Az idegenhonos fajok “vezetői” (drivers), vagy “utasai” (passengers) a környezet változásának?
Az idegenhonos inváziós fajok egyre nagyobb szeletet kanyarítanak ki maguknak másodlagos elterjedési területeiken, sokrétű károkat okoznak, és a legjelentősebb biodiverzitást veszélyeztető tényezők közé sorolják őket. Bár azt is tudjuk, hogy az őshonos közösségekért nem csak az inváziós fajok térhódítása miatt kell aggódnunk. Az élőhelyek pusztítása, feldarabolódása, minőségének romlása, a tájhasználat-váltás és a klímaváltozás egyaránt negatívan hatnak az őshonos biológiai sokféleségre. Ezek a tényezők hathatnak párhuzamosan, egymástól függetlenül, de kölcsönhatásban is lehetnek egymással, sőt akár egymás hatását kölcsönösen fokozva befolyásolhatják a biodiverzitás elemeit (Didham és mtsai. 2007). MacDougall és Turkington (2005) szerint e kölcsönhatások miatt, az inváziós fajoknak tulajdonított negatív hatások egy részét más tényezők idézhetik elő, amelyeket az inváziós fajok csak meglovagolnak. A szerzők hasonlatával: előfordulhat, hogy az inváziós fajok nem a „vezetői” (drivers) az elözönlött közösségekben tapasztalt módosulásoknak, hanem más természetalakító tényezők járművében utasok (passengers) csupán.
A hipotézis megalkotói ezt egy terepi kísérlettel bizonyították. Azt feltételezték, hogy ha nem interaktív hatások felelősek az őshonos fajok számának és gyakoriságának csökkenéséért, akkor az inváziós fajok eltávolításának közvetlen eredménye az őshonos fajok rövid időn belüli visszatelepedése és a fajszám növekedése lesz (a „vezető” modell). Ezzel szemben, ha az őshonos fajok limitáló tényezője nem az inváziós fajok kompetíciós nyomása, hanem egy másik zavarási tényező, akkor az inváziós faj kiirtása nem hozza meg a kívánt javulást (az „utas” modell). Ehhez három éven keresztül végezték két inváziós faj (a számunkra jól ismert csomós ebír, Dactylis glomerata és réti perje, Poa pratensis) szelektív eltávolítását egy fás mezofil gyepben (Quercus garryana szavanna), Brit Columbia államban, Kanadában. Bár a kezelés produkciónövekedéssel járt, az inváziós fajok eltávolítása nem hozta meg a várt sikert: az őshonos fajok nem telepedtek vissza, míg a jelenlévők fele nem vagy negatívan válaszolt az inváziós fajok eltávolítására. Ezek szerint az élőhelyek tönkretétele és a tüzek visszaszorítása okozhatta az őshonos közösség hanyatlását, és az így felszabadult forrásokat használták ki az idegenhonos inváziós fajok, tehát az „utas” modell bizonyult igaznak (MacDougall és Turkington 2005).
Folytatás az okologiablogon >>>
