A Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az öreg kontinens termelékenysége és biztonsága is veszélybe kerülhet azzal, ahogy az európai ökoszisztémát jelenleg is rombolja a pazarló vízfelhasználás.
Európának sürgősen lépnie kell a vízgazdálkodás területén, mert félő, hogyha ezt nem teszi meg, akkor az alááshatja gazdaságát is. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legújabb jelentése szerint a már használt víz újrafelhasználását kellene például jobban megreformálni.
A mezőgazdaság, az energia előállítás, az ipar, valamint a vízellátási rendszerek és a természeti értékek is fontos tényezők, amelyek egyenként „versenyeznek” a korlátozott vízmennyiségért. A klímaváltozás a szakértők szerint kiszámíthatatlanná tette a vízhez jutás biztonságát, így szerintük rendkívül fontos, hogy Európa sokkal tudatosabban és spórolósabban bánjon a vízzel. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentésében úgy véli, hogy integrált vízmenedzsmentre van szükség, amelyhez a kezdeti első lépés, az alapos jogszabályi háttér megteremtése.
Már most tapasztalható, hogy egyre több folyó vízhozama csökken, tavak tűnnek el és egyre mélyebben található a talajvíz szintje is. Az eltűnő mocsarak is jelzések arra, hogy a jelenlegi vízfelhasználással a természeti értékek sérülnek és előbb utóbb a gazdaság is gondokkal küzd majd.
„A vízkészlet kiaknázása számos országban rendkívüli és igen gyorsan alakulhatnak ki problémák a jövőben” – vélekedik Jacqueline McGlade, a szervezet igazgatója. A vízhiány ugyanis pillanatokon belül hatalmas nehézségeket okozhat a mezőgazdaságban és az iparban. Sőt, manapság arra is volt már példa, hogy a felmerülő problémák miatt a lakossági vízellátás is akadozott. Egyre több országban alakult ki erőteljes verseny a vízkészletekért, hiszen a mezőgazdaság, például a természetes környezetben található vízkészlet negyedét használja fel, bár a jelentés szerint ez akár 80 százalék is lehet az egyre szárazabb déli országokban. A lakossági vízfelhasználás az ötödik a rangsorban és hihetetlen, de a víz negyede csak arra kell, hogy a WC-ben eltűnjön az emberi végtermék. A vízerőművek ugyanakkor komoly természeti változásokat okoztak és a természet szerkezetét változtatták meg és ez természetesen negatívan hatott az természetes környezetre is.
A jelentésben külön kiemelték, hogy a mezőgazdaság az egyik olyan szektor, ahol van miből spórolni, hiszen a gabonák erőteljes öntözése helyett csepegtetéssel, vagy a csövek csatornák korszerűbb cseréjével csaknem a vízszükséglet negyedét lehetne megspórolni.
Az ivóvíz fele is feleslegesen veszik el, sőt ugyancsak feleslegesen nagyobb energiafelhasználással is jár, nem beszélve a további költségekről. A természetes édesvizek ivóvízzé alakítása 0,6 kWh/m3 energiát emészt fel, ugyanakkor a tengervíz átalakításához 4 kWh kell köbméterenként, ez főként Spanyolországban jelentkezik, hiszen ott általános a tengervíz édesvízzá alakítása.
A jelentés külön kitér arra is, hogy le kell pontosan fektetni azokat a környezetvédelmi célokat, amelyek alapján a döntéseket minden egyes országban – a természet jelenlegi állapota alapján – meg kell hozni és a jogszabályokat megalkotni. Az is érdekes történelmi tény, hogy Európában soha sem kellett annyit fizetni a felhasznált vízért, mint amennyi a tényleges értéke volt. A víz, olcsósága miatt értéktelenné vált. Általános helyzet, hogy a mezőgazdaság és az ipar pazarlását a lakossági vízszolgáltatás magas díjával próbálják ellensúlyozni. A jó ár kialakítása és átlátható adók kivetése valószínűleg önmagában is szabályozná a helyzetet, hiszen magas költségek mellett senki sem pazarolna és a technológiai megújulás is előtérbe kerülne.
