Termővé tehetnénk a sivatagot, ha hatalmas szélturbina- és napelemparkokat telepítenének a Szaharába. A tudósok szerint ugyanis ez a fajta infrastruktúra megváltoztatná a széláramlatokat és a föld reflektivitását, ami esőt hozna a sivatagba, ez pedig javítaná az életfeltételeket a világ egyik legkevésbé élhető helyén.
Dr. Jan Li és csapata eredeti terve csupán annyi volt, hogy szimulálják, Európa, Afrika és a Közel-Kelet teljes energiaigényét is ki lehetne elégíteni megújuló energiát használó infrastruktúrák által. Ehhez pedig egy elég nagy, összefüggő területet kerestek – amihez az egyik legjobbnak a Szaharát és a vele szomszédos Száhel-sivatagot találták. Itt ugyanis gyér az emberi populáció, és földrajzilag mindhárom kontineshez közel van – olvasható friss tanulmányukban.
"Azt akartuk kideríteni, hogy ha ekkora nagyságú parkokat építünk a Szaharában, milyen hatással lesz ez a helyi klímára" – mondta el az Illinois-i egyetem kutatója a The Independent-nek.
Véletlenül jöttek rá
A tudósuk szimulációjuk során jöttek rá, hogy ha elég nagy mennyiségben helyeznek el napelemeket és szélerőmű-parkokat, a kiépített infrastruktúra hatással lesz a helyi klímára is. A szélerőmű-parkok ugyanis vegyítik a meleg levegáramlatokat a hideggel, a napelemek pedig meggátolják, hogy a napfény visszatükröződjön az atmoszféra irányába. A fentiek mellékhatásaként pedig megváltozna a klíma és eső érkezne a területre, beindítva ezzel a növényzet növekedését.
Maguk sem számítottak erre a pozitív hatásra, ők csupán azt akarták tesztelni, mekkora mértékű infrastruktúra szökséges ahhoz, hogy elegendő mennyiségű "tiszta" energiát termeljenek az említett földrészek energiaellátásához. Abban már eddig is egyetértés volt, hogy a megújuló energiaforrásokkal csökkenteni lehetne az üvegházhatást és a szén-dioxid alapú gázkibocsájtást, ami a katasztrófával fenyegető klímaváltozáshoz vezetett. Ennek ellenére ez a kísérlet arra is rámutatott, hogy a megújuló energiapark telepítésével a Szaharában pont hogy klímaváltozást idéznének elő, ez pedig épp az, ami ellen küzdeni akarnak.
Tagadhatatlan viszont, hogy ezek a sivatagok a közel-keleti régióval együtt a Föld legszárazabb helyei – mégis, növekszik a lakosság, ennek eredményeképp pedig nő a szegénység. Ezen a helyzeten változtatna, ha itt is lehetséges lenne a mezőgazdaság, és így legalább a helyieknek elegendő élelmet meg lehetne termelni.
Már elkezdték kiépíteni
Észak-Afrikában és a Közel-Keleten már korábban rendkívül nagy kiterjedésű megújuló energiaprojekteket indítottak be, ideértve Szaúd-Arábia 200 milliárd dolláros befektetését a napelemparkokba. A tudósok most arra is rámutattak, hogy ha hatékonyan csinálják, nem csupán tiszta energiát tudnak szolgáltatni a lakosságnak, de újra termővé tehetik a globális felmelegedés által leginkább érintett területeket is.
"Számítottunk arra hogy több lesz az esőzés és a növényzet, ám amikor lefutattuk a klímamodellünket, és megláttuk az eredményeket, szó szerint ledöbbentünk" – mondta Safa Motesharrei, a Marylandi Egyetem kutatója.
Az Észak-Afrikában elterülő Szahara nagy része lakhatatlan. A sivatag déli peremén húzódó Száhel-övezet lakossága azonban rohamosan növekszik, noha ez a világ egyik legszegényebb régiója, amelyet ráadásul nem kímélnek az éghajlatváltozás pusztító hatásai. A legutóbbi, 2017-es aszály olyan élelmiszerválságot eredményezett, amelynek nyomán hat ország ötmillió lakója szorul rá élelmiszersegélyekre, az alultáplált gyerekeket pedig az éhenhalás veszélye fenyegeti.
Motesharrei szerint a légmozgások és felszíni hőmérsékletek megváltoztatásával azonban a szélturbinák és napelemek képesek növelni a régióban a csapadék mennyiségét. A modell szerint az esőzés serkenti a vegetáció növekedését, ami még több esőt eredményez.
A Science című tudományos lapban megjelent tanulmány szerzői szerint, ha az egész sivatagot szélturbinák borítanák, egyötödét pedig napelemek, azzal több mint megkétszereződne a napi átlagos csapadékmennyiség a jelenlegi 0,24 milliméterről 0,59 milliméterre. Ennek pedig "jelentős ökológiai, környezeti és társadalmi hatásai" lennének. Amennyiben csak a Szahara északnyugati negyedét borítanák szélfarmok, az 0,17 milliméterrel növelné a napi átlagos csapadékmennyiséget, aminek a Száhel-övezet lenne a legnagyobb haszonélvezője. Motesharrei szerint megfelelő helyválasztással maximalizálni lehet a szélturbinák és napelemek jótékony hatását.
Oli Brown, a Chatham House londoni agytröszt szakértője szerint azonban a régió egyes részeit sújtó szegénység és fegyveres konfliktusok megnehezítenék a nagy kiterjedésű napelem- és szélfarmok kiépítését, még ha azok kivitelezhetőek is lennének. Az ilyesfajta beruházások továbbá számos problémát vetnének fel az őslakosok földhöz való jogával és kitelepítésével kapcsolatban. "Úgy vélem, hogy a Szahara napelemekkel és szélfarmokkal való beépítése nagy valószínűséggel nem fog megvalósulni a közeljövőben" – mondta Brown, hozzátéve, hogy ugyanakkor fontos és hasznos dolog elgondolkodni különböző alternatív jövőkön, és hogy azoknak milyen szándékolatlan következményei lehetnek, legyenek azok akár negatívak, akár pozitívak. (HVG)
