Március utolsó vasárnapján (azaz 27-én) elkezdődik a nyári időszámítás, 2-kor 3-ra kell állítani az órád. Majdnem mindenki rühelli, mégis velünk van még mindig. Megnézzük, honnan ered, és tényleg eredményez-e mérhető megtakarítást. Hozunk pár tanácsot is, melyekkel elviselhetőbbé tehetjük.
A világ körülbelül 70 országában szokás az óraátállítás, a Föld lakosságának megközelítőleg negyedét érinti. A Föld forgástengelyének dőlése miatt az év folyamán változik a nap beesési szöge, ezért évszaktól függően változik a napfelkelte és a napnyugta időpontja. Az Egyenlítőn ez szinte nulla, de a pólusok felé haladva nő. A gyakorlatban mégis csak a 30. és az 50. szélesség között van értelme eltolni a helyi időt 1 órával.
Az óraátállítás eredete
Magát a gondolatot igen régen a városiasodás kiterjedése szülte, a gyakorlatba csak a 20. században került át. Szokás tévesen Benjamin Franklinhez is kötni, aki 1784-ben azt fejtegette, hogy ha hamarabb fekszünk, akkor a gyertyával spórolni tudunk. De ez még nem volt igazi „időmérnökség”.
A gyakorlatban elsőként 1895-ben merült fel az óraátállítás ötlete. Az első komolyabb próbálkozás Angliában volt, 1908-ban terjesztették az angol alsóház elé a törvényjavaslatot. Az átállítás motivációja az volt, hogy az emberek munka után tovább élvezhessék a napfényes pillanatokat, de ekkor még nem vezették be.
Nálunk volt az első óraátállítás
Jó, azért ez kicsit túlzás, mert pontosabban a Német Császárságban és az Osztrák-Magyar Monarchia területén alkalmazták elsőként 1916-ban. Ennek pedig tisztán gazdasági oka volt: spórolni tudtak a gázlámpák használatán és a villamos áram előállításához szükséges kőszénen. Ezt aztán gyorsan lemásolta több harcoló fél is, többek között Anglia és az USA is, de a háború után hamar visszaállították a régi rendet. Majd a második világháborúban újra alkalmazni kezdték.
Jellemzően valamilyen globális gazdasági nehézség révén vezetik be, mert spórolási eszközként szolgál. Így volt ez a 70-es évek energiaválságában is. 1980-ban az Európai Gazdasági Közösség összes tagja bevezette, és irányelveket is megfogalmaztak vele kapcsolatban. Magyarországon az 50-es évek után, immáron negyedszerre szintén 1980-ban kezdték újra átállítani az órákat. Ekkor azonban még egy hónappal rövidebb volt a nyári időszámítás. A ma is érvényes rendszert 1996-ban egységesítették.
Tényleg jelent valami megtakarítást?
Régen az óra állásához kötötték a közvilágítást. Ma már automatikusan a sötétedéshez igazodva kapcsolódnak fel a lámpák, így ez nem jelent jelentős megtakarítást. Ezzel együtt is van számszerűsíthető következménye, bár az októberi óraállítás hatása az energiafogyasztás mérséklésére nem olyan látványos, mint a tavaszié.
A hazai villamosenergia-rendszert irányító Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) több mint 70 éve gyűjti és elemzi a fogyasztási adatokat. 10 évvel ezelőtt azt mérték, hogy a tavaszi óraállításkor látványosan változik az esti órák terhelése, ekkor naponta 1,5–3 százalékos, 2000–4000 megawattórányi (MWh) csökkenés tapasztalható az áramfelhasználásban. Ez a mennyiség 1000 háztartásnak akár egész évre elegendő lenne. Egy frissebb, 2017-es mérés is azt mondja, hogy az egész éves átállításnak köszönhetően 120 gigawattórával (GWh) kevesebb áramot fogyasztunk, ami körülbelül 6 milliárd forint megtakarítást jelent. Mielőtt zsebre vágjuk a pénzt, és futunk a vekkerhez átállítani, fontos látni a teljes képet: ugyanebben az évben, a teljes hazai fogyasztás 37.230 GWh volt. Ebből kiszámolható, hogy a megtakarítás a fogyasztásunknak csupán 0,32%-a.
Folytatás: Milyen hatása van a szervezetünkre?
