Súlyos csapást okoz az aszály azoknak a halgazdaságoknak, amelyek a 6-7 ezer hektárnyi völgyzárógátas dunántúli halastavakat kezelik. A Hvg.hu szerint van olyan Velencei-tó környékén fekvő halgazdaság, ahol a tavak harmada már teljesen kiszáradt, látszik a kérges meder, és a többi tóban is éppen csak derékig ér a víz.
Száraz vagy csak félig telt medrek, kilógó halhátak jellemzik a dunántúli völgyekben fekvő halastavak nagy részét. A térség haltermelésének ötöde van veszélyben az aszály miatt. A hazai hal viszont nem csak emiatt drágul ősszel.
Németh István, az összesen 1800 hektárnyi vízfelületen halat termelő Tógazda Halászati Zrt. igazgatója közölte, a 105 hektáros Somogyapát halgazdaságunkban a víz fele, másfélmillió köbméter hiányzik, Homokszentgörgynél kilátszott a kétkilós pontyok háta az alig 40 centiméteres vízből, kényszerlehalászást kellett végeznünk. Csak idén 12-15 millió forint értékű haluk pusztult el, a haltetemek elszállítása pedig további költségeket jelent.
Sziráki Bence, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) ügyvezető igazgatója arról számolt be, hogy jelentős elhullások voltak több halgazdaságban is. A Dunántúlon az érintett halgazdaságokban összességében 20 százalékos termeléskiesésre számítanak, bár ennek a pontos mértékét csak ősszel, a lehalászások után lehet felmérni. Addig azonban még sokan lesznek kénytelenek idő előtt lehalászni a növendék halat, hogy megelőzzék a pusztulást. Egyes gazdaságok közben a klímaváltozás miatt a tavak két évenkénti leeresztésére térnek át, emiatt viszont csökkennek, illetve hosszabb távon oszlanak el a bevételeik.
A Hvg.hu cikke szerint Magyarországon üzemelő 26 ezer hektárnyi halastó közül 20 ezer hektáron zajlik jelentős haltermelés. Ennek körülbelül egyharmada tartozik az aszály által súlyosan érintett dunántúli völgyzárógátas halastavak közé. A MA-HAL vezetője szerint a szárazság 20-30 vállalkozást érinthet a dunántúli térségben, ami az ágazatban dolgozók jó hatoda, 200-300 ember megélhetésére van hatással. Ezek a halgazdaságok jellemzően egy-egy keresztgáttal felduzzasztott patakra települtek, de a vízfolyások jelenleg alig szállítanak utánpótlást.
A bajt már télen sejtették, amikor alig esett hó. Az eleve borús kilátásokat rontotta tovább az aszály. A tavakat csak az adott patakból lehet feltölteni, a párolgás miatt napi 2-3 centiméternyit is apadó dunántúli tavakba azonban nem szállítanak elég vizet ezek a források – szemben az Alföldre jellemző körtöltéses tavakkal, amelyeknél a közeli csatornákból egész évben pótolható a víz.
Ha egy eső hoz 20 milliméter csapadékot, akkor is csak 2 centimétert emelkedik a vízszint, ami elenyésző, ha épp másfél méter hiányzik a tóból – mondta Németh István, aki szerint a korábban stabil halászati ágazat bajainak fő forrása az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, és arra lehet számítani, hogy a következő években kevesebb hal terem majd Magyarországon. Az elnök-vezérigazgató jelezte, a problémák rendezéséhez kormányzati segítséget kértek a szakmaközi szervezet segítségével.
Nyitókép: illusztráció Mézeshegyi-tó az aszály szorításában.
