“Zöld filozófia keresztény-konzervatív szemmel” címmel jelent meg a Mandineren Varga Judit igazságügyi miniszter írása. A zöld/narancs csúsztatásos kuszaságot Barvas Béla ökotoxikológus professzor szedte ízekre.
Nagyszerű, hogy a hazai kormánykörök hirtelen észrevették, hogy valóságos kérdések tartoznak a környezetpolitikához, bár intézményes létezését 2010-ben megszüntették (Illés Zoltántól úgy tudom, hogy a Fidesz belső körei kifejezetten környezetvédelem-ellenesek voltak – ezt majd mossák le magukról a fiúkból vált öregurak, ha lesz rá kapacitásuk), amikor az önálló és addig is szordínóban hangicsáló környezetvédelmi tárcát megszüntették. A vidékfejlesztésben süllyedt el a megmaradt gárda, és ahogy várható volt folyamatosan lemorzsolódva fokozatosan jelentéktelenedett.
Azóta sem éledt fel hamvaiból, bár Áder János horgász sporttárs beszél róla, ha kérdezik. Mondjuk jogászként ért annyit hozzá, mint a frizuráiról elhíresült Baja Feri (levelezőn végzett népművelő), aki a Föld Napján egyszer összeszedett egy zsák szemetet. Én ennél jóval többet várnék el a hazai vezető politikusoktól. Igaz, Orbán Viktor jogász is beszélt az energiaügyek kapcsán a környezetvédelemről, és aztán – ahogy jövendölte – színre lépett Palkovics László gépészmérnök is tervvázlatokkal.
Most Varga Judit jogász, aki 2018. májusától a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkára, majd 2019. július 12-től Magyarország igazságügyi minisztere írt a Politico lapjain, aminek egy változata a Mandinerben magyarul is megjelent. A két cikkben jelentős fogalmazásbeli különbségek vannak. Az angol nyelvű a miniszterelnököt magyarázgatja, a magyar nyelvű ’kvázi saját jogú’. Nem szokványos sajtótörténeti esemény. Miniszteri rangú sajtómunkás a tribünön.
A környezetvédelmi tárca/önálló ügynökség hiánya egyedülálló az Európai Unióban, ami szerintem súlyos kormányzati melléfogás. Vajon meddig tartható fent ez az ügyefogyott berendezkedés (ne feledjem Nagy István mezőgazdász szorgalmasan, de tehetségesen hallgat az ügyben), s mikortól lesz majd kevés a Kádár-korabeli népfrontos aktivitásra hajazó megoldás?
„A hollywoodi liberális kultúr-dominancia száz év alatt hozzászoktatott minket ahhoz a gondolathoz, hogy egy gyors beavatkozással vagy kommunikációs kampánnyal (sic!) az emberiség minden problémája megoldható. Időről időre szuperhősök (sic!) szállnak síkra a civilizációért és mentik meg az egész bolygót.”
– A környezetet illetően tényleg miniszteri magasságú ez a szövegfolyam? Nekem kicsit a Catwoman-t (az ő ügyes bajos dolgainak sem vagyok azért szakértője) idézi a miniszter, de a sértés legcsekélyebb szándéka nélkül írom ezt. Az angol változatban egyébként nem is olvasható ez a ’tarta-lom’.
„Közel egy évtizede ez a szemlélet találkozott a ’like’-kultúrával (sic!), ahol a dolgok megoldása még egyszerűbbé vált telefonnal a kezünkben a social media csatornákon keresztül. Például kommentekkel és emojikkal oldottuk meg a közelmúltban a brazil őserdők pusztulásának ügyét… vagy mégsem. De ki emlékszik már erre?!”
– Természetesen szóra sem érdemes, sem Monchhichi (モンチッ), sem a kedvelők hada, sem akármelyik emoji. Viszont a kérdés számomra az is, hogy az igazságügyminiszter esendő cikkére ki emlékszik majd a jövő héten? Ez az ’alulnézet’ sem található az angol nyelvű cikkváltozatban.
„Ezért egyre kevesebb (sic!) embert érdekel az, hogy egy problémát hogyan lehet valóban, mélyrehatóan, még nagyobb károkozás nélkül megoldani. Ez a mentalitás a mindent uraló ’like’-kultúra (sic!), a gazdasági lobbiérdekek és a liberális média (sic!) nyomása miatt átragadt a világ vezető politikusaira és a klímavédelem ügyére is.”
– Kutató vagyok, így egész életemben olyan emberek között mozogtam, akiket csak a hosszútávú megoldások érdekeltek. Napilapi zagyvaságok korábban sohasem foglalkoztattak. A politikusok tehát egy másik (szerintem művi) világban élnek, amit én nem ismerek. Tessék jól érteni, nem csak a jobb oldali politikusoknak szánom ezt a bókot! Szóval lénylegileg nem értek egyet Varga Judittal és az egyetemeinken jobbára nem ilyen fiatalokkal találkozom, bár olyanokkal sem, akik a társadalmi munkától nem kapnak röhögőgörcsöt. Ebben az értelmezésben mindennek ára van, ami ingyenes az értéktelen. Persze ezt sem osztom, de ez majd a jövő nemzedékek baja lesz.
„A párizsihoz hasonló multilaterális környezetvédelmi egyezmények gyakorlati hatása korlátozott, hiszen a legnagyobb szennyező országok jellemzően nem tartják be a bennük foglalt korlátozásokat és vállalásokat. Így elsődlegesen a nemzetállamokra hárul a feladat, hogy a helyi adottságoknak megfelelő környezetvédelmi szabályozást alakítsanak ki, és hozzáigazítsák azt az ország sajátosságaihoz és szerves, fenntartható fejlődéséhez.”
