Noha e felsorolást az alkoholra szokták mondani, sajnos igaz a televízióra is. A televízió a fogyasztói társadalom szócsöveként butít, és a harmadik világban öl is, ráadásul az új lapostévék az éghajlatra is károsak. Csak Amerikában 20 millió televíziót dobnak ki évente.
Érdekes adat jelent meg minap az egyik neves amerikai környezetvédelmi oldalon. Évente Amerikában mintegy 20 millió televíziót selejteznek le, és ezek 80%-a a hulladéklerakókban végzi életét. A kidobott televíziók zöme ráadásul még a régi katódcsöves televízió, amelyek igen nagy mennyiségben tartalmaznak ólmot. A különböző modellekbe átlagosan 2-4 kg ólmot építettek bele, amelynek az volt a célja, hogy nézőit megóvja a káros sugárzásoktól. A hulladéklerakókra kikerülő televíziókból azonban ez az ólom idővel a csurgalékvizeken keresztül kijuthat a környezetbe is. Bár az elektronikai hulladék a lerakóra kerülő teljes hulladékmennyiségnek csak két százalékát teszi a toxikus összetevők közel 70%-a ebből a hulladéktípusból származik.
E-hulladékok a fejlődő országokban
Az televíziók újrahasznosítása sem feltétlenül jó megoldás, hiszen az elektronikai hulladék gyakran a harmadik világban köt ki újrahasznosítási célból. A becslések szerint a fejlődő országokban tized akkora költséggel hasznosítható újra egy televízió, mint a nyugati államokban. Az újrahasznosítás azonban ez esetben költői túlzás. Egyes elektronika hulladékok exportja ugyan legális, másoké azonban nem. Egy 2005-ös nagy razzia során, amelyet 18 európai kikötővárosokban tartottak egyidejűleg, kiderült hogy az exportra szánt elektronikai hulladékok 47%-a illegális volt. A fejlődő országokban aztán sokszor teljesen embertelen körülmények között bontják szét a híradástechnikai eszközöket. A fő célországok India, Pakisztán, Nigéria, Ghána, a Fülöp-szigetek, de a legnagyobb fogadó ország Kína. A becslések szerint az exportált televíziók és más e-hulladékok 70%-a ide fut be.
e-hulladék "feldolgozás"Az elektronikai hulladékok nagyon sok értékes anyagot, fémet tartalmaznak, azonban ezek kinyerése gyakran a legolcsóbb, és az emberi egészségre és a környezetre leginkább veszélyes módon zajlik. A fémeket általában műanyag öleli körbe, ezért ezeket nyílt tűzön elégetik, hogy így férjenek hozzá a fém alkatrészekhez.
A katódsugaras televíziókat kalapáccsal verik szét, hogy hozzáférjenek a rézhez, ám ez közben nagy mennyiségű toxikus port juttat a levegőbe. A nyomtatott áramköröket nyílt tűzön égetik meg, és ennek során szintén mérgező anyagok kerülnek a levegőbe.
Az itt dolgozó munkások általában rendkívül szegény emberek, nagyon magas a gyermekmunkások aránya is, akik körében bőrbetegségek, daganatok, máj-, légzőszervi-, és vesebetegségek fordulnak elő igen gyakran. A kínai Guiju régiója az egyik legnagyobb e-hulladék feldolgozó telep a világon. Az itt élő gyermekeknek több mint 80%-a szenved ólommérgezésben.
Az LCD televíziók az éghajlatra veszélyesek
A katódsugaras televíziók lassan eltűnnek a boltok polcairól, azonban a helyüket felváltó lapos televíziók is komoly kockázatot jelentenek. Michael Prather, a Kalifornia Egyetem kutatója hívta fel a figyelmet arra, hogy a lapos televíziók a széntüzelésű erőműveknél is komolyabb veszélyt jelenthetnek az éghajlatra. A gyártók az LCD kijelzők gyártásához egy nitrogén-trifluorid nevű anyagot használnak fel, amely 17 ezerszer erősebb üvegházhatással bír, mint a szén-dioxid. A gáz 550 évig marad a légkörben, és nem esik a Kiotói egyezmény alá, mert az egyezmény megkötésekor felhasználása még elenyésző volt. A kaliforniai óceánkutató intézet mérései szerint a gáz mennyisége a légkörben évente 11%-kal növekszik, és üvegházhatását tekintve már a legnagyobb szénerőművek kibocsátásával vetekszik. Bár Európában már szigorúan korlátozzák, Amerikában és Ázsiában még tovább növekszik a kibocsátása.
A televízió butit
Talán közhelynek tűnik, de ma már tudományos eredmények sokasága támasztja alá, hogy ha a gyermekek a távirányítóval a kezükben élik le életüket jelentősen csökken a tanulási képességük, köztük a matematikai készségek, és az olvasás értés is. Nem csak arról van szó ugyanis, hogy más kreatívabb tevékenységektől veszi el az időt a TV, hanem egyértelműen károsítja a fejlődő agyat. Dr. Aric Sigman szerint, televízió nézés közben, az agyunkat kevésbé használjuk, mintha egyjegyű számokat adnánk össze. A televízió egyértelműen csökkenti a kreativitást és a probléma megoldó képességeket is.
Aligha túlzás tehát azt állítani, hogy a televízió öl, butít és nyomorba dönt. Arról nem is szólva, hogy a fogyasztói társadalom legfőbb motorja a mai napig a tévé. Bár természetesen minden eszköz fordítható jó és rossz célokra is. Tudatos tévénézéssel, inspiráló műsorokkal, még a tévé is lehet hasznos kiegészítője életünknek. De csak kiegészítője.
Kapcsolódó anyagok:
Hová kerülnek az e-hulladékok?
