A tó vízszintje az elmúlt napokban folyamatosan emelkedett, átlagosan elérve a 127, a siófoki vízmércénél a 130 centimétert. Mivel ez 17 centivel magasabb a megengedett üzemi maximumnál megnyitották a Sió-zsilipet. A jelenleg bizonytalan sorsú halgazdálkodási társaságnak – a kormány tétlenkedése miatt – nincs engedélye a betelepített angolna gyérítésére.
A magasan tartott vízszint vitákat gerjesztett az érintett önkormányzatok körében, mivel a déli part több mélyen fekvő településen az elöntéstől tartanak egy erősebb északi szél esetén, miközben a turizmus szereplői a minél magasabban tartott vízszintben érdekeltek. Bóka István, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke a testület tegnapi ülését követően közölte, a cél az, hogy a települések veszélyeztetése nélkül minél több víztömeg maradhasson a tóban. A nyilatkozatot követően nem sokkal megnyitották a Sió-zsilipet. Lombár Gábor, az egyik legmélyebben fekvő tóparti település, Balatonfenyves polgármestere szerint eddig nem okozott jelentős gondot számukra a tó magas vízállása, de már megjelent a víz néhány part közeli ingatlan kertjében. Ha erősebb északi szél kerekedik, a település Kaposvári utcájában 50-150 ingatlant is elönthet a víz. A településen a befolyók és több ingatlan is a hajdani vízszintmaximum szerint épültek, ami akkoriban 100 centiméter volt. A tó vízszintjét magasabban lehetne tartani, amennyiben megteremtik ennek a feltételeit, ám ez évek óta nem történt meg. Horváth Ákos, a siófoki obszervatórium meteorológusa azt mondta, a jövő héten keddtől a Balatonnál az eddigi csendes időjárást várhatóan erősödő északi-északnyugati szél váltja fel. A legerősebb széllökések elérhetik a viharos fokozatot, ami 60-70 kilométerórás sebességet jelent, és ez a szeles idő egy-két napig is eltarthat.
Továbbra is folyamatban vannak az egyeztetések a balatoni halászattal kapcsolatban, minél előbb szükség lenne a döntésre – nyilatkozta szintén Bóka István, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke a tanács tegnapi ülése után. A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. már januárban engedélyt kért az angolnahalászat beindítására, hogy amennyiben megnyitják a Sió-zsilipet, ne ússzanak le az angolnák tömegével a Sión. Bár a zsilipet tegnap megnyitották (a vízszint ekkor a szabályozási szint maximumnál már 17 centiméterrel magasabban állt), de még több napba beletelik, amíg az angolnák érzékelik a meginduló vízmozgást, és a Balaton vize is felmelegszik annyira, hogy beinduljon a vándorló ösztönük. Az engedélyre továbbra is vár a társaság.
A halgazdálkodási társaság éléről február elején távozó Füstös Gábor az MTI-nek azt mondta, hogy horgászérdekeket szem előtt tartó halgazdálkodás folyt a Balatonon az elmúlt években az őshonos halakat kiszorító halfajok halászatával, amire szerinte továbbra is szükség van.
A 2012-es adatok szerint halászati tevékenységgel egy év alatt összesen 234 tonna halat fogtak ki a Balatonból, amiből 133 tonna volt busa, 80 tonna keszeg és 10 tonna angolna. Emellett 11 tonnányi olyan hal akadt a hálókba a szelektív halászatok során, amely a horgászok számára is kívánatos halfajnak számít. Ebből látták el a térség vendéglátóhelyeit és a cég halboltjait. A horgászzsákmány összesen 516 tonnára rúgott – a horgásznaplók összesítése szerint.
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter 2013. december elején határozatlan időre leállíttatta a halászatot a Balatonon. A miniszter azzal indokolta döntését, hogy a hasznosítót sok kritika érte az utóbbi időben, amelyet meg kell vizsgálni, és ezzel egy időben újra kell gondolni a jogosultság rendszerének átalakítását.
