Illés Zoltánt nemsokára szentté avatják, miközben Ő szépen végig haknizza a baloldali sajtót, és elbeszéli milyen csúnya bácsi ez az Orbán Viktor, és milyen csúnya dolgok történtek az Orbán kormány által. Csak hogy eddig Ő volt ennek a kormánynak az egyik illetékes elvtársa.
Mindig ambivalens dolog a kilépők, fellázadók megítélése. Szeretjük, hogy Pokorni Zoltán időnként beszól (egy kicsit) és oktatás ügyben egészen emberszabású dolgokat képvisel, de közben tudjuk szerves része a Fidesz hatalmi gépezetének. Szimpatizálunk Ángyán Józseffel antikorrupciós harcaiban – egészen addig, míg meg nem nézzük (ha megnézzük) azt a sor törvényt, amit Fidesz-katonaként szó nélkül megszavazott. Ez az ambivalencia jelen van Illés Zoltán megvilágosodása esetében. Csakhogy itt a helyzet picit súlyosabb.
Nézzük.
— Illés alatt Magyarországon nemes egyszerűséggel módszeresen lerombolták a környezetvédelmet.
— Megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot – és a VM államtitkárságává silányították.
— Az államtitkárságon belül is csúfos dolgok zajlottak. Szakmailag elismert vezetők tucatját rúgták ki, a hulladékgazdálkodást ripityára baltázták, kinevezték és szisztematikus védelmezték a tragikomédiába illő Tolnainét. De folytathatjuk.
— A BM tokostul vonóstul bekebelezte az addigra feldarabolt vizügyet.
— Rendesem megpiszkálták (meggyengítették) a környezetvédelmet érintő kb. összes törvényt (környezetvédelmi tv, természetvédelmi tv, agglomerációs tv, területfejlesztési tv, energetikai tárgyú törvények, stb.).
— Szépen felszámolták a jövő nemzedékek képviseletéért felelős önálló zöldombudsman pozícióját.
— Fejsze végre kerületek a Kossuth tér, az Orczy-kert fái úgy, hogy Illés meg sem mukkant.
— Jól eltervezték a Normafa és a Rómaipart „átalakítását” úgy, hogy az államtitkárságnak egy szava se volt a témához.
És még sorolhatnánk.
— Mi történt a hulladéküggyel, amelyet hulladékbiznisszé redukálták, hogy tömhessék a Fideszes oligarchák zsebeit.
— Vagy mi történt a hatósági és a nemzeti parki rendszerrel? Kiszolgáltatták őket a helyi kiskirályoknak.
— Mi történt az almásfüzitői vörösiszap-tározónál lévő veszélyes hulladékkal, amikor is az államtitkárság és a szakhatóság sorra utasította el, hogy felülvizsgálja a "komposztálást", hogy aztán az EU-nak kelljen kötelezettségszegési eljárást indítania Magyarország ellen emiatt.
A sor majdnem a végtelenségig folytatható. Illés Zoltán mindezt végig asszisztálta – majd most elkezd papolni arról, hogy Ő mindig is egy zöld harcos volt…. OMG. Nagyon nem kéne! – olvasható itt a zoldfront.blog.hu véleménye.
A miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára!
A 2013. szeptember 10-i parlamenti ülésen Szél Bernadett, az LMP képviselője napirend előtti felszólalásában érdeklődött arról, hogy miért nem lép fel a kormány a verespataki és nagybányai ciános technológiájú aranybányák megnyitása ellen. Kérdésével sikerült felbosszantania Illés Zoltánt, a vidékfejlesztési minisztérium államtitkárát, aki válaszában többek között ilyeneket mondott: Attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos. Egyesével kell visszautasítanom azt a sok butaságot és baromságot, amit ön itt elmondott az elmúlt öt percben. Én ott voltam másokkal egyetemben, (…), amikor lépések tömkelegét tette meg Orbán Viktor a nagybányai cianid-szennyezés kapcsán. Le a kalappal előtte. Nem nyalás a részemről, ott voltam, megtapasztaltam, le a kalappal azon intézkedések sorozata kapcsán, amiket ott megtett.
Felparcellázva, szétszórva. Leépülő állami környezetvédelem
Folytatjuk – ígérte Orbán Viktor miniszterelnök a választási kampány során. Ez a környezetügyekben máris látványosan teljesült: tovább csökkent az ágazat kormányzati súlya. Felszívódott, szétforgácsolódott a minisztériumok között a környezetvédelem irányítása.
A magát Nemzeti Ügyek Kormányának tituláló államvezetés még az olyan fajsúlyos ügyekkel sem hajlandó foglalkozni, mint amilyen Közép-Európa legnagyobb folyójának Magyarországot megillető hasznosítása. A közös határszakasz egy jelentős részén immár 24 éve, az egyoldalú elterelés óta Szlovákia veszi igénybe a vízi energiát, övé a vízhozam döntő hányada. Noha a Nemzetközi Bíróság a két érintett államra bízta, hogy 1997-es hágai ítéletének keretein belül osztozzon meg a közös természeti erőforráson, erről azóta sem született új egyezmény.
Kapcsolódó anyagok:
