A rovat kizárólagos támogatója
A múlt héten az oroszok nyilvánosságra hozták annak a 10 milliárd eurós hitelnek a feltételeit, amit az Orbán-kormány a Paksi Atomerőmű bővítésére szándékozik felvenni. Noha a feltételek meglehetősen kemények, hasonló futamidejű beruházási hitelekkel összevetve nem szokatlanok, nem túlzottak. Nem elsősorban a hitel feltételeivel van baj, hanem azzal, hogy a magyar állam további eladósítása teljesen felesleges, sőt kifejezetten káros.
Mielőtt ugyanis a Paksi Atomerőmű bővítésére – akár nyugati, akár orosz technológiával, akár hitelből, akár anélkül – sor kerülne, legalább öt kérdést illene tisztességesen megválaszolni. Ezek nélkül minden lépés, ami a magyar állam adósságát nagyságrendekkel megnöveli, tiszta hazárdjáték.
1/ Fog-e az elkövetkezendő fél évszázadban a hazai áramfogyasztás olyan mértékben bővülni, ami ekkora kapacitásbővítést indokol? A jelenlegi kormány saját előrejelzései ezt nem támasztják alá. Maximum 17%-os beruházási ráta mellett maximum 2%-os gazdasági növekedést irányoznak elő a belátható jövőre.
2/ Ha valamilyen oknál fogva mégis gyorsabban növekedne a hazai gazdaság villamosenergia iránti igénye, vajon nem lehetne-e ezt olcsó importból fedezni? Az orosz hitel feltételei elsősorban azért érdekesek mert az irdatlan kamatok nagyon drágává tehetik az atomáram hazai előállítását bármiféle behozatalhoz képest.
3/ Ha az energiaellátás biztonsága érdekében nem kívánunk jelentős mértékben villamosenergia-importra berendezkedni, akkor mi a költsége a más energiahordozókra telepített hazai áramtermelésnek? Miért nem építünk gázerőműveket, amelyek költséghatékonysága sokkal jobb, mint az atomerőműveké?
4/ Az amerikai energiaforradalom hihetetlenül olcsóvá tette a palagázt. Ennek exportja hamarosan megindul Európába. Ha nem akarunk az orosz gáztól függeni, miért nem kötünk hosszú távú szerződést egyik legfontosabb stratégiai szövetségesünkkel, az Egyesült Államokkal?
5/ Végül, de nem utolsósorban felvethető az energia felhasználásának hatékonysága. A legnagyobb tartalék ebben van. Számítások szerint 5 millárdnyi euróból az összes magyarországi gyár- és lakóépületet szigetelni lehetne, ami több energia megtakarítását tenné lehetővé, mint amennyi többletet az új paksi reaktorok termelnének.
Mi következik ebből?
Az orosz hitel feltételei önmagukban nem értékelhetők. Egy 5%-os kamatozású hitel előnyös, ha a vele finanszírozott beruházás profitja eléri a 10%-ot. Az 1%-os kamatozású hitel rendkívül rossz üzlet, ha a belőle megépített projekt veszteséges. Íme a mai kormány törekvése arra, hogy a közüzemek non-profit vállalkozásokká silányuljanak.
Amikor az Orbán-kormány idő előtt visszafizette az IMF-hitelt, akkor pontosan ez történt. Felvett a nemzetközi piacon 5%-ért hitelt azért, hogy egy alig több, mint 3%-os kamatozású hitelt visszafizessen. Ilyen „remek” hitelcseréért minden vállalatnál kirúgják, ha nem éppen feljelentik és hűtlen kezelésért lecsukják a pénzügyi vezetőt.
Az orosz hitelnek valójában nincs köze az esetleges paksi bővítéshez. Alapvetően arról van szó, hogy a magyar állam további eladósodása lehetővé tegye az ésszerűtlen, szakszerűtlen, gyermekeink jövőjét elzálogosító gazdaságpolitika folytatását. Ehhez stratégiai szövetséges kell, ami nem lehet más, mint egy hasonszőrű „irányított” demokrácia.
A Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) felhívja a hazai társadalom figyelmét, hogy az a történelmi értelemben teljesen kiégett és lecsúszó, nem demokratikus nagyhatalom, ami civilizációs szempontból semmilyen értéket nem képvisel, járszalagjára fűzte Orbán Viktort, aki csőcselék ihletésű, gazdaságilag sikertelen, társadalmilag káros, kulturálisan és erkölcsileg romboló uralmát azzal óhajtja meghosszabbítani, hogy Oroszország utolsó előtti csatlósává süllyeszti Magyarországot.
Most, amikor az ukrán nép szabadságáért és országa függetlenségéért küzd, különösen nagy szégyen, hogy az Orbán-kormánynak sikerült hazánkat a lehető legrosszabb oldalra kormányoznia. Ez a paksi hitel igazi történelmi költsége.
Puskin nem így gondolta a szabadságot.
Bokros Lajos
A Modern Magyarország Mozgalom elnöke
Budapest, 2014. március 16.
A vélemény rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.
