A rovat kizárólagos támogatója
Mindig is éreztem, hogy rossz vége lesz annak, hogy mérnöki és környezet-egészségügyi tudás nélküli politikai ámokfutók (érdekvédelemre specializálódott, a politológiába beleszerető jogászok) építenek ’cselédipart’ nálunk. Megirigyelve a különféle méretű tigrisek és cibetmacskák utángyártási törekvéseit. A ’magyar ipar’, ami generikus termékekre épül, kellő környezeti hatásvizsgálatok nélkül. A dél-koreai és kínai gyárak ontják majd szennyet, ami a hulladékfeldolgozással tetőzik majd. Még távol vagyunk a teljes környezetrontástól, de bekövetkezik majd. Ne tessék reménykedni!
Jennifer L. Guelfo, J. L. et al. (2024): Lithium-ion battery components are at the nexus of sustainable energy and environmental release of per- and polyfluoroalkyl substances Nature Communications, 15 (5548)
’A lítium-ion akkumulátorokat (LiB) világszerte a tiszta (sic!) és fenntartható energiainfrastruktúra kulcsfontosságú elemeként használják, és a kialakulóban lévő LiB-technológiák magukban foglalják a per- és polifluorozott-alkil-anyagok (PFAS) bisz-perfluor-alkil-szulfonimidek (bis-FASI) néven ismert osztályát. A PFA-kat nemzetközileg megmaradóképes (perzisztens) szennyező anyagként tartják számon, amelyek egy részhalmazáról ismert, hogy környezetünkben mozgékony és mérgező, de keveset tudunk a LiB gyártása, felhasználása és ártalmatlanítása során kibocsátott bis-FASI-k környezeti hatásairól. Itt bemutatjuk, hogy a gyártókhoz közeli környezeti koncentrációk, a bis-FASI-k ökotoxicitása és kezelhetősége összehasonlítható a PFAS-okkal, például a perfluor-oktánsavval, amelyek ma már világszerte tiltottak és szigorúan szabályozottak, és megerősítjük, hogy a tiszta (sic!) energia szektor a nemzetközi PFAS-kibocsátás fel nem ismert és potenciálisan növekvő forrása. Az eredmények aláhúzzák, hogy a tisztaenergia-infrastruktúra (sic!) környezeti hatásait alaposan meg kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a CO2-kibocsátás csökkentése ne a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok növekvő globális kibocsátásának rovására történjen.’
– Így szól a cikk összefoglalója és elég egyértelmű ahhoz, hogy ne magyarázzam. Azt viszont fontos kiemelni, hogy egy álommal máris szegényebbek lettünk és ez különösen fájó Magyarországon, ahol Palkovics László (nyitókép) vezérletével az Orbán-kormány nagy büszkeséggel olyan szennyező technológiára alapozta az ország ipari előre lépését, amit a következő generációk gyászkeretben idéznek majd. Súlyos ipari dilettantizmus az, amit a környezettudományok most feltártak, és ami annak következménye, hogy nincs nálunk környezetvédelmi tárca. Áder János – a hazai környezetvédelem arca – remélem szégyenében most visszavonul és nem gondolja azt a jövőben, hogy ezen a téren a társadalomnak hasznára lehet. Szijjártóról sem gondolok mást. Morális megfontolásból azoknak az állami vezetőknek le kellene mondani, akik hazánk mai és jövendőbeli elszennyezését kezdeményezték és a mai napig kalauzolják.
*
Tom Perkins: ‘Forever chemicals’ used in lithium ion batteries threaten environment, research finds The Guardian, 2024. július 14.
magyarul HVG cikk >>>
’A tiszta (sic!) energiára való átálláshoz nélkülözhetetlen lítium-ion akkumulátorokban használt mérgező PFAS-ok (örök vegyi anyagok) veszélyes kémiai szennyezési forrást jelentenek, amely az új kutatások szerint veszélyezteti a környezetet és az emberi egészséget, ahogy a születőben lévő ipar növekszik. A sokrétű, lektorált tanulmány a PFAS kevéssé kutatott és szabályozatlan alosztályára, a bis-FASI-ra összpontosított, amelyet lítium-ion akkumulátorokban használnak. A kutatók riasztó mennyiségű vegyi anyagot találtak a környezetben a gyártóüzemek közelében, észrevették jelenlétüket a világ távoli területein, megállapították, hogy mérgezőek az élő szervezetekre, és felfedezték, hogy a hulladéklerakókban elhelyezett akkumulátorokból származó hulladék jelentős szennyezési forrás.’
