Több mint 200, nemzetközileg elismert szakértő elemezte a bolygónk különböző részeiről véletlenszerűen kiválasztott 1500 hüllő kihalási kockázatát. Eszerint a világon jelenleg élő hüllők 19%-át fenyegetheti a kihalás.
A Zoological Society of London új tanulmánya szerint, amelyet az IUCN szervezetnek a fajok fennmaradásával foglalkozó bizottságával (Species Survival Commission, SSC) közösen készített, a világon jelenleg élő hüllők 19%-át fenyegetheti a kihalás. A Biological Conservation folyóiratban megjelent tanulmány elsőként nyújt világméretű összefoglalást a hüllők védelmének aktuális helyzetéről. Több mint 200, nemzetközileg elismert szakértő elemezte a bolygónk különböző részeiről véletlenszerűen kiválasztott 1500 hüllő kihalási kockázatát.
A kihalás által fenyegetett 19%-on belül 12% különösen veszélyeztetett, 41% veszélyeztetett és 47% sebezhető.
„Ez egy nagyon fontos lépés ahhoz, hogy az egész világra kiterjedően felmérjük a hüllők fennmaradásának helyzetét.” – mondja Philip Bowles, az IUCN SSC bizottságán belül a kígyók és gyíkok vörös listájával foglalkozó hatóság koordinátora. „A megállapítások megszólaltatják a vészcsengőt a fajok helyzetét, illetve a rájuk leselkedő veszélyeket illetően. A hüllőnépesség csökkenésének megfordításában kulcsfontosságú, hogy foglalkozzunk az élőhely elvesztéséből vagy a túlzott kitermelésből adódó fenyegetésekkel.”
Három olyan különösen veszélyeztetett fajt emeltek ki, amelyek már ki is halhattak. Egyiküket, a dzsungelben élő futógyíkot (Ameiva vittata), csak Bolívia egy meghatározott részén figyelték meg. A trópusi térségekben továbbra is igen magas szintű a fenyegetettség főként az élőhelyek mezőgazdasági célú átalakítása és a fakitermelés miatt. Mivel a gyík élőhelye gyakorlatilag megsemmisült, a felkutatása az utóbbi két alkalommal sikertelen volt.
„A hüllőkről gyakran asszociálnak szélsőséges élőhelyekre és kemény környezeti viszonyokra, s ebből könnyen adódik a feltételezés, hogy jól elboldogulnak változó világunkban.” – mondja
Dr. Monika Böhm, a tanulmány vezető szerzője. „Ezzel szemben sok fajnak nagyon sajátos az élőhely-hasznátalata és az is, hogy milyen klímaviszonyra van szüksége a mindennapi létezéséhez. Ez teszi őket nagyon sérülékennyé a környezeti változásokkal kapcsolatban.”
A kihalás veszélye nem egyenletesen oszlik meg ezen a nagyon változatos csoporton belül: az édesvízi teknősök különösen nagy veszélyben vannak, amiben visszatükröződik, hogy az édesvízi biológiai változatosság általában nagyobb fenyegetésnek van kitéve. Összességében a tanulmány 30%-ra teszi azoknak a hüllőknek az arányát, amelyeket kihalás fenyeget, de az édesvízi teknősök esetében az arány elérheti az 50%-ot is, hiszen ezt a hüllőt a helyi és a nemzetközi kereskedelem is érinti.
A szárazföldi hüllők általában kevésbé veszélyeztetettek, ám ők különösen érzékenyek az emberi tevékenységre, mert ezek sok esetben korlátozott létszámú fajok, vagy sajátos biológiai és környezeti szükségleteik vannak, továbbá csekély a mobilitásuk. Haitin az erdők nagyarányú pusztulása miatt a tanulmányba bevont kilenc anolisz faj közül hatot fenyeget nagyobb mértékben a kihalás.
Az általában „hüllőként” említett élőlények – kígyók, gyíkok, ásógyíkfélék, krokodilok, teknősbékák és tengeri teknősök, valamint hidasgyíkok – mintegy 300 millió évvel ezelőtt jelentek meg a földön, hosszú és bonyolult történet áll tehát mögöttük. Többféle meghatározó szerepet játszanak a világ ökológiai rendszerének működésében – ragadozóként és zsákmányként egyaránt.
„Ahhoz, hogy a hüllők világszerte fennmaradjanak, foglalkozni kell a tudáshiánnyal és a természetvédelem nem megfelelő hatékonyságával is.” – mondja Dr. Ben Collen, a Zoological Society of London elemző részlegének vezetője. „Az új megállapítások megkönnyítik a fontos természetvédelmi döntések mielőbbi meghozatalát és azt, hogy a hüllőknek biztos hely jusson a természetvédelem térképén.”
