A rovat kizárólagos támogatója

A Magyar Közlöny 130. száma szerint a kormány a napokban nemcsak 10 milliárd Ft-tal jövő évre Budapesti Fenntarthatósági Expót és Világtalálkozót hirdetett meg, de arról is határozatot hozott, hogy “a jogsértő módon történő szennyvíziszap és RDF hulladék behozatal esetén az országos és a területi környezetvédelmi hatóságok soron kívül intézkedjenek.”  A Székesfehérvárra  került horvát szennyvíziszapról tavaly sokat lehetett hallani, az első felzúdulások után, bár nagy volt a fogadkozás a szállítások “megtiltására”, úgy tűnt, az engedélyek rendben vannak. Ezek szerint mégsem? Vagy más hulladék is érkezett?

De mi is az az RDF, és a titokzatos SRF?
RDF hulladék: Refuse Derived Fuel, azaz másodlagos tüzelőanyag, amit a kevert települési hulladék illetve a szelektív hulladékgyűjtés maradék hulladékának kiválogatása után nyernek. Erőművekben vagy cementgyárakban hasznosítják.

A mechanikai-biológiai hulladékkezelési (MBH) technológia kialakulásának fő indukáló tényezője a települési szilárd hulladékok (TSZH) biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmának (biohulladék) drasztikus csökkentésének igénye. Hazai szinten az országos hulladékgazdálkodási tervben került átvételre a hasznosítási arány, aminek az elérését elsősorban a szelektív hulladékgyűjtés kiterjesztésével igyekeznek elérni. Könnyen belátható, hogy a TSZH-ban jelen lévő mintegy 15-20 m% műanyag-, valamint 3-4 m% fém túlnyomó részben csomagolási eredetű, amiket a TSZH-ból kiválogatva értékes, energetikailag, ill. anyagában hasznosítható frakciót eredményeznek és ezzel együtt a lerakásra kerülő hulladékmennyiség is csökken.

A biológiai hulladékok oxigén kizárásával történő (anaerob) biológiai bomlási folyamatának terméke a biogáz, amely további, opcionális tisztítási folyamatot követően hő-, ill. villamos energia termelésre, valamint hajtóanyag célú felhasználásra kerülhet. Az újrahasznosítható anyagok a különféle dúsítási technológiák révén kinyerhető frakciókat jelenti, úgy, mint fémek, műanyag, üveg, stb. A biostabilát az MBH folyamat után visszamaradó, szilárd halmazállapotú anyag, amely rendszerint lerakásra kerül, mivel biológiai jellegű veszélyessége megszűnt.

Az elsődleges tüzelőanyag, a biogáz mellett az RDF másodlagos tüzelőanyag (Refuse Derived Fuel) a különválogatott, magas fűtőértékű frakciót jelenti. Hasonlóan másod-tüzelőanyagot jelent az SRF (Solid Recovered Fuel), azonban a kettő mégis eltér egymástól. A különbség a kettő között, hogy az SRF előállítása során a hulladék biológiai kezelésen esik át (jellemzően biológiai szárítás), aminek eredményeként az eredeti biológiai szervesanyag-tartalomnak mintegy 90%-a megmarad, valamint a teljes nedvességtartalom mindössze 10%-ra csökken, ezért a fűtőértéke is nagyobb, viszont hamutartalma alacsonyabb. Az SRF-re meghatározott szabvány szerinti előírások vonatkoznak (pl. összetétel, szemcseméret, minőség), így közvetlenül erőművekben hasznosíthatóak, még az energetikai hasznosítás szempontjából kevésbé hatékony RDF-et kizárólag hulladékégetőkben és együttégetés során lehet felhasználni, annak kevésbé meghatározott összetételi és minőségbeli tulajdonságai miatt.
Belátható tehát, hogy az SRF ezen állapotában tulajdonképpen egy árucikk, egy tüzelőanyag, annak előnyeivel és hátrányaival együtt.

Nézzük elsőként az előnyöket:

– olcsó ár (külföldön jellemzően a hulladékkezelő fizet a hulladék hasznosításáért)
– nagyobb mennyiségben is hozzáférhető
– országon belül hozzáférhető energiaforrás, csökkenti az importenergia-függőséget
– helyettesíti a fosszilis energiahordozókat, csökken az üvegházhatás
– hozzájárul a hulladékok hasznosítási arányának növeléséhez
– csökkenti a lerakásra kerülő hulladék mennyiségét.

Hátrányai:
– erősen heterogén, változó tüzelőanyag-tulajdonságok
– technikai problémákat vethet fel az alkalmazás egyes égetési technológiáknál
– sok esetben csak korlátozott mennyiségben alkalmazható, így nem gazdaságos
– a hulladék égetése lakossági ellenállásba ütközhet
– nehézfémtartalma miatt környezeti kockázata jelentős lehet
– a tüzelőanyag előkészítése és a kibocsátás mérése jelentős beruházásokat igényelhet. Forrás >>>


Ami a hulladék másodtüzelőanyagot (RDF)-t, illeti, 2005-2006 körül voltak illegális szállítások Németországból alföldi tanyákra, ezek mintegy fele az esetek hatósági feltárása után visszaszállításra is került és Kunbaja akkori és jelenlegi polgármesterét börtönbüntetésre is ítélték az ügy kapcsán. Azóta leginkább legális olasz és szlovén szállításokról lehetett hallani a hazai cementgyárakba és a Mátrai Erőműbe, melyek kritikus hangok szerint “kiszorítják” a hazai közszolgáltatók által vegyes települési hulladék válogatása során előállított – és égetési kapacitás híján jelentős részben lerakásra kerülő – RDF-et. A probléma talán ott lehet, hogy – ahogy a kormány megbízásából történt felmérés fogalmaz – “A hazai RDF/SRF minősége ugyanis, elsősorban a minőség időbeli állandósága terén, a megkérdezett felhasználók szerint sok esetben alulmarad az RDF/SRF előállítás terén tapasztaltabb országokból származó tüzelőanyaggal szemben.”

Kérdés, a kormányhatározat most azért született, mert a 2005-2006 érkezett hulladék döglődik még mindig valahol, vagy a szlovén és horvát hulladéknak kellene a szennyvíziszaphoz hasonlóan illegálisnak bizonyulnia, hogy legyen helye a hazai hulladéknak, melyet piaci alapon az NHKV Zrt. sem tudott elhelyezni

Ugyancsak kérdés, összefügg-e a határozat ezen 4. pontja az 1. ponttal, mely szerint az Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2014-2020 kiegészítésre került, melyet a kormány elfogadott és most nyilvánosságra is fog hozni.

A témához kapcsolódó cikkeink:
Körvonalazódik a hulladékpiac totális Orbán baráti lenyúlása
Orbán “látszatzöldítésre” most 10 milliárdot dob ki

 

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek