A napok óta zajlik a kolontári vörösiszap katasztrófa miatti büntetőper. Bár a vád szerint „a katasztrófához az üzemeltetés, az ellenőrzés, az engedélyezési eljárások és a monitoring rendszer hiányosságai vezettek”, még sincs a gyanúsítottak között egyetlen jelenlegi vagy volt hatósági felelős.
Pedig a hatóságok hibás eljárásai miatt állhatott elő az a helyzet, hogy 2002 óta gyakorlatilag senki sem vizsgálta a gátak állékonyságát. A hatóságok az ellenőrzések során rendre mindig mindent rendben találtak a MAL üzemeiben, engedélyezték, hogy nem veszélyes hulladékként kezeljék a vörösiszapot, elfogadták a valósággal köszönőviszonyban sem lévő katasztrófavédelmi tervet és nem tartatták be az előírásokat.
Nyilván sok szempontból megkérdőjelezhetetlen a MAL és dolgozóinak felelőssége a katasztrófában. Ám a hatósági ellenőrzés hiánya, az előírások be nem tartatása hasonló mértékben közrejátszhatott a gátszakadás bekövetkeztében. Az ügyészség mégsem bolygatja az illetékes hatóságok felelősségét, pedig az Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár egykori személyi titkára által vezetett környezetvédelmi felügyelőség körülbelül két héttel katasztrófa előtt egy ellenőrzés során még mindent rendben talált.
A hatósági működés teljes kaotikusságát mutatja, hogy a Bányakapitányság a hatályos törvények ellenére nem bányászati hulladéknak minősítette a vörösiszapot. A Vízügyi Hatóság pedig 2002-ben teljesen szabálytalanul vízi létesítményként sorolta be tározót. A Felügyelőség viszont nem értesítette az illetékeseket, hogy nem tekinti a vörösiszap tárolót vízi létesítménynek, és nem tette meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az ajkai tározó építésügyi felügyelete az arra illetékességgel rendelkező hatósághoz kerüljön. Ezért történhetett, hogy 2002-től a 10-es tározó állékonyságát, statikáját egyetlen hatóság (Környezetvédelmi Felügyelőség, Bányakapitányság, Jegyző) sem ellenőrizte.
A hatóságok valamiért lényegesen enyhítették a lerakásra, illetve annak ellenőrzésére vonatkozó követelményeket, amikor elfogadták, hogy az ajkai vörösiszap nem veszélyes hulladék. A korábbi, 2002-ig érvényes magyar szabályozás szerint minden vörösiszap veszélyes hulladéknak minősült, ám az uniós szabályozás szerint a vörösiszap, ha nem tartalmaz veszélyes összetevőt, akkor nem veszélyes hulladéknak is minősíthető. Veszélyes hulladék lerakása kizárólag veszélyeshulladék-lerakón lehetséges, mely esetén az engedélyezés szigorúbb, több szakhatóságot kell bevonni, és rendszeresebbek az ellenőrzések. A MAL 2003-as engedélykérelme során a helyi felügyelőség veszélyes hulladékként sorolta be az ajkai vörösiszapot. A vállalat azonban sikeresen fellebbezett, és a hatóság elfogadta, hogy ne veszélyes hulladékként kelljen kezelni a vörösiszapot. Úgy látszik, sok vizsgálatot nem végzett el a hatóság, ugyanis egy nem túl bonyolult pH méréssel megállapíthatták volna, hogy veszélyes anyag van a tárolókban. Az már szinte csak technikai kérdés, hogy a vörösiszapot minősítjük veszélyes hulladéknak vagy megállapítjuk, hogy a vörösiszap mellett maró nátronlúgos vizet is tárolnak a tározóban. A katasztrófa után az Európai Bizottság állásfoglalása megállapította, hogy a Devecsert és Kolontárt elöntő vörösiszapot veszélyes hulladéknak kellett volna minősíteni, azaz a magyar hatóságok hibás engedélyekkel hagyták működni a MAL Zrt.-t. Ezek után Ajka város jegyzője is megtiltotta, hogy a lerakóra veszélyes hulladék kerüljön, de nem lépett fel ellene, lehet, nem is tudott róla, hogy a gyakorlatban mégis veszélyes hulladék került a tározókba.