A halászati joggal rendelkező, a Balaton ökológiai egyensúlyáért felelős Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. kereskedelmi célú halászatot 2009 óta nem folytathat, azóta szelektív busa, keszeg és végezhet. Az angolnahalászat évek óta az egyik jelentős bevételi forrása, amiből tavaly 120 millió forintos bevétele származott. Az angolnahalászat jelentős hányada történik a Sió-zsilipnél elhelyezhető csapdákkal, kihasználva a halfaj erős vándorlási hajlamát.
Teljes üzemben a zsilipcsapda Kép forrása >>>
Frissítés:
A Somogy megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága a Sió-zsilip megnyitása után tegnap délután a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt-nek kiadta a halászati engedélyt két darab angolnacsapda használatára a Sió-csatorna csatlakozási területén.
Engedélyezte a Balatonon az angolnahalászatot a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-nek az illetékes kormányhivatal, az angolnacsapdákat már ki is helyezték a Sió-zsiliphez – tájékoztatott ma Bana Sándor, a halászati társaság megbízott vezetője. A csapdába kerülő invazív halfajokat (angolna, busa, ezüstkárász) nem engedik vissza a vízbe, a többi halfajt továbbengedik a Sión. Tapasztalatok szerint az angolna vándorló ösztöne akkor indul be, ha a víz hőmérséklete eléri a 7-8 fokot, a vízeresztés sebessége pedig a jelenlegi percenkénti 5 köbméterről legalább háromszorosára nő, vagyis erőteljesebbé válik az áramlás.
Az átgondolatlan kormányintézkedés miatt hetente 5-10 tonna méregdrága halat (nagykereskedelmi áron akár 40-80 ezer eurót, forintban számolva mindenképpen tízmilliókat) dobunk ki az ablakon. Füstös Gábor, a tó halászati hasznosítójának, az állami tulajdonú Balatoni Halászati Nonprofit Kft.-nek (BHNP) a tavalyi kormányzati lépések nyomán felmondott vezérigazgatója szerint ez csupán a halászati tilalom rövid távon is látványos hatása, de a hosszabb távú következmények sem lesznek feltétlenül előnyösek. Ami az angolnákat illeti, speciális csapdákkal a korábbi vízleeresztések során ténylegesen heti 5-10 tonnányit fogtak ki a kilónként most 6 euróért eladható halból. (A zsilipeken távozó halmennyiség 90-95 százaléka angolna, de érzékelhető mennyiségű busa is kifogható ilyenkor – ezúttal az utóbbi halfaj egyedei is a Sióba és végső soron a Dunába kerülnek).
Mint a volt igazgató a népszabadságnak kifejtette, a tó táplálékbázisa adott – ráadásul a nagyfokú víztisztaság miatt jelenleg relatíve szűk –, így nem feltétlenül tudja eltartani azt a 230-250 tonnányi haltöbbletet, amelyet a korábbi években a BHNP lehalászott, és ami most a vízben marad. Problémát jelent az is, hogy a halállomány körülbelül 30 százaléka busa, azaz egy olyan halfaj, amely horgász módszerekkel nem fogható (korábban a halászzsákmány mintegy fele busa volt).
A legsúlyosabb gond, hogy a tó körül ma legális forrásból nem lehet balatoni halhoz jutni. Korábban is lényegesen több hal fogyott a vendéglőkben, mint amennyit a halászat kitermelt – jellemző példa, hogy a helyi vendéglátás évente mintegy 8 tonna süllőt igényel, a BHNP viszont csak évi 2 tonnát zsákmányolt), de legalább volt helyben fogott hal is a választékban. Mostantól viszont sem a süllő, sem a többéves erőfeszítéssel a hekk helyett ismét divatba hozott keszeg mellé nem lehet odaírni, hogy balatoni, és ezt elvileg az élelmiszerlánc-felügyelet be is fogja tartatni – vagyis a balatoni vendéglők kénytelenek lesznek máshonnan hozott, vagy esetleg importált halat árulni. Információink szerint ennek máris látszanak a jelei: egyre több helyen árulnak újra hekket, ami egy tengeri hal, semmi köze a Balatonhoz.