– Ma is könnyen hiszünk, pedig a vállalkozások befurakodnak a jogi szabályozás nyitva felejtett kapuin és problémát is termelnek. Azt mondják, hogy tiszta. Aztán nem az. A környezet-egészségügy követő tudományféleség. Akkor tudja jelezni a problémákat, ha már jelen van. Esemény utáni lépés.
’A nemzet »két kritikus kihívással néz szembe – a vízszennyezés minimalizálása és a tiszta és fenntartható energia felhasználásának növelése, és mindkettő méltó ok« – mondta Jennifer Guelfo, a Texas Tech Egyetem kutatója és a tanulmány társszerzője […] A PFA-k körülbelül 16.000 ember által előállított vegyületcsoportot képeznek, amelyet leggyakrabban víz-, foltok- és hőellenálló termékek előállítására használnak. Ezeket ’örök vegyi anyagoknak’ nevezik, mert természetesen úton nem bomlanak le, és úgy találták, hogy felhalmozódnak az emberekben. A vegyi anyagok rákhoz, születési rendellenességekhez, májbetegséghez, pajzsmirigy-betegséghez, zuhanó spermiumszámhoz és számos más súlyos egészségügyi problémához kapcsolódnak. A közegészségügy szószólói egyre inkább megkongatják a vészharangot amiatt, hogy az átmenet előrehaladtával alternatívákat kell találni a tiszta energia technológiához szükséges mérgező vegyi anyagokra, például az akkumulátorokra és a szélturbinákra. A tanulmány megjegyzi, hogy kevés életciklus végi szabvány létezik a PFAS akkumulátorok hulladékaira, és a túlnyomó többség kommunális hulladéklerakókba kerül, ahol a vízi utakba szivároghat, helyben felhalmozódhat vagy nagy távolságokra szállítódik.’
– Elég világos volt, hogy az azonosítatlan betegségeknek van oka, csak nem ismerjük. A különféle ’ipari forradalmak’ után megjelenő betegségjárványok lassan vallanak majd magukról. Tévedéseink a tudáshoz vezető úton a leggyakoribb események.
’Megvizsgálták a vegyi anyagok jelenlétét a csurgalékvíz korai mintáiban, és nem találtak semmit az 1990-es évek közepe előttiekben, amikor a vegyületcsoport kereskedelmi forgalomba került. A tanulmány megjegyezte, hogy a bis-FASI újra felhasználható, bár a lítium akkumulátorok mindössze 5%-át hasznosítják újra. Ez 2040-re várhatóan 8 millió tonna akkumulátorhulladékot eredményezhet, ha az akkumulátorok újrahasznosítása nem növekszik drámaian a kereslettel.’
– Az 1990-es években tehát új kémiai kihívás érkezett úgy, hogy máig sem tudunk róla eleget. A vegyipar sok mindennel ’meglepett’ már bennünket.
’Mivel nagyon kevés toxikológiai adat áll rendelkezésre a bis-FASI-ra vonatkozóan, a vizsgálat a gerinctelenekre és zebradánióra gyakorolt hatásokat is ellenőrizte. Alacsony expozíciós szinteken hatásokat talált, ami más, ismerten veszélyes PFAS-vegyületekkel összhangban lévő toxicitásra utal.’
– Nem örömhír ez, de gondolom ezt senki sem feltételezte, ha már megszólalok. Hozsannázóból azt hiszem dömping van ma.
’A kutatók vízből, talajból és levegőből is mintát vettek egy minnesotai üzem és más nagy létesítmények körül, amelyekről ismert, hogy a vegyi anyagokat gyártják. Guelfo szerint a talaj- és vízszint aggodalomra ad okot, és a vegyi anyagok kimutatása a hóban azt sugallja, hogy a vegyi anyagok könnyen mozognak a légkörben. Ez segíthet megmagyarázni, hogy miért találták meg a vegyi anyagokat a kínai tengervízben és más távoli területeken, amelyek nincsenek közel a termelőüzemekhez.’
– A perzisztens vegyületek szétterjedése nem meglepő. Mindezeket mi hoztuk létre a tudatlanságunkkal, amit nagyon nehezen ismerünk fel.
*
Nem ez volt az első óriási meglepetés a vegyipar történetében és sajnos borítékolható, hogy nem ez lesz az utolsó. A következményekkel való elemzés hiánya pusztító lehet. Vakröpülést csak öngyilkos hajlamúaknak ajánlok.
Darvas Béla