Kolontár leszakadt pajtaSzintén kérdéseket vet fel, hogy miért nem foglalkozott komolyan egyetlen hatóság sem a gátszakadás kockázatával, és annak következményeivel? A hatóságok által jóváhagyott katasztrófavédelmi terv egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy a kiömlő ár emberi életeket olthat ki, természeti értékeket és vagyontárgyakat pusztíthat el. Ez a terv egy maximum 400.000 köbméternyi kifolyással kalkulált, ehhez képest egymillió köbméternyi vörösiszapos áradat tarolta le a környéket. A veszprémi büntetőperben a vád szerint „a tározóban lévő víz mennyisége kétszerese volt a megengedettnek. Nehéz elképzelni, hogy ez a hihetetlen mennyiségű plusz vízmennyiség a hatósági ellenőrzést követő pár nap alatt került a tározóba. Kérdéses, hogy miért engedték a hatóságok a túltöltött tározó további használatát. Persze, nyilván a MAL vezetői voltak, akik a gyakorlatban hagyták, hogy további vöröiszapos víz kerüljön a kritikus szinten lévő tározóba.
Nyilván nehéz lenne politikai felelősségről beszélni, de azért nem árt elismételni: civil szervezetek – például a Levegő Munkacsoport – már 2003-tól rendszeresen jelezték a kormánynak, politikusoknak, hogy sürgető a mintegy 30 millió tonna vörösiszapot tartalmazó tározók környezeti kármentesítése, mégse gondolta senki, hogy tenni kéne valamit. A MAL esetében az új tulajdonosok jelképes, 10 millió forintos összegért kapták meg a több milliárdot érő létesítményt, cserébe a MAL-nak 4 milliárd forintos környezetvédelmi kárelhárítást kellett volna elvégeznie. Sokak szerint csupán irányított privatizációról volt szó, azaz a verseny látszatát fenntartva a kormány választotta ki a számára megfelelő tulajdonosokat, így azok a környezetvédelmi feladatokat is jelképesnek értékelték. Ezért is lehet, hogy nem sokat lehet tudni arról, hogy a vörösiszap tárolókat is birtokló MAL milyen jellegű és milyen értékű környezeti kármentesítő tevékenységet végzett. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy hatósági támogatással a MAL a napi termelés során képződő veszélyes hulladékok ártalmatlanítását is a jövő generációkra hagyhatta. Azt, hogy vajon a biztonságos, uniós előírások szerinti száraz technikára való átállás a kötelezettségük lett volna vagy sem, a bíróságnak kellene megítélni, mindenestre a környezetvédelmi hatóság nem kötelezte erre a MAL-t, egészen a katasztrófa bekövetkeztéig. A hatóságok tehát nem írták elő, hogy a MAL gondoskodjon a biztonságos lerakásról és tárolásról, és így a bekövetkezett katasztrófa 27–38 milliárdos kárát egyelőre az adófizetők fizették.
A hatóságok nagy valószínűséggel azért sem tudják ellátni a feladatukat, mert 2006 óta folyamatosan le lettek építve. Már 2006-2007-ben a Védegylet és a Levegő Munkacsoport is jelezte, hogy olyan mértékben legyengültek a hazai hatóságok, hogy az ellenőrzési hiányosságokat és felpuhuló engedélyezési gyakorlatot eredményez. A környezetvédelmi és egyéb hatóságok ellehetetlenítése sajnos nem büntetőjogi kategória, ám ez nem mentesíti az elmúlt és jelenlegi kormányt a felelősség alól.
Simon Gergely
Regionális vegyianyag szakértő
Greenpeace Kelet- és Közép-Európa
Kapcsolódó anyagok:
Húsz percet késtek a diszpécserek
A környezetvédő benézte az iszapömlést
Tagadta bűnösségét a szivattyúkezelő és felettese
Végzetes nemtörődömség okozta a vörösiszap-katasztrófát
