Hirdetés
Forrás: euronews

Termővé tehetnénk a sivatagot, ha hatalmas szélturbina- és napelemparkokat telepítenének a Szaharába. A tudósok szerint ugyanis ez a fajta infrastruktúra megváltoztatná a széláramlatokat és a föld reflektivitását, ami esőt hozna a sivatagba, ez pedig javítaná az életfeltételeket a világ egyik legkevésbé élhető helyén.

Dr. Jan Li és csapata eredeti terve csupán annyi volt, hogy szimulálják, Európa, Afrika és a Közel-Kelet teljes energiaigényét is ki lehetne elégíteni megújuló energiát használó infrastruktúrák által. Ehhez pedig egy elég nagy, összefüggő területet kerestek – amihez az egyik legjobbnak a Szaharát és a vele szomszédos Száhel-sivatagot találták. Itt ugyanis gyér az emberi populáció, és földrajzilag mindhárom kontineshez közel van – olvasható friss tanulmányukban.

"Azt akartuk kideríteni, hogy ha ekkora nagyságú parkokat építünk a Szaharában, milyen hatással lesz ez a helyi klímára" – mondta el az Illinois-i egyetem kutatója a The Independent-nek.

Véletlenül jöttek rá

A tudósuk szimulációjuk során jöttek rá, hogy ha elég nagy mennyiségben helyeznek el napelemeket és szélerőmű-parkokat, a kiépített infrastruktúra hatással lesz a helyi klímára is. A szélerőmű-parkok ugyanis vegyítik a meleg levegáramlatokat a hideggel, a napelemek pedig meggátolják, hogy a napfény visszatükröződjön az atmoszféra irányába. A fentiek mellékhatásaként pedig megváltozna a klíma és eső érkezne a területre, beindítva ezzel a növényzet növekedését.

Maguk sem számítottak erre a pozitív hatásra, ők csupán azt akarták tesztelni, mekkora mértékű infrastruktúra szökséges ahhoz, hogy elegendő mennyiségű "tiszta" energiát termeljenek az említett földrészek energiaellátásához. Abban már eddig is egyetértés volt, hogy a megújuló energiaforrásokkal csökkenteni lehetne az üvegházhatást és a szén-dioxid alapú gázkibocsájtást, ami a katasztrófával fenyegető klímaváltozáshoz vezetett. Ennek ellenére ez a kísérlet arra is rámutatott, hogy a megújuló energiapark telepítésével a Szaharában pont hogy klímaváltozást idéznének elő, ez pedig épp az, ami ellen küzdeni akarnak.

Tagadhatatlan viszont, hogy ezek a sivatagok a közel-keleti régióval együtt a Föld legszárazabb helyei – mégis, növekszik a lakosság, ennek eredményeképp pedig nő a szegénység. Ezen a helyzeten változtatna, ha itt is lehetséges lenne a mezőgazdaság, és így legalább a helyieknek elegendő élelmet meg lehetne termelni.

Már elkezdték kiépíteni

Észak-Afrikában és a Közel-Keleten már korábban rendkívül nagy kiterjedésű megújuló energiaprojekteket indítottak be, ideértve Szaúd-Arábia 200 milliárd dolláros befektetését a napelemparkokba. A tudósok most arra is rámutattak, hogy ha hatékonyan csinálják, nem csupán tiszta energiát tudnak szolgáltatni a lakosságnak, de újra termővé tehetik a globális felmelegedés által leginkább érintett területeket is.


"Számítottunk arra hogy több lesz az esőzés és a növényzet, ám amikor lefutattuk a klímamodellünket, és megláttuk az eredményeket, szó szerint ledöbbentünk" – mondta Safa Motesharrei, a Marylandi Egyetem kutatója.

Az Észak-Afrikában elterülő Szahara nagy része lakhatatlan. A sivatag déli peremén húzódó Száhel-övezet lakossága azonban rohamosan növekszik, noha ez a világ egyik legszegényebb régiója, amelyet ráadásul nem kímélnek az éghajlatváltozás pusztító hatásai. A legutóbbi, 2017-es aszály olyan élelmiszerválságot eredményezett, amelynek nyomán hat ország ötmillió lakója szorul rá élelmiszersegélyekre, az alultáplált gyerekeket pedig az éhenhalás veszélye fenyegeti.

Motesharrei szerint a légmozgások és felszíni hőmérsékletek megváltoztatásával azonban a szélturbinák és napelemek képesek növelni a régióban a csapadék mennyiségét. A modell szerint az esőzés serkenti a vegetáció növekedését, ami még több esőt eredményez.

A Science című tudományos lapban megjelent tanulmány szerzői szerint, ha az egész sivatagot szélturbinák borítanák, egyötödét pedig napelemek, azzal több mint megkétszereződne a napi átlagos csapadékmennyiség a jelenlegi 0,24 milliméterről 0,59 milliméterre. Ennek pedig "jelentős ökológiai, környezeti és társadalmi hatásai" lennének. Amennyiben csak a Szahara északnyugati negyedét borítanák szélfarmok, az 0,17 milliméterrel növelné a napi átlagos csapadékmennyiséget, aminek a Száhel-övezet lenne a legnagyobb haszonélvezője. Motesharrei szerint megfelelő helyválasztással maximalizálni lehet a szélturbinák és napelemek jótékony hatását.


 

Oli Brown, a Chatham House londoni agytröszt szakértője szerint azonban a régió egyes részeit sújtó szegénység és fegyveres konfliktusok megnehezítenék a nagy kiterjedésű napelem- és szélfarmok kiépítését, még ha azok kivitelezhetőek is lennének. Az ilyesfajta beruházások továbbá számos problémát vetnének fel az őslakosok földhöz való jogával és kitelepítésével kapcsolatban. "Úgy vélem, hogy a Szahara napelemekkel és szélfarmokkal való beépítése nagy valószínűséggel nem fog megvalósulni a közeljövőben" – mondta Brown, hozzátéve, hogy ugyanakkor fontos és hasznos dolog elgondolkodni különböző alternatív jövőkön, és hogy azoknak milyen szándékolatlan következményei lehetnek, legyenek azok akár negatívak, akár pozitívak. (HVG)

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás