A rücskösfarkú disznódelfinek veszélyeztetettségét mutatta ki egy hathetes kutatás, melyet a folyó középső és alsó szakaszán végzett el a kínai tudományos akadémia hidrobiológiai intézete, valamint a WWF kínai képviselete. A halászat, a szennyezés és más emberi tevékenységek újabb édesvízi cetfélét sodornak a kihalás felé.
A felmérés eredményeit csak márciusban jelentik be, azonban az előzetes adatok aggasztóak. A csapat a rücskösfarkú disznódelfineket (Neophocaena phocaenoides asiaeorientalis) a 2006-ban végzett hasonló felmérés során észlelt egyedszám – 1225 delfin – felénél is kevesebb számban találta meg. Vang Ting ökológus szerint ez igazán rossz hírnek számít. „A rücskösfarkú disznódelfin sokkal rosszabb állapotban van a Jangce főfolyójában, mint korábban sejtettük” – közölte.
A rücskösfarkú disznódelfin a világ néhány még fennmaradt édesvízi cetféléi közé tartozik. Csak a Jangcéban, illetve két szomszédos tóban, a Pojangban és a Tungtingben található meg. A kutatók abban reménykednek, hogy az állatok elkerülhetik a Jangce folyami delfin – vagy pajcsi (Lipotes vexillifer) – sorsát, melyet a 2006-os felmérést követően kihaltnak nyilvánítottak.
A friss kutatás során azt is kimutatták, hogy körülbelül 450 állatból álló populáció él a Pojangban, az utóbbi hat évben ez az állomány stabilnak tekinthető. A Tungtingben viszont csak 90 állat maradt fenn, létszámuk 2006 óta 40 százalékkal hanyatlott. Ez azt jelenti, hogy mindössze körülbelül ezer delfin él a Jangcében, ritkábbnak számítanak, mint a vadon élő óriáspandák.
„Eme nagy testű csúcsragadozók eltűnése a folyóból árulkodó jele a folyami ökoszisztéma szörnyű állapotának” – mondja David Dudgeon, a Hongkongi Egyetem ökológusa, aki nem vett részt a kutatásban. Lej Kang, a WWF kínai képviseletének igazgatója szerint ennek fő oka az emberi hatás: „A konfliktus a természetvédelem és a gazdasági fejlesztések között a Jangce mentén igen erős.” A túlhalászat komoly hanyatlást idézett elő a delfinek táplálékforrásaiban – teszi hozzá Vang -, és az állatok védtelenek az olyan nem szabályozott halászati módszerek ellen, mint az elektromos halászat, melynek során áramot bocsátanak a vízbe a halak elkábítására, mielőtt kifognák őket.
A szennyezés a másik súlyos, hosszú távú fenyegetés – mondja Dudgeon. A Jangce tartja el az ország emberi populációjának 40 százalékát, partjain nagy városok, gyárak és erőművek helyezkednek el. Dudgeon szerint évente mintegy 20 milliárd tonna hulladék kerül a folyóba, és „ez az érték fel sem öleli a mezőgazdaságtól és a hajóktól származó szennyezést”.
Más cetfajokhoz hasonlóan a rücskösfarkú disznódelfin is szonárt használt a navigációhoz, táplálékszerzéshez és barangoláshoz. A folyón zajló komoly hajóforgalom azonban jelentős hangszennyezést okoz, mely zavarja az állatok érzékelését. „Mindez hatással van táplálkozásukra, emellett számos egyed megsérül vagy elpusztul a hajókkal való ütközések miatt” – mondja Lej. Hozzátette, más emberi tevékenységek is – mint a gátak építése, mezőgazdasági célú földhasználatra való áttérésés és a kotrások -hozzájárultak az utóbbi évtizedekben a nagyobb mértékű élőhelyvesztéshez, és a Jangce medrének degradációjához.
A rücskösfarkú disznódelfin jelenleg veszélyeztetett fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség listáján. „Az új becslés miatt a kritikusan veszélyeztetett kategóriába kerülhet – mondja Vang. – Amennyiben a helyzet nem javul számottevően, 15 éven belül a pajcsi sorsára juthat a faj.” A kutatók és természetvédők a kínai állami tanácshoz fordult, hogy a faj védelmi státuszát a II. osztályról az I.-re változtassa. Ez nagyobb súlyt adna a védelmi erőfeszítéseknek és még több menedéket hozhatnának létre. Ezenkívül a szennyvízelvezetés megfelelőbb törvényi szabályozását kérik, illetve azt sugallják, hogy csökkenteni kellene a hajóforgalmat, szabályozni a halászati felszerelést és akár halászati tilalmat is be kellene vezetni a folyón.
Fotó: Michael Gunter wwf cannon
Kapcsolódó anyagok:
Kihalás szélén a rücskösfarkú disznódelfin
