Ismét előtérbe kerültek az első generációs bioüzemanyagokkal kapcsolatos aggályok azt követően, hogy Észak-Amerikában a hatalmas forróság miatt jelentősen romlottak az idei kukoricahozammal kapcsolatos várakozások, és szárnyalni kezdett a kukorica nemzetközi ára.
Az Európai Unióban már most is a gépjárművezetők biokomponenssel kevert üzemanyagot tankolnak, és a keverési arány a jövőben emelkedni fog, mert a közösségi célkitűzések szerint a közlekedési szegmens által felhasznált energia 10%-ának megújuló alapúnak kell lennie 2020-ra. Az Egyesült Államokban szintén jelentős támogatásokkal igyekeznek elérni a bioüzemanyagok térnyerését, aminek következtében az Amerikában megtermelt kukorica 40% már etanolgyártásra fordítódik.
Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok a világ egyik meghatározó kukoricaexportőre is egyben, az amerikai gyakorlatot folyamatos kritika éri a gabonaimportra szoruló országok részéről. A bioüzemanyagok növekvő térnyerésére mutogattak sokan 2007-2008-ban is, amikor a világ több fejlődő országában sorra éhséglázadások törtek ki a rendkívüli mértékben emelkedő élelmiszerárak miatt. (A másik fontos tényezőként az ázsiai földrész középosztályának bővülését azonosították.)
A jelenlegi bioüzemanyagok elsőgenerációs termékeknek minősíthetők, amelyek legfontosabb tulajdonsága, hogy előállításuk a normál, élelmezési vagy takarmányozási célra termesztett növényekre alapszik. A hétköznapi értelemben vett benzin helyettesítése alapvetően etanollal valósul meg, míg a gázolajat ún. biodízellel váltják ki. Az első generációs etanolt a legtöbb esetben kukoricából, vagy cukornádból állítják elő, míg a biodízel-termelés alapanyaga többnyire a szójabab, a repce és a napraforgó.
Részletek >>>