– Kik tehát az igazságügyi miniszter szerint a nagy szennyezők? Például Kína? Az indexelés szerint azonban ’nálunk jobban teljesít’. Mondjuk – látva, hogy mi van ott – ezen én is el vagyok képedve. Az Egyesült Államok, ami államszövetség és nem nemzetállam mint hazánk a renitens? Kalifornia azért más véleménnyel lenne. Nem részletezem; ez a szöveg a semmitmondó, konkrétumok nélküli mellébeszélések egyik formája, amit szerintem lejegyezni is kár. Írja ezt a magyar igazságügyi miniszter olyan országból, ahol nincs környezetvédelmi irányítás és hatékony eszköztár?
„A konzervativizmus mindig is fontos célkitűzésének tartotta a hagyományos vidéki életmód fennmaradásának támogatását, és a természettel harmonikus, lokális kezdeményezések ösztönzését. A vidéki gazdálkodó közösségekben élő emberek generációk óta felhalmozott tudással és olyan széleskörű ökológiai (sic!) ismeretekkel rendelkeznek, amelyek valódi megoldást jelentenek a helyi problémákra.”
– A miniszter asszonynak fogalma sincs arról, hogy tudománycsoportról beszél, amelynek nemzetközi szakirodalma, egyetemi tanszékei és kutatóhelyei vannak és nem a tanyasi emberek szűrik le a tanulságait egy emberölő alatt. Persze, bárcsak úgy lenne! Nem szeretném a tapasztalatot (empíria) leértékelni, de a tudománnyal (vö. ökológia) való összekeverése állami vezetőtől egyenesen fájdalmas. Varga Juditnak fogalma sincs arról, hogy miről ír.
„Vigyáznunk kell, hogy a környezetrombolásra és a klímaváltozásra adott európai és globális válaszok ne a liberális, hanem a konzervatív logikát kövessék. Nem szabad tehát azonnali, látványos, jól kommunikálható vállalásokat (sic!) megfogalmaznunk anélkül, hogy felmérnénk azok társadalmi, gazdasági és ebből következően civilizációs hatását és végrehajthatóságát.”
– Egyenesen nevetséges dolog az ökológiai tudományokat a napi politika talaj-menti szintjére taposni. Nincs külön liberális és konzervatív ökológia, kvantitatív ökológia van kedves asszonyom! Rosszízű vicc a mindenki számára évről évre bizonyított éghajlatváltozás efféle ’átpolitizálása’. Inkább átszínezésének mondanám.
„Mindnyájunk érdeke unokáink számára megőrizni Földünket, de látnunk kell, hogy ez egy óriási vállalás, melynek komoly ára van.”
– Vagyis lehetséges opció a ’no future’? Vagy van támogatás, vagy pusztul a Föld?
„Elsődleges szempont, hogy a nagy tervek árát nem lehet a szegényebb országokkal vagy a legkiszolgáltatottabb emberekkel, munkavállalókkal vagy nyugdíjasokkal megfizettetni.”
– Ez azért meglehetősen populista szöveg, amelynek más célja, mint a politikai befolyásszerzés, és üzengetés bizony nincs.
„Másodszor, ha a látványos vállalások végrehajtása az emberek mindennapjait nehezebbé teszi az adó- és áremelések, valamint a rezsiterhek növekedése miatt, akkor a megoldás sem lesz fenntartható (sic!).”
– A miniszter a rezsi fenntarthatóságáról beszél? Vagyis nem engedünk a fogyasztásból, tehát opció a ’no future’.
„Fontos az is, hogy a nagy tervek technológia-semlegesek legyenek. Egyszerűbben fogalmazva, lássuk be, nukleáris energia nélkül nem sikerülhet az átállás.”
– Értem, nyomassuk a paksi beruházást. Az nem terheli majd a nyugdíjasokat? Nem hitelből épül?
„Végül pedig a nagy vállalások megvalósítása nem vonhat el forrást olyan területektől, amelyek a hátrányosabb helyzetű régiók társadalmi, gazdasági felzárkózását segítik.”
– Vagyis az EU elosztása maradjon a számunkra változatlan, semmilyen támogatási és fogyasztási korlátozás ne legyen errefelé, csak az EU pénzelje az átállást? Hawaii. Igazán nagy ötlet, de ezt Orbán Viktor januári beszédében már hallottam.
„A teremtésvédelmi [?] mozgalmak is jó példával szolgálnak erre. Hasonlóan fontos, hogy a nagyvárosokban élők a kozmopolita életmód hajszolása (sic!) helyett érzékennyé váljanak a lokális problémákra, és többek között helyi termények és áruk választása révén felelős fogyasztói döntéseket hozzanak.”
– Micsoda elképesztő lekezelése és megbélyegzése ez a városi embereknek. Asszonyom, tényleg azt hiszi, hogy a városi ember kozmopolita és élvhajhász? Nem érzékeli, hogy nettó szamárság, amit leírt?
„És bár hatalmas a ’like’-kultúra (sic!) nyomása és csábítóak a látványos és globális kampányok (sic!), hosszú távon a valódi eredményt mégiscsak a zöld konzervativizmus (sic!), a lokális szemlélet, a helyi megoldások keresése és azok társadalomba és kulturális mintába történő beépülése jelentheti.”
– Igazán kíváncsivá tett Varga Judit abban, hogy mit jelent a ’zöld konzervativizmus’? Illés Zoltán például nem volt elég konzervatív, hiszen ’alóla lőtték ki’ a környezetvédelmi tárcát?
Az angol és magyar cikk nem tükörképei egymásnak. Az angol szöveg visszafogottan az Európai Unió zöld frakciójának állásait támadja. A magyar szöveg elszabadult, és helyenként otromba. Tessék összehasonlítani!
