A tavalyi, 2023-as év volt a mérések kezdete óta a legmelegebb globálisan, és hazánkban is a dobogó tetejére lépett. Az év több mint felében legalább 1,5 fokkal meghaladtuk az adott napokra vonatkozó átlaghőmérsékletet az ipari forradalom előtti szinthez képest, sőt, két nap erejéig a 2 fokot is átléptük. Mi vár ránk?
Összességében a 2023-as év 1,48 Celsius fokkal volt melegebb globálisan az 1850–1900-as időszakhoz képest és a Meteorológiai Világszervezet becslései szerint 66% az esélye, hogy 2027-ig legalább egy évben meghaladjuk a 1,5 fokos felmelegedést. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ha át is lépjük ezt a küszöbértéket, az nem jelenti azt, hogy teljesen elbukott a Párizsi Megállapodás 1,5 fokos célja.
A meghaladást éghajlati átlagok tekintetében kell vizsgálni (20 éves átlag), nem pedig egy-egy évre vonatkozóan.
Ugyanakkor intő jel, hogy egyre többször kerülünk közel a 1,5 fokot meghaladó felmelegedéshez, ezért mielőbbi és hatékony cselekvésre van szükségünk, hogy mérsékelhessük az éghajlatváltozásból eredő negatív hatásokat. A jelenlegi, egy 1,5 fokkal és egy 2 fokkal melegebb világ összehasonlításából jól látszik, hogy minden tized fok számít, és minél előbb elkezdjük a mérséklést, annál nagyobb esélyünk van a következmények enyhítésére és a megfelelő alkalmazkodási stratégiák megvalósítására – hiszen, ha eszkalálódnak a folyamatok, az adaptáció is egyre nehezebbé, egyes esetekben kérdésessé válhat.
Magyarországon szintén rekorddöntő volt a tavalyi év: az országos átlagos középhőmérséklet 12,23 °C volt, ami az 1901 óta tartó mérések alapján az eddigi legmagasabb.
Egy nemrégiben publikált kutatás szerint már meg is haladtuk a 1,5 fokos felmelegedési küszöböt, azonban fontos kiemelni, hogy ebben a tanulmányban az 1700-as évektől vett változást vizsgálták, tehát ez az eredmény nem jelenti, hogy a Párizsi Megállapodás elúszott. Azaz nagyon nem mindegy, hogy mit tekintünk referencia-időszaknak, ha a hőmérsékletváltozásról és a 1,5 fokos nemzetközi klímacélokról beszélünk. Az is lényeges ezen új eredmény kapcsán, hogy a Karib-tengerben élő szivacsokból vett mintákon alapul és a regionális adatokból nem feltétlen következtethetünk a globális hőmérséklet alakulására.
Tavaly szinte minden nap meghaladtuk az 1 fokos globális melegedést az ipari forradalom előtti szinthez képest és a napok kb. felében a 1,5 fokos küszöböt is átléptük. Novemberben pedig két napon (17-én és 18-án) 2 fokkal emelkedtünk a referencia szint fölé – a mérések kezdete óta először. A tény, hogy 2023-ban többször is átléptük egy-egy hónapban a 1,5 fokot, nem jelenti azt, hogy búcsút inthetünk a Párizsi Megállapodás 1,5 fokos céljának, de már vészesen közeledünk hozzá.
A Megállapodásba foglalt kritikus küszöbök éghajlati átlagokra vonatkoznak, azaz még nincs minden veszve: éghajlati skálán több évtizedet vizsgálunk, ugyanakkor persze aggasztó, ha már vannak ilyen napok, hónapok vagy évek és azok egyre sűrűbben fordulnak elő. Az IPCC legutóbbi jelentésében
a 1,5 fokos globális felmelegedési értéket úgy tekintette, hogy az 1850–1900-as időszak átlagához képest egy 20 éves időszak átlagát tekintve meghaladjuk ezt az értéket – így a konkrét évnek, amikor átlépjük, ennek a 20 éves periódusnak a közepét tekinthetjük. Tehát tulajdonképpen csak 10 évvel a tényleges átlépés után mondjuk majd, hogy meghaladtuk a 1,5 fokos küszöböt, ami magában hordozza a felismerésben és a válaszadásban való késlekedés kockázatát.
Fontos leszögezni, hogy a 1,5 fokos küszöböt nem úgy kell elképzelni, mint egy sziklaperemet, amit átlépve azonnal a mélybe zuhanunk.
Minden egyes tized foknyi melegedéssel egyre kiszámíthatatlanabbá és veszélyesebbé tesszük az éghajlati rendszert. A 1,5 fokos küszöb valójában egy közelítő érték, amely felett hatványozódnak az éghajlati veszélyek és azok pusztítása (melyekből már az elmúlt években is ízelítőt kaphattunk például hőhullámok és heves esőzések formájában).
Folytatás a másfélfokon: Borús kilátások
