktika, amivel 1986-ban tíz szovjet szövetségest kényszerítettek térdre a 10 dolláros olajjal, a szaúdiakkal közösen. Bővebben:)

Felkészülten egy újabb pénzügyi válságra

Ez szintén megmagyarázza, hogy az Obama adminisztráció miért engedélyezte a Dodd-Frank módosítását, amely gyakorlatilag mentesíti a pénzügyi intézményeket az ügyleteikkel kapcsolatos felelősség alól. (Mert majd felel a nép, aztán ihat rá egy pohár elszennyezett vizet, meg szívhat egy kis friss levegőt, amint elnézi a kiluggatott tájképet. – a ford.)  Bár a Wall Street lobbystái nem említették kifejezetten, mikor a Fehér házban nyomták előre a Kongresszusi szövetségeseiket a döntés meghozatalában, azonban egyre világosabban látszik, hogy a "too big to fail" bankok megrémültek a palaügyletek felett a látóhatáron tornyosuló sötét fellegek láttán.

A legtöbb banki ügyfél, és szavazó nem is tudja, hogy a Kongresszus a pénzügyi szabályozásba már bele is foglalta, hogy fizetésképtelenség esetén a pénzügyi intézmények elvehetik a betéteseik eszközeit és vagyonát, (Azt lehet mondani, hogy betétekben általában az alsó, és középosztály tartja a vagyonát, befektetésekben pedig inkább a felső tízezer.) kezesként használva azt, ami azt jelenti, hogy megmenthetik magukat a befektetési részlegeik "szerencsejáték-szerű" ügyletein keletkezett veszteségeitől azáltal, hogy elveszik a betétesek pénzeszközeit, azokat is, amelyek FDIC garantáltak, és törvényesen alakíthatják át őket bank részvényekké.
Ez azt jelenti, hogy egy újabb piaci összeomlás esetén a Chase a City és a többi nagy bank elvehetik a betéteseik megtakarítási számláit és betéteit, és cserébe egy bank részjegyet kaphatnak, megkérdőjelezhető értékkel.

Persze biztosan vannak, akik most vakarják a fejüket, és azt kérdik, "Miért épp most akarták a too big to fail (túl nagy, hogy hibázhasson) bankok, keresztülvinni, hogy eltöröljék a Dodd-Frank rendelkezést, ahelyett, hogy megvárnák a barátságosabb Republikánusok irányította kongresszust, hogy az vigye keresztül a jogszabályt?" Az egyetlen válasz, ami logikusnak tűnik, és megmagyarázza a sietségüket, hogy az összeomlás a küszöbön áll.  1990-ben a dot-com őrület idején minden új Szilícium Völgy-béli induló céget úgy hirdettek, mint a következő Microsoft. Ami követte, az a 2000-es összeomlás, amikor a NASDAQ 4000 pontot zuhant hónapokon belül. (80 százalék). Ez a grafikon lent azt mutatja, hogy nézett ki az összeomlás 2000-től 2002-ig amikorra a piac elérte az 5000 pontot. (Majdnem pontosan azt az értéket, ahol ma is áll.)

Alaposan megtanulva a leckét, az utolsó kisegítésből, tudva hogy sokkal keményebb idők várnak a Kongresszusra egy összeomlás utáni kalapozós időszakban, a TooBigToFail bankok bizonyára úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább, benyomják talpnyalóikat a washingtoni törvényhozás berkein belülre, hogy beolthassák magukat amint csak lehet egy lehetséges összeomlás ellen. Ez idő alatt bizonyára a saját részvényeiket rázúdították a gyanútlan befektetőkre. A 2014. március 31-ei év végi riport alapján a 127 főbb olajvállalat palagáz-célú pénzbefektetése 677 millió dollár volt, míg a bevétel csupán 568 millió, a különbség 110 millió dollár. És ez még az olajár zuhanás előtt történt, 2014 közepén.

Hétből három nagyobb Észak-amerikai hidraulikus repesztési területről az olajvállalatok már veszteségességet jelentenek, bezárásokkal, különösen Kanadában. Nem teljesen világos, hogy egyáltalán a közgazdászok tudják-e mi fog ebből kisülni.

Ez a kútszám-csökkenés csak a kezdet. A vége akár már télen, vagy most tavasszal eljöhet, amint közzé teszik a 2014 negyedik negyedének költségvetési jelentéseit, leállítják a műveleteket, elbocsájtják az alkalmazottakat, és leállítanak számos veszteséges olaj és palagáz fúrótornyot.

Óriási létszámleépítés a palaolaj ágazatban

A palaolaj-kitermelésben is érdekelt nagy olajvállalatok több ezer munkást bocsátanak el és befagyasztják a beruházásokat a csökkenő olajárak miatt. A világ legnagyobb bányászati vállalata, a BHP Billiton 40 százalékkal csökkenti az észak-amerikai palaolaj-kitermelését.

A palaolaj-kitermelésben is érdekelt nagy olajvállalatok több ezer munkást bocsátanak el és befagyasztják a beruházásokat a csökkenő olajárak miatt. A világ legnagyobb bányászati vállalata, a BHP Billiton 40 százalékkal csökkenti az észak-amerikai palaolaj-kitermelését. 26 fúrószigetből 10-et bezár június végéig. Ugyanakkor fokozza a megmaradó fúrószigetek működését.

Ki lesz hát a bankok, a befektetők és brókerek bűnbakja erre az összeomlásra?

Néhányan azt jósolják, hogy minden lehetséges médiacsatornát arra használnak majd, hogy a közösségi aktivistákat, a demokratákat és Obamát okolják majd a Keystone csővezeték leállítása, és a palagáz ipar ellenzése miatt.  És ahogy a klímaváltozás-tagadó mozgalom esetében, úgy majd itt is a "kommunista", a "szocialista" narratíva használata lesz jellemző, emiatt olyan fontos megjátszani az orosz "kártyát", azaz a Higgins-cikket.  A Fox csatornás szakértők majd a jobb oldal patriotizmusára játszanak, és a végletekig a "Nagy Hazugság" trükköt fogják alkalmazni. (szajkózz valamit elégszer, igazzá válik)

Hat hónap múlva, miután szorgalmasan elkerülik "szövetségeseink", a Szaudiak és a Wall Street bankok említését, valószínűleg hevesen fogják védelmezni a szegény "ostromlott amerikai olajtermelőket", akik ismét erőssé, és függetlenné tudták tenni országunkat az energia tekintetében, de megtörték Őket a Demokraták és azok a "komcsi környezetvédők", akik Putyinnak dolgoznak. A piaci összeomlást majd a klíma hoaxra fogják.

Aki már eddig elolvasta a cikket, annak ajánlom egy felszabadult nevetés erejéig Rex Tillerson, Exxon CEO esetét, aki egészen addig kiállt a palagáz mellett, amíg az Ő kertjében is el nem kezdték a bányászatot. Ekkor Ő is csatlakozott a tüntetők által indított perhez…