A halogénezett szénhidrogének (CFC) felelősek az éghajlatváltozásért és nem a szén-dioxid állítja a Waterloo Egyetem kutatója egy sokat támadott cikkben, amely a napokban jelent meg egy szaklapban.
A klór-fluór-karbon vegyületekről évtizedek óta tudott, hogy fontos szerepet játszanak a sztratoszférikus ózon csökkenésében, ám egy mély statisztikai elemzésen alapuló tanulmány azt állítja, hogy ezek a vegyületek a főszereplői az éghajlatváltozásnak is, nem pedig a szén-dioxid. „A hagyományos gondolkodás szerint az éghajlatváltozást nem a CFC gázok, hanem más, az ember által kibocsátott vegyületek okozzák. Az ipari forradalomig visszanyúló elemzésünk eredménye azonban azt mutatja, hogy ez a vélekedés helytelen” – nyilatkozta Qing-Bin-Lu a Waterlooi Egyetem fizika, kémia és asztronómia professzora. „ A tények az mutatják, hogy a CFC-k és a kozmikus sugárzás együttesen tehetők felelőssé mind az ózonréteg vékonyodásáért, mind a globális felmelegedésért.”
A hagyományos elméletek szerint az átlaghőmérsékletnek folyamatosan emelkednie kellene, ahogy a szén-dioxid kibocsátás is növekszik 1850 óta. 2002 óta azonban a hőmérséklet nem növekszik, hanem éppen ellenkezőleg csökken, úgy ahogy a CFC-k koncentrációja is csökken. – mondja Lu. A számításaim szerint 1950-2002 között a CFC-k 0,6 C fokos hőmérséklet növekedést idéztek elő, 2002 óta azonban hűl a Föld, és ez a tendencia fog folytatódni még 50-70 évig.
Lu professzor elmélete a kozmikus sugárzás vezette elektron-reakció nevet kapta (CRE), amely mély statisztikai elemzéseken és Lu korábbi kutatásain alapul. A professzor elméletének egyik erőssége, hogy jól leírja a 11 éves napciklushoz köthető ózonréteg vékonyodást és a sztratoszféra hőmérséklet csökkenését is. Elméletével szinte tökéletes, 0.97-es lineáris korrelációt tudott kimutatni a felszíni globális hőmérséklet emelkedés és a CFC-k koncentrációja között. 1850 és 1970 között a szén-dioxid koncentrációja folyamatosan nőtt, de a globális hőmérséklet a szoláris hatást kivéve szinte állandó maradt, állítja Lu. A hagyományos elméletek szerint ebben az időszakban 0.6 C fokkal kellett volna növekednie az átlaghőmérsékletnek, hasonlóan az 1970-2002 közötti időszakhoz. Ez a hőmérséklet emelkedés azonban csak a CFC kibocsátás megjelenését követően tapasztalható, amennyiben az adatokat a szoláris hatással korrigáljuk.
globális hőmérséklet
Az írás az International Journal of Modern Physics B nevű szaklapban jelent meg, és amelyet jelentős támadások értek. A kritikák szerint a professzor elmélete zömében statisztikai adatok elemzésén alapul és nem támasztja alá fizikai magyarázatokkal, valamint nem szolgál ok-okozati magyarázattal. Egy bírálat megemlíti, hogy ezt a kérdést már alapos vizsgálatnak vetették alá, és a kozmikus sugárzás hatását nem tartották jelentősnek. További bírálatok szerint Lu elmélete azt a 150 éves fizikai tényt kérdőjelezi meg, mely szerint a szén-dioxid koncentrációja növeli a Föld átlaghőmérsékletét. Mások egyszerűen számokkal való bűvészkedésnek tartják az elméletet.
A környezetvédők szerint az elmélet, mint azt a bírálatok is mutatják tévedések során alapszik, és azt a téves üzenetet közvetíti, hogy a fosszilis energiahordozók égetése tovább folytatható, hiszen annak nincs jelentős környezeti hatása.
